Annyira szépek ezek a gondolatok, hát, muszáj mondani legalább annyit, hogy Isten=Élet.
Meg, hogy: letisztultság+humor.....mi kell még? :)

Kedves Nyírfa!

Tök vicces nézni direkt a "Bejegyzések" alól nézve ahogy pörög a számláló, telnek az órák, hozzászólás meg 0

Lelki füleimmel meg hallom a látogatókat:

MiIiIiIIII? MicsodaaAaaAA? Te érted hogy mit dödög itt ez a marha!?

:o)

Úgyhogy nagyon örülök, hogy el tetszett engedni ezt a kommentet.

Igen. Van aki szerint Isten=Élet vagy Jézus=Szeretet.

De szerintem nem. Szerintem ez így túlságosan leegyszerűsítő.
De lehet hogy csak mivel kívülálló vagyok, nem ismerem a többi, többiek számára közismert kapcsolódó gondolatot.

Ja és most látom hogy közben azért jött három plusz.

Az egyik biztos Ön volt :o)

Ez nem látszik a "Bejegyzések" alól nézve, csak hogy még nincs komment.

Jó reggelt!

De hát egyszerűség és leegyszerűsítés között. óriási a különbség.

Nem egyszer intett engem, hogy fogalmazzak konkrétabban, de az az igazság, hogy vannak olyan fogalmak, amelyeket értelmezhetünk nagyon leszűkítetten is, és nagyon tágan is.
Pl. a szabadság , van, akinek csak annyit jelent, hogy elvégezheti, élheti mindazt, amit megenged a számára a mindenkori környezete. Más úgy gondolja, hogy bármit megtehet, senkinek nem tartozik számadással, sem Istennek, sem embernek. E végletek között, a személyiségtől függően, számtalan variáció lehetséges.
Ám van olyan ismerete is , amelyben azonosságra talál a szeretettel mint az élet esszenciájával.
És persze, minél nagyobb teret kap a szabadság az életünkben, annál kisebb az ingerenciánk a szabadosságra.

Az én világlátásomban Ön nem lehet kívülálló, mert nincs kívül és belül, bár az illúzióját megteremtettük.
Ön kivételesen értelmes, nagyszerű ember.

El ne felejtsem: mikor döbben rá az emberiség, hogy Jézust ő szögezte a keresztre, s ő is tartja ott.
Pedig ez a csodálatos ember csak azt mutatta meg, hogy milyenek , mik vagyunk valójában, amikor nem a félelem irányít minket.
Az egyszerű olyasmi, mint az átláthatóság , a szerepjáték nélküliség, ha nem lenne annyira lejáratott, azt mondanám, mint az őszinteség.

Egen, persze, hogy adtam pluszt, a háromból az egyiket. :)

Ha már itt vagyok, szólok, hogy májusra tervezünk-szervezünk egy összejövetelt, kirándulást. Pomázról indulnánk, Quodéktól.
Nagy örömömre szolgálna, ha Ön is velünk tartana.

Nekem volt ilyen személyes ügyem.

Kedves MaxVal!

Ha nem olyasmi, ami nem tartozik a nyilvánosságra, mondhatna róla pár szót?

Direkt keveset írtam, hogy majd a kommentekben mindenki elmondja mit gondol, de nem vált be a taktika.

Kedves Nyírfa!

Igaza van, erről tényleg el szoktam feledkezni néha.

Ráadásul én is szeretem az egyszerű és elegáns magyarázatokat. Bár csak akkor, ha emellett még igazak is.

"Ön kivételesen értelmes, nagyszerű ember."
Nem tudom, az elpirulásra milyen szmájlit lehet kitenni. Rám vonatkozóan a legnagyobb dicséret az szokott lenni, hogy Azért nem teljesen akkora barom mint amilyennek látszik. Amire leggyakrabban azzal szoktak csatlakozni, hogy Nem, hanem kétszer akkora.

:o)

Nem tudom, tetszett-e látni, hogy a vallásos olvtársak hogy reagáltak a Máté evangéliumból való részletre amit menekültügyben idézgettem párszor. Rá se köptek. Úgyhogy az az érzésem, hogy a vallásosság ugyanolyan jelmez mint a punkoknál a festett kakastaréj vagy Cicciolina fehér csipke esküvői rucija.

"Nagy örömömre szolgálna ..."
Köszönöm a kedves invitálást, de azt hiszem, ezzel az érzéssel egyedül tetszene lenni a társaságban.

:o)

Üdv., kedves ZorróAszter!

Megkerestem:

" Máté evangéliuma 25. fejezet 31-46

„Az utolsó ítélet.

Amikor eljön dicsőségében az Emberfia és vele minden angyal, helyet foglal fönséges trónján.

Elébe gyűlnek mind a nemzetek, ő pedig különválasztja őket egymástól, ahogy a pásztor különválasztja a juhokat a kosoktól.

A juhokat jobbjára állítja, a kosokat pedig baljára.

Aztán így szól a király a jobbján állókhoz:

Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot!

Éhes voltam, és adtatok ennem.

Szomjas voltam, és adtatok innom.

Idegen voltam, és befogadtatok.

Nem volt ruhám, és felruháztatok.

Beteg voltam, és meglátogattatok.

Börtönben voltam, és fölkerestetek.

Erre megkérdezik az igazak: Uram, mikor láttunk éhesen, hogy enned adtunk volna, vagy szomjasan, hogy innod adtunk volna?

Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogathattunk volna?

A király így felel: Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.

Ezután a balján állókhoz is szól: Távozzatok színem elől, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült.

Mert éhes voltam, s nem adtatok ennem.

Szomjas voltam, s nem adtatok innom.

Idegen voltam, s nem fogadtatok be.

Nem volt ruhám, s nem ruháztatok fel.

Beteg és fogoly voltam, s nem jöttetek el meglátogatni.

Ekkor ezek is megkérdezik:

Uram, mikor láttunk éhesen vagy szomjasan, idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, s nem voltunk szolgálatodra?

Erre majd ezt feleli:

Bizony mondom nektek, amit a legkisebbek valamelyikével nem tettetek, velem nem tettétek.

Ezek örök büntetésre mennek, az igazak meg örök életre.”

Írta, hogy a mániája a Káin-dolog. :)

Vagyis, az árnyékkutatás - ha jól értem. Most tényleg nagyon leegyszerűsítve: miért vagyunk rosszak, ha jók is lehetünk.

Az evangéliumi idézet igazságát az istennek sem akarják megérteni a vallásos emberek. Vagy inkább beismerni , a magukénak érezni. Nem ezt tanulták. Olyan ez, mint amikor nem akarjuk átadni az ülőhelyünket a buszon, s ezért inkább kinézünk az ablakon. Tudjuk, hogy valaki reménykedve álldogál mellettünk, de nem akarjuk tudomásul venni, mert akkor vége a kényelmes utazásnak. Hát, inkább úgy csinálunk, mintha nem tudnánk, hogy ott van.
Pedig minden ott(itt)van, minden, csak mi úgy csinálunk, mintha nem így lenne. Így gyártjuk le az illúzióinkat, s adjuk át nemzedékről nemzedékre.

A vallásosok nem keresték a megszólalás lehetőségét, viszont abban a posztban Osszival jót beszélgettek, és max is kifejthette pár mondatban, miért is sátánista a jelenlegi pápa. Ha azt vesszük, hogy Jézust is a sátán követőjének kiáltották ki a megfeszítői, miért csodálkozunk?
Azért jó tudni, hogy mindannyian Ábelnek születünk, s csak annak meg nem éltségében válunk részben-egészben Káinná.

Kedves Nyírfa!

Mint mondám, ebben az az érdekes, hogy a vallásosok akkor is átlépték szó nélkül, amikor az orruk alá dugtam. Ugyanazok, akik pont a menekültügyben erősen exponálták magukat és ékes szóval szóltak a KERESZTÉNY EURÓPA védelméről, meg általában az értékeiről.

Magyarán: le se köpik, ha nem a bukszájukról van szó.

Ha meg gyanús, hogy a buksza apadhat akár két fillérrel, akkor meg hirtelen kétségtelen terroristát látnak és kiáltanak a szomjazó kismamában meg a törött kezű kisgyerekben.

És mentegetik még a gyerekrugdosó nácik babáját is.

9. ZorróAszter

Egyszer meg kell változni, de minél később történik, annál nehezebb és fájdalmasabb lesz.
A menekültválság, illetve a terrorveszély ürügyén most újból bevezetik - vagy csak tervezik? - a kötelező katonai szolgálatot, elvégre a haza védelme mindenek előtt, pláne, ha keresztény az a haza.
Már várom a CÖF kiállását: Életünket és vérünket Orbán Viktorért!

Ha eddig nem pattant el a társadalom húrja, ettől megtörténhet. Pár napja elkaptam néhány mondatot Lendvai Ildikótól, amint szakértői árnyékkormányról beszélt az ATV-ben. Abból már akármi is lehet.
Egy pártsemleges szakértői kormány - de régen várom.

Kedves Nyírfa!

Én egyre inkább úgy látom, hogy a baloldal azért töketlenkedik és halmoz hibát-hibára, mert nyakig be van gyűrve a gyarmattartóink zsebébe.

És addig mutatja magát megválaszthatatlan hülyék gyülekezetének, amíg a gyarmattartóink meg nem elégelik Orbánék országlását, és azt nem mondja nekik, hogy váltás: most ti jöttök.

Tulajdonképpen nagyon jól játszák a szerepüket a bábszínházban. Csak néha lógnak ki a madzagok.

Például hogy szó nélkül hagyták, hogy a fidesz rátegye az enyves mancsát a média csaknem egészére.

És hogy a nyugati, főleg német kézben lévő un. baloldali sajtó is szó nélkül hagyta, az annak a jele, hogy minden úgy történt, ahogy a gyarmattartóink előre eltervezték.