Aki azért megy templomba, hogy valaki más mondja meg neki a tutit - az nem hívő, hanem báb. Az igazi hit a kételkedésre épít, arra, hogy minden kapcsán tegyem fel magamnak a kérdéseket, gondolkozzak el, nézzek utána, keressek megoldásokat. Igen, így többes számban. Nem egy megoldást. Ezekből vonjak le következtetéseket és tudatosan felvállalt döntéseket. Na ez az igazi templomba járó hite.

Kedves Solide!

Kétkedés, kételkedés - de csak módjával. Ugye.

Hogy az ember értelmiségi létére ne érezze magát bólogató bábnak.

De miért hiszem, hogy egykor nagyon régen egy szűz asszony istent szült?
Mert megmutatták, hogy érdekem, hogy ezt higgyem.

Ez ugye az üdvözülésem ára.

Így pedig megéri.


Ám én nem akartam ezt az egészet leszűkíteni a vallásra.

Sokkal általánosabb érvényűnek gondolom.

Akár ateistákra is.

Persze más Igazságokra vonatkoztatva.

Miféle módjával? Ha csak módjával kételkedem, akkor kit csapok be magamon kívül? Ön mindig az érdekből indul ki. Kinek érdeke önmagát becsapni? Annak, aki bizonytalan vagy annak, aki szembe tud nézni a kérdéseivel?

A legnagyobb önbecsapás szerintem az, ha valaki azt hiszi, nem hajlamos magát becsapni.

És hogy nemis a puszta érdekei szerint választ, hanem valami magasztos meggyőződésből.

Az első lépcső szerintem ennek a belátása.

Enélkül a lépcső nélkül nem lehet feljebb jutni, csak egyhelyben topogni az érdekek mentén.

Tehát nem szembenézésről, vagy annak eljátszásáról lenne szó.

Azt hiszem félreértett. Nem vontam kétségbe az érdekek mentén történő cselekvést. Sőt, éppen arra hivatkoztam, hogy Ön is mindig az érdeket keresi. Pontosan arról beszéltem, hogy egyénileg nem érdekem becsapni magam, ha szembe tudok nézni a kérdéseimmel, és egyénileg érdekem becsapni magam, ha bizonytalan vagyok, ha külső megerősítésre vágyom minden lépésnél.

Röviden: igen, alapvetően érdekből - bár a puszta jelzővel azért vitáznék - cselekszünk.

Az igazi hívő számára viszont az is nagyon fontos kérdés, hogy mi az érdekem. Mi a pillanatnyi érdekem, mi a hosszú távú érdekem, mi a nem látszólagos, hanem valós érdekem. Ezek harmóniában, egyensúlyban vannak-e a cselekedeteimmel.

De ez már Dosztojevszkij. :)))

Én viszont azt szerettem volna mondani, hogy általában nem érdekünk az önbecsapás, mégis erre nevelnek bennünket.

És lehet, hogy lélektanilag enélkül is hajlamosak lennénk erre. Sőt valószínű.

De ha ezt nem tudatosítjuk önmagunkban, akkor méginkább ki vagyunk téve ennek.

Az pedig még inkább veszélyes, ha ezt még az ítéleteinkre is kiterjesztjük.

Mert ezzel kiszolgáltatjuk magunkat. Ugyanis akkor úgy fogunk ítélni, amivel kapcsolatosan meggyőznek bennünket, hogy érdekünk.

Akkor is, ha valójában nem.

Mert az ember jobban bízik abban, hogy az érdekeit csak-csak felismeri, mint abban, hogy egy-egy ítélethez vezető logikai utat biztosan hibátlanul mindig végig tud vinni.

Holott az legalább annyira nem biztos.

Elvileg az az érdekem, hogy megéljem, és fejlesszem a tudásomat. De mi van akkor, ha ez a tudás társadalmilag nem elfogadott gondolatok, igazságok tárháza? Újabb érdek lép előtérbe, az önvédelemé. Ki kell találnom valamit, hogy az igazságom ne merüljön feledésbe, meg is élhessek belőle valamennyit, és a integrálódni is tudjak a mindenkori környezetembe. Ezek az érdekek hozzásegíthetnek egy jelentős mértékű fejlődéshez - bölcsesség -, de el is téríthetnek , akár végleg az eredeti utamtól, célkitűzéseimtől - például egy olyan születési terv megvalósításától, amely arra irányul, hogy lásd is , éld is meg a rend felbomlásának s egy újabb, intelligensebb rend létrejöttének folyamatát.

Nem igazán tudom, milyen társadalmilag nem elfogadott gondolatok, igazságok lehetnek, amiket ne lehetne kimondani.

Én sosem tapasztaltam, hogy hátrányt vagy elszigetelődést okozott volna ilyesmi kimondása.

Persze lehet ilyen. De azt el sem tudom képzelni, hogy Önnek ilyenek lennének.

Ezek inkább csak megalapozatlan félelmek.

Bár az is lehet, hogy engem az védett meg mindig, hogy komplett hülyének tartanak általánosan, és az ilyeneknek egy pontig sokkal többet elnéznek, mint másoknak

:o)

Solide 1,:
Kedves Solide!
De ehhez minek templomot építeni?

Az udvari bolond szerepe is csak egy darabig nyújt védelmet.
De, most, hogy mondja, az indiánok szentként tisztelték az őrültjeiket, érdekes, hogy a másság belőlük nem azt hívta elő, hogy basszus, még egy hülye a nyakunkon. :)

A többségtől eltérően gondolkodni sosem volt veszélytelen, ez a tapasztalat annak rendje-módja szerint be is épült az emberiség kollektív tudattalanjába - sokan fizettek azért az életükkel, mert szolgálva az emberiség érdekeit, megélték a magukét.

Abban nem hiszek, hogy létezne kollektív tudattalan, de abban igen, hogy beépülhet :o)

A csendesbolondokat nálunk is megtűrik, nemcsak az indiánoknál.

Kedves ZorróAszter, Ön annyi mindent tud, amiben nem hisz. :)
Solide elve a kételkedés.
Én kérdezek, hogy válasz jöjjön.

Ha az egyetemes érdek felől nézem, ugyanaz. Az út , egyéb érdekek által , sokszínű

Kedves Nyírfa!

Sőt én már annyira sokmindent tudok, hogy már alig hiszek valamiben :o)

Én ebből a sok színességből tényleg szívesen leadnék egy kicsivel több racionalitásszürke kedvéért. :o)

12. Kokó

Kelleni nem kell. Nem szükségszerűség, hanem praktikum.

Az igazság egy az emberhez és néhány fejlettebb állathoz köthető fogalom, amely létezik elméleti és konkrét formában. Mivel az emberhez kötött fogalom, ezért elmondhatjuk: igaz, hogy az acél keményebb a folyékony méznél. Emberi szempontból ez igaz. Ezen lehet vitatkozni, de felesleges. Ez sok megfigyelt dologra igaz, amit konkrétan lehet igazolni, mérni.
A többi igazság az egyénhez kötött és olyan, mint a halmazelmélet. Vannak elemei, amelyek közösek, más részei eltérnek. A viták mindig a részekről folynak, akkor különösen, ha az a rész egy összefoglalt igazság hivatkozási pontja, mint pl. egy isten léte vagy nem léte. Az "igazságok" tehát nem olyanok, hogy minden elemükben eltérnek.
Mivel ez így van, mindenkinek megvan a maga igazsága, amelynek sok eleme van. / Pl. vallásosak és ateisták egyetértenek abban, hogy tilos a gyilkosság, az indoklás is hasonló, csak annak eredete nem./
Az igazságunk alapján alakul ki a meggyőződésünk és cselekvőkészségünk. Ebben nem ismerjük el a másik teljes igazát, de annak részeit és különösen az azzal kapcsolatos részérdekeit is.
Ez az oka, hogy az emberiség még nem irtotta ki magát fizikailag. Bár ez még lehetséges.
Tehát nyugodtan elmondhatom, hogy aki istenben hisz, az nem normális, ha elismerem, hogy ő is űlhet az ablak mellett a repülőn.

Engem már csak az érdekelne, mit jelent magyarul a "mint olyan." kifejezés.

Filozófusok értekezései szoktak elmenni alapfogalmak tisztázásáig, legmélyebb jelentésük értelmezéséig,

Ezt jelezve szokták ilyenkor hozzátenni, hogy "mint olyan".

Itt nálam: vicc :o)

Komoly zavar lehet az erőtérben, viszonylagosan rövid idő alatt másodszor fordul elő, hogy Cubával többé-kevésbé közös platformon vagyunk. Még akkor is, ha őt idézve: "Vannak elemei, amelyek közösek, más részei eltérnek. "

:)))))

Kedves Cuba Libre!

Én itt most kizárólag arról az egyre terjedő jelenségről írtam, hogy egyre inkább az a jellemző, hogy az emberek nem keresik azt, hogy mi is a valóság, hanem kezdenek kizárólag aszerint ítélni, hogy az az igaz, ami érdekem, hogy azt igaznak mondjam.

Tehát nem az Igazság ismeretelméleti, axiomatikai, tudományfilozófiai, vagy neadjisten teológiai vonatkozásairól szerettem volna beszélni.

Hanem kizárólag erről.

Mert ez szerintem egy roppant veszélyes fejlemény.

Főleg amikor már észre se vesszük, hogy automatikus tesszük és még hiszünk is benne.

21. solide
2015. 08. 09. 16:08

Erre vonatkozott volna eme szerény kitételem:

"Ámde!

Mi a helyzet akkor, hogyha az én Igazságom ellentmond valaki másnak az Igazságának, holott érdekem lenne, hogy neki is Igaza legyen? Vagy hogy legalábbis ne sértődjön meg rám ezért?

Pofonegyszerű:

Hát az, hogy nemcsak EGY Igazság létezik!

Pompás!

Mindenkinek Igaza van, akinek érdekemben áll, hogy Igaza legyen.

Mindenki másnak nincs igaza. Vagy egyenesen hazudik."

:o)

23.ZorróAszter

Ami több szempontból is sántít.

Mert ugye, ha a konkrét hozzászólást, amire válaszként ezt írta veszem, milyen érdekem fűződne ahhoz, hogy Cuba érdeke ne sérüljön, akárcsak olyan szinten is, hogy ne sértődjön meg? És fordítva, ugyanez az ő részéről? Írt ő itt már olyasmit velem kapcsolatban elég kemény állításként többször is, ami miatt megsértődhettem volna, és egyértelmű volt, hogy ez őt csöppet sem befolyásolja. Merthogy, miért is befolyásolta volna? Nyilvánvalóan azért írta, mert az volt a véleménye.

Ám ettől függetlenül, ha azt állítom, többféle igazság létezik, akkor milyen alapon mondhatnám, hogy akinek az igazsága nem áll az én érdekemben, az egyenesen hazudik? Hiszen akkor olyan felfogást állítanák, amelyet saját magam cáfolok meg, nemde?

És azt se feledjük el, hogy utóbb még a háromszögről is megemlékezett, annak kapcsán meg csak ugyanazt tudom idézni, amit obsidiannál naposnak is említettem. Álljon itt Poincaré tézise: a fizikai geometria csak akkor jöhet létre, ha a fizikai jelenségeket és a geometriát egymáshoz rendeljük, és az egymáshoz rendelés módjának megválasztásában szabadságunk van.

Kedves Solide!

Hát az az érdek, hogy sokan úgy tekintenek a vitákra, persze IQ-val szoros összefüggésben, hogy annak van igaza, aki hangosabban mondja, vagy azoknak van igaza, akik többen vannak.

Így ha legalább az említett engedménnyel sikerült valakit legalább névleg magam mellé állítani, akkor az már fél siker.

Számtalanszor megfigyelhető itt a NOLBLOGon is ilyesfajta toborzás.

Nekem mindig nagyon tetszik.

Kész kihívás.

:o)

A háromszöges példával, természettudományok és történelem felemlegetésével egyébként a témát próbáltam eltávolítani a vallástól.

Hogy ez általánosabb dolog.

Legfőként a politikával érintkező területek mentén terjed át más területekre is.

És mármár viccesen semleges területekre is. Ahol eddig azt hittük, csak a ráció játszhat szerepet.

Vagy máshol meg az ízlés.

22.Kedves ZorróAszter !

Sejteni véltem a kérdésfelvetését, ezért írtam, hogy az egyéni igazságaink összetettek és egyes részei akár teljes mértékben egyezheztnek egy másik igazság részeivel. Ahogyan pl. Little-el egyetértettünk az ingatlanadó kérdésében, pedig a világnézetünk jelentősen eltér egymástól.
Talán ezek az elemek is jelzik, hogy az ember "normál üzemmenetben" a másik fél igazságával is együttműködhet / ha pl. itt politikusok lennénk Little-el/, akkor a saját érdek képviseletében is. Az érdek tehát kapcsolatos az egyéni igazsággal így elképzelhető, hogy egyéni, de közös érdekből is azt "akarjuk", hogy a másiknak is igaza legyen. Ez egymást kizáró ellentétpároknál / van isten-nincs isten/ nem lehetséges, de szinte minden másban az érdekek számtalan kombinációja megjelenhet.
Innen nézve a kérdés, hogy azt tartjuk-e igaznak, ami az érdekünk, nem egyetlen kérdés, hanem sok kérdés halmaza. Hogy hajlamosak vagyunk-e azt igaznak tartani, ami az érdekünk ? Van aki, igen, van aki nem. Az emberek különböznek ebben.
Itt a NolBlogon sokszor tapasztalható, hogy csoporttagok egy kérdésben ugyanazt "harcolják végig", pedig látható, hogy egyéb helyeken árnyaltabban, esetleg mást írtak ugyanarról a kérdésről. Így az is lehet, hogy érdekből hajlítanak egyet az igazságuk egy részén, mert azzal egy még fontosabb igazságelemüket szeretnék győztesnek látni. Ez a való élet valós érdekeiben is így van.
Tehát az érdek és az igazság állandó kölcsönhatásban vannak - pillanatnyi kulminációs pontokban.
Hogy valaki folyamatosan és megalkuvásból azt tartja-e igaznak, ami az érdeke, a megismerés helyett ?Ez egy másik kérdés.A nagyon gyenge karakterekre jellemző.

21.Solide,

akkor ez az egyéni összigazságunk igazságról alkotott részigazsága jellegéről szóló többé - kevésbé megfigyelhető hasonlóság....:-)

Kedves ZorróAszter

ezt írja a 22-ben:

"Én itt most kizárólag arról az egyre terjedő jelenségről írtam, hogy egyre inkább az a jellemző, hogy az emberek nem keresik azt, hogy mi is a valóság, hanem kezdenek kizárólag aszerint ítélni, hogy az az igaz, ami érdekem, hogy azt igaznak mondjam."

Ühüm. Sőt!

A valóságtól könnyebb tán eltávolodni, mint az igazságtól. Mert az "csak" egy fogalom. A valóságot meg lehetne fogni, ha volna...ha akarnánk....ha elismernénk...

Az igazság nehéz ügy, ennélfogva könnyebb vele bánni...ez ugyan ellentmondásnak tűnik, ámde!

"Elutazott tőlünk családunk egyik tagja, akit oly hőn szerettünk
Egy Valóság nevű nagybátyám
Sajnos már nincsen velünk
Levelet ír csak nekünk
Sajnos már nincsen velünk
Levelet ír csak nekünk

Ha levél jön tőle, csak úgy kapkodjuk ki
egymás kezéből, sírva és nevetve olvassuk
Jellegzetes kezeírását
Ezer csókkal is felér
Egy-egy gyöngybetűs levél
Ezer csókkal is felér
Egy-egy gyöngybetűs levél

„Habár távol élek, remélem,
megvagytok s szorgalmasan ápolgatjátok
Még az emlékem
És hosszú esték során
Gondoltok néha reám
És hosszú esték során
Gondoltok néha reám

S felhasználva az alkalmat,
felhívom a család tagjainak becses figyelmét
A szükséges óvatosságra
Mert adódhatnak bajok
Most, hogy én távol vagyok
Mert adódhatnak bajok
Most, hogy én távol vagyok

És ezzel zárom is soraim,
ölelek, csókolok mindenkit
S maradok tisztelettel, Valóság”
S családunk sír meg nevet
Olvasván ezt a nevet
S családunk sír meg nevet
Olvasván ezt a nevet"

Ezt a kis sokoldalú hasznosítási lehetőséggel bíró Bereményi-Cseh remeket annyiféle politikai oldal használhatja, amennyi csak akarja. Világnézet, pártállás mindegy. Mint ahogy olvastam már jobboldali és baloldali, kormány- és ellenzéki vélemények mellékleteként.

Pedig a valóságról szól, ami elvileg egy.

Kedves Cuba Libre!

Esetleg csak azzal egészíteném ki, hogy ilyenre még hívő / ateista vonatkozásban sem teljesen lehetetlen.

Ha például a legyőzendő fél valamilyen extremitás, mondjuk sátánizmus. Vagy földönkívüliek.

Amit viszont például az ingatlanadóval kapcsolatosan írt, annak inkább az ismeretelméleti vonatkozása érdekesebb.
Miszerint más premisszákból levonható-e logikai hiba nélkül ugyanaz az érvényes következtetés?

Vagyis helyeselheti-e ugyanazt őszintén két teljesen más rendszerhez tartozó gondolkodó, vagy az egyiknek szükségszerűen hátsó gondolatainak kellene lennie.

Konkrétan például itt, hogy tudja, hogy az ingatlanadó bevezetésével más adó alól mentesül, míg az ingatlanadó valamiért őt nem sújtaná. Például mert a tényleges érték utáni adózástól nem tart, mert nem hiszi, hogy tömegesen lehetne ingatlan forgalmi értéket becsülni.

Kedves Valika!

Jusztse mondom, hogy meg tetszett lepni vele, hogy megint a tárgyhoz illő, passzoló szép szöveget tetszett hozni, mert nem lepődtem meg :o)

És igen. Adott pillanatban nehéz megmondani, mi motiválja az embereket.

Mert ugye a tévedés még nem hazugság.

De lehet.

Ha valaki úgy hivatkozik tévedésre, hogy tudja, hogy az nem valós.

De ez nem mindig tudható vagy nyilvánvaló.

Ugyanígy az sem, hogy valaki csak az érdeke szerint helyesel vagy utasít el valamit.

Főleg ha ravasz, és még ebben sem mindig következetes.

31.

jaja...aztán mennyit kardoskodunk imigyen: "mert ez az igazság!!!!"

Ami az érdek és igazságérzet kapcsolatát illeti...hát nem tudom, mi a rosszabb. De komolyan.
A következetlen helyeslés, elutasítás, vagy a tudatos. Már úgy értem, hazugságból kifolyólag...illetve érdekből...affrancba, egészen belegabalyodik az ember :)

Ezért is igyekeztem leszűkíteni a témát a (vélt vagy valós) érdek kérdés köré.

És inkább a területet távolítani a vallástól inkább a politikával érintkező területek felé.
Politika, történelem, művészetek, stb.

30.Kedves ZorróAszter !

Jó kérdések ! Már az is egy külön mise lehetne, hogy kinek miből áll össze az egyéni igazsága, de méginkább, hogy ez milyen hatások következménye. Mennyi ebből a saját képesség és mennyi a megadás a besugárzással szemben. Egyénileg változik.
Hogy különböző érdekből lehet-e ugyanarra az igazságra jutni ?
Formailag és tartalmilag szerintem igen. A különbség talán annyi, hogy ki milyen másodlagos hatást vár tőle. De talán még ez is egyezhet és ami a különbség, az a hatás értékelése az egészhez képest és az ezen keresztüli önigazolás.
A lényeget tekintve nyertes helyzetben nem kell kooperálnunk a vesztesekkel, de ezer részletkérdésben igen,ha nem akarjuk az elnyert státusunkat rövid távon veszélyeztetni. Vesztes pozícióban pedig azért, hogy hosszabb távon kikerülhessünk ebből a helyzetből.

Kedves Cuba Libre!

Én mint mondtam, elsősorban azt a vonatkozást szerettem volna előhozni, hogy elvben logikailag megválaszolandó kérdések hogyan változnak vélt vagy valós érdeknek alárendelt kérdésekké.

Egyre természetesebb módon szinte már minden területre kiterjedően.

Holott az igazságnak ugye nem ilyen kérdésnek kellene lennie.


A mélyebb ismeretelméleti probléma például a vagyonadó kérdésévek kapcsolatosan az, hogy elvben egy állítás mondjuk levezethető A-ból és B-ből. Vagy például C-ből és D-ből.

De ezek nem mondhatnak egymásnak ellent.

Például hogy egy háromszög szögfelezői egy pontban metszik egymást, az levezethető mondjuk a Thálész tételből meg a háromszög belső szögeiből.

Vagy ugyanígy a Pitagorasz tételből és mondjuk egy másik axiómából.

De abból, hogy mondjuk a háromszög belső szögeinek összege 200 fok, abból nem.


Tehát különböző ellentmondó premisszákból nem vezethető le ugyanaz.


Azonban az emberek nézetei nem alkotnak összefüggő formális rendszert, ezért aztán két, alapjában teljesen eltérő nézetű ember is egyes kérdésekben juthat azonos következtetésre.

Ami formális logikai alapon elvben kizárt lenne.

És akkor nem elemeztük még az "igazság" aktualitását, illetve "idejétmúltságát", vagy esetleg a jövőbeni létjogosultságát...
Még olyan is van, hogy az "igazság" lokálisan érvényes csak...
Aztán ha ezeket összevetjük, egyre erősebb a "meggyőződésünk", hogy igazság -mint olyan- :-) nem is létezik, mert az axiómájához abszolút értékek kellenek, ám csak statisztikai tényezőink vannak...:-))

...nincs abszolut igazság, mert az igazság mindíg viszonylagos....

Kedves Szentpéter!

Ilyeneket azok szoktak mondani védekezésül, akiket gyakran kapnak rajta :o)

Kedves Kokó!

Kevesen szokták pl. József Attila szemére vetni, hogy miért írja, hogy tegnap voltam 30 éves, mikor ennek már több mint 80 éve.

Vagy miért írja, hogy esett az eső, mikor süt a nap.

A témánál maradva: nekünk (benne Önnek is) nem ÉRDEKÜNK, hogy ne legyen Igazság. :o)

Min kapnak rajta ?

Ugye nem mondod komolyan hogy van mindenkire vonatkozó igazság ?
Aki meg nem ért veled egyet, az hazudik ?

Nem. Azokkal szemben, akik mindig kizárólag a vélt vagy valós érdekeik szerint mondják adott dolgokról, hogy igazak vagy nem igazak, azokkal valójában akkor sem egyezik a véleményünk, ha egyébként bitről bitre megegyezni látszik.

És igen. Mellékesen komolyan gondolom hogy nincsenek igazságok, csak egy igazság van.

De ebben a bejegyzésben nem erről az ismeretelméleti kérdésről volt szó, hanem arról a jelenségről, amit előbb említettem.

És ami láthatóan egyeseket felettébb zavar.

Én csak magáról az igazságról beszélek, attól teljesen független hogy te a posztodban mit gondolsz az igazságról...

Nekem egész életemben mindíg mások igazságait kellett hallgatnom, miközben az én igazságaimra csak kevesen halgattak...
Ezért tartunk ott, hogy nincs társadalmai párbeszéd az igazságról, csak az hogy mindenki a saját igazságait papolja...

'Aszter kérem!
Nekünk, illetve legtöbbünknek az az érdeke, hogy minél jobban megközelítsük az abszolút igazságot...
Illetve, érdkünknek kellene hogy legyen... (még nyelvtanilag is nehéz megfogalmazni)
Talán a fizikai "abszolút 0 Celsius" megközelítésével paralel...
Van az a helyzet, mikor az igazság elérésébe fektetett energiamennyiség, értelmetlenné teszi annak gyakorlati hasznát...
Ez néha a bíróságokon is "manifesztálódik" mert mire a peres félnek igazságot szolgáltatnak, az már okafogyottá válik, vagy elavul, vagy elévül...:-))
De mielőtt megróna ezért a "mellékvágányért" mentségemre azt tudom csak mondani, az igazság filozófiai kibontása, csak játék az agyakkal...:-))

42. Szentpeter...
2015. 08. 10. 13:03

Kedves Szentpéter!

Itt nálam mindenki arról beszél, amiről akar. Ténykérdésként említettem, hogy ez a bejegyzés nem az Igazság ismeretelméleti vonatkozásairól szól. A viccesnek szánt cím és alcím ellenére sem.

Nem én vagyok cenzon, hanem Ön.

Itt nálam mindenki mondhat amit akar.

Rólam is.

Bár furcsa hogy pont egy cenzúrázgató liberális mondja pont ezeket.

És pont nálam.

Kedves Kokó!

Az én kérdésem arra a jelenségre vonatkozott, hogy elfogadható-e az a tendencia, hogy az emberek az ítéleteiket egyre inkább sőt sokan már kizárólagosan a vélt vagy valós érdekeiknek rendelik alá.

Aszerint mondanak valamit például történelmi igazságnak, hogy az érdekük vagy sem.
Például Trianonról, Tisza Pistáról.

Vagy amikor vitákban becsatlakoznak valakikhez logikailag tarthatatlan állítások mögé.

Mi meg csudálkozunk, hogy ez hogy lehet.

Az abszolút nulla fokról meg szerintem már beszéltünk.

Annak az anyagnak a hőmérséklete, amiben egy picurka fölös energia sincs. (Csak az E=mc2)

Elvben akkor lenne elérhetetlen, ha az energia nem lenne kvantumos, hanem folytonos lenne.

De kvantumos.

Szőrszálhasogató...:-)))))

Ezt most mire tetszett mondani? :o)

Az igazság, és az érdek összefonódásának stációi merülnek fel mind a blogban, mind a hozzászólások sorában.

Pedig... talán ... a mai kor, és az igazságosság az általános értékvesztéssel van szimbiózisban. Ez pedig - főleg - a kapitalista közéletben annyira elterjedt jelenség következménye, mégpedig a pénz áruvá válásának ennyire a középpontba való kerülése miatt. Hiszen a pénz minden elérhetőt biztosít, mai kívánsága lehet egy embernek, és a növeléséhez - sokszor a megszerzéséhez sem - semmiféle érték invesztálása nem szükséges.

Ennek az a következménye - jó., ha mindenki belegondol -, hogy a teljesítmény, az emberi-gépi munka egyáltalán nem a legfőbb érték mérője, annak a pénz vette át szerepét !

Így kanyarodhatunk gondolatainkkal vissza az igazság felvetéséhez - mely jól látszik a sok szerteágazó vélemény kapcsán IS a hozzászólók véleménye tükrében -, mely híven igazolja annak gyakorlatát, hogy nemcsak a pártossága jelenik meg, de egyenesen az értékhez sincs semmi köze.

A szavazók nagy hányadának - érdekes még a jelen kormányzat annyi hátrányt okozó intézkedése ellenére a nyugdíjasok, de lehet más rétegek sorát említeni - a kormányt támogató magatartása IS az igazság ( egyéni érdek ! ) abszolút vízióját jeleníti meg, amikor egy nekik hátrányt okozó rendszerre szavaz !
( megjegyzem ennek ékes példáját az 1990 -es szolgáltatta !)

+

Megköszönném, ha nem ugyanezt látnám a mérleges spamblognál is.

Így gondolom, ez valami Önreklám féleség

:o)

BURISIUS

Forradalmasítás az ipari mérlegtechnikában - HITELESITVE

Zorró!
Az ön felfogása szerint az Igazságot egyetlen betű sem különbözteti meg a Gazságtól!
Nem lennék az ön helyében, nem jó így élni.
Ezt a mérhetetlen fájdalmat valóban képes csökkenteni a Hit.
A Hit nem kizárólagosan Vallási értelemben.

Kedves Vektorviktor!

Öszintén irigylem ezért a kiváló és eredeti bonmotért Igazságról és Gazságról.

De nincs kedve esetleg elolvasni a bejegyzésemet is?

51. KedvesZorróAszter !

vagy valamilyen szer hatása, amikor csillagok helytt csupa plusszt dobál valaki, egymásnak homlokegyenest ellentmonó írások esetében is ....:-)

Áh! Azt azért nem hiszem.

Szerintem inkább hamarosan várható egy Bogdán Géza bejegyzés. :o)

Lehet. Általában 7-8 nappal az események után következik be, annak függvényében, hogy mit írtak róla mások...:-)

Namajd meglássuk kinek lesz igaza. :o)

Én már tévedtem, belátom.

Az igazság olyan, mint a szépség. A szemlélőtől függ, hogy jelen van-e.

Nekem meggyőződésen, hogy igenis létezik igazság. Akkor is létezik, ha nem mondjuk ki. Egy igazság van. És nem jó, ha az érdekeink szerint variálunk körülötte, mert az szükségképpen egy hamis világhoz vezet, ami senkinek nem érdeke, legfeljebb csak azt hiszi.