Magyarország egy spórolós ország.

A költséghatékonyság itt a minden.

Mondjuk sok mindent megoldna, ha politikusaink nem lopnánk annyit, hanem csak mondjuk a felét, de azért lehetetlent én se kívánhatok.

Viszont már sokszor javasoltam, de senki se hallgat rám, hogy a széphazánkban bő negyedszázada dúló szobormizériát - ha megszüntetni nem is - de legalább úgy lehetne költséghatékonyabbá tenni, ha szabványosítanánk a szobrok fejét és persze a törzshöz rögzítő csavar méretét.

Legyen mondjuk 20 mm-es jobbmenetű szabványos metrikus menetű és 50 mm hosszúságú.

Ekkor már csak arra kell ügyelni, hogy mely jobbos szobor teste mely balos kedvencnek feleltethető meg. És csak a fejeket kellene kurzusváltáskor kicserélni.

Széchenyivel és Kossuthtal nincs különösebb gond.

Tisza Pista és Károlyi is kb. hasonló alkatú fazon volt. Mindketten választékosan öltözködő grófok.

De a többi díszmagyaros, attilás kacagányos nagyjainkkal se lenne különösebb probléma.

A tengerészekkel már annál inkább, mert abból csak egy naggyal áldott meg bennünket a Mindenható. Már ha nem számítjuk ide Búvár Kundot.

Esetleg lehetne öntetni kiegészítőket szobrokhoz is bronzból: vállrojtot, antantszíjat és egyebeket.

És akkor robbanásszerűen szélesebb is lenne a választék. Gömbös Gyula szobra percek alatt alakulhatna Veres Péter, a nagy parasztíró - rövid ideig szintén honvédelmi miniszter szobrává. Vagy akár Mussoliniévé és vissza.

Csizma - csizma. Éppencsak a Duce antantszíját kell lekapni és a fejeket lecserélni.

De ravaszabb megoldással némi mérnöki leleménnyel a csizmaprobléma is megoldható lenne. Két pontosan illeszkedő csizmafél lenne pattintható körben a cipős szoborláb köré. És persze akár le is.

Akkor rögvest ugrásszerűen tovább bővülne a választék Nagy Imrével és Móricz Zsigmonddal, Mikszáth Kálmánnal.

Vagy akár Nyírővel vagy Vass Alberttel.

És még sokakkal.

Továbbá újra lehetne hasznosítani imígyen a kommunista szoborpark remekeit is.

Ám a Marx szoborral még így is maradna némi probléma.

Mert ugye közoktatásunk negyedszázados rohamos fejlődése mellett is lennének még egy-ketten, akiknek esetleg feltűnne, hogy jó Hunyadi Mátyásunk ruházata mintha nem lenne teljesen korhű.

Ezen két dolog segíthet. Várunk pár évtizedet, amíg ezek kihalnak, és ezzel párhuzamosan még tovább növeljük a közoktatás színvonalát. Főleg és rohamosabban az egyetemistákét.

És akkor már szobor és fejcserék se kellenek többé. Elég lesz a feliratokat. Persze csak ha lesz még valaki, aki tud olvasni legalább egy patinás magyar egyetemen.

Karl Marx helyett Hunyadi Mátyást kiírni. Senkinek se fog akkor már feltűnni, hogy Mátyásunknak mintha Marxénál is horgosabb ormánya lett volna. És hát melyik mesében van szó arról, hogy volt-e szakálla vagy sem? Ha meg valamelyik kötözködő belekötne, akkor azt lehetne mondni, hogy Mátyás itt nemcsak álruhában de álszakállal szobortattatott meg.

Mégtovább okosodva meg már az se fog feltűnni senkinek, hogy a Tormai Cecil mintha női név volna. (Te hülye! Az a Cecília! Ilyenek doktorálnak manapság irodalomtudományból!)

Már csak egy kérdés maradt: Marx szobra szemre nem tűnik egészen életnagyságúnak. Mintha épp csak hangyányival nagyobb lenne.

Ezért aztán nem muszájna ennyire törpének látszania mindenkinek mellette.

2014. 08. 15.

További cikkek »»»»

Ne nézd a hozzászólások dátumát! Szólj hozzá bátran bármikor!