Raoul Wallenberg ürügyén
ZorróAszter|2012. ápr. 1. 22:30|19 komment, szólj hozzá te is!
kommunista, Lubjanka, Raoul Wallenberg, Szovjetunió
Régen voltak történészek.
Például elolvastam egy könyvet Hitlerről, amiből ki-ki megtudhatta felemelkedésének, bukásának a történetét, képet kaphatott a korról, amiben élt.
Nem volt benne szó szerint, hogy rossz ember volt. Ennek megítélését az olvasóra bízták. És nem szerepelt benne, hogy megölte volna az unokahúgát, vagy hogy perverz volt, vagy hogy zsidó, esetleg berber származású lett volna.
Talán az ilyen történészek munkái miatt figyeltem fel a visszaemlékezésekre, és olvastam párat. Közülük sok Szovjetunióba menekült kommunistáét is.
Felfigyeltem rá, hogy milyen rítus-szerű, kötelező epizód volt, mikor a vendéglátók elbüszkélkedtek az emigráns kommunistáknak, hogy végre saját szemükkel láthassák, miért is küzdöttek ők távoli hazájukban.
Sokuk sorsa végződött hasonlóan, mint Raoul Wallenbergé. Sokan kerültek végül börtönbe, lágerbe. Sokan ott haltak meg.
Mint például Matejka János, Molnár René, Pogány József, Madzsar József, Kun Béla,
És voltak, akik valahogy élve keveredtek ki a börtönből, lágerből is, mint Lengyel József, Lukács György.
És persze voltak, akik nem kerültek börtönbe, se lágerbe, mint Rákosi vagy Farkas Mihályék.
Ez a visszatérő, kötelező városnézés jutott eszembe először, amikor arról hallottam, hogy a Moszkvába érkezett Raoul Wallenbergnek hevenyészett városnézést rendeztek a Lubjankára menet.
És furcsállom, hogy ugyanez egy történésznek sem. Vagy ha mégis, hát akkor igen jól titkolják.
A huszas, harmincas, negyvenes években sok fiatalember kezdett szimpatizálni a kommunizmus eszméivel. Az első vagy a második világháború rémségei, a két világháború közötti nyomor, társadalmi igazságtalanságok hajtották őket oda. Sokan pedig a nácizmus egyetlen életképes, lehetséges alternatíváját látták a kommunizmusban.
Sokan még tovább is mentek, és szovjet állampolgárok, egyesek pedig valamelyik szovjet hírszerző szervezet ügynökei, tisztjei lettek. Néhányan érhetetlen módon igencsak jómódú családok gyermekei voltak.
A másik elgondolkodtató motívum, hogy a Szovjetunió mindigis a civilizáltság mércéjének, fitogtatási lehetőségének tekintette a diplomáciai szokások betartását. És persze a rafinált kijátszását is.
Kiutasítással is viszonylag ritkán, legtöbbször akkor is csak viszonossági alapon élt, ha valahonnan szovjet diplomatákat utasítottak ki. Nemhogy diplomáciai védettséget élvező személyt letartóztassanak, pláne ki is végezzenek.
Márpedig Raoul Wallenberg diplomata útlevelét csak egy szovjet állampolgárságot igazoló irat üti.
Semmilyen más magyarázatot nem lehet adni arra, hogyan Svédország nem csinált világbotrányt diplomatája eltüntetéséből.
Szóval abból, hogy a mai - egyetemi állásokkal, ranggal, kitüntetésekkel lekenyerezett, jól fizetett - történészek milyen életrajzi elemeket ugrálnak testületileg körbe, abból nekem ez a sziluett rajzolódik ki Raoul Wallenbergről.
2012. 04. 01.
Ne nézd a hozzászólások dátumát! Szólj hozzá bátran bármikor!
Hozzászólások
Eddig 19 komment érkezett
1.
Nyifu1
2012. 04. 01. 23:26
..., érdekes a felvetésed, vagyis és azaz, igen reális! ...
?!
..., és mennyi, de mennyi hasonlóan kézenfekvő kérdés van még megválaszolatlanul ... ?!
2.
granicsar
2012. 04. 01. 23:27
Nem kizárt.
Kettős állampolgárként annak az országnak a fennhatósága alá tartozott, ahol éppen tartózkodott.
3.
ZorróAszter (szerkesztő)
2012. 04. 01. 23:44
Nekem az sem tetszett, hogy a nagykövet azonnali kihallgatást kért Molotovtól, és be is robogott hóna alatt egy jegyzékkel, aztán nemsokkal ezután elgondolkodó ábrázattal távozott hóna alatt a jegyzékkel.
4.
relatív (látogató)
2012. 04. 02. 1:16
Tudni lehet, hogy mindig IS a legkülönfélébb sötét, elítélendő dolgokat sütöttek a kapitalisták erre a jól kiépített rendszerüket alapjaiban megrengető új eszmeiség gyakorlatának minden részletére, nehogy valamiféleképp a megszerzett vagyonukat, kiépített hatalmi pókhálójukat megbontsa.
A II. Világháború megnyerése aztán alapvetően keltett dühöt ellenük, ami egyre nagyobb intenzitással, de az 1980 - as évek vége, az 1990- es évektől aztán minden elképzelhető probléma okaként a Szovjetunió szerepel, okkal, ok nélkül.
Így a biztonsággal fel nem tárt esetek mindegyikében szerepelnek, mint a gonosz megszemélyesítője. Hasonlóan a mai Magyarországban, ahol minden rosszat a kommunistákra, de főleg Gyurcsány Ferencre fognak.
5.
ZorróAszter (szerkesztő)
2012. 04. 02. 2:08
Kedves Relatív!
Azt azért elmondhatjuk, hogy nagy igazságtalanság történt Raoul Wallenberggel, akárhogyan is vélekedjünk a Szovjetunióról.
Ha esetleg igazam volna, akkor Raoul Wallenberg azt hitte, hogy politikai meggyőződése, antifasiszta múltja, az emberek százainak, ezreinek megmentése, nem utolsó sorban a diplomáciai mentessége meg fogja védeni.
A Szovjetunió viszont ezektől függetlenül árulóként kezelte.
6.
ZorróAszter (szerkesztő)
2012. 04. 02. 2:17
Márha nem Gorkij város káderdűlőjén egy szép világos reprezentatív lakásban élt a 90-es évek végéig Sztyepán Alekszandrovics Minyin néven.
7.
Nyifu1
2012. 04. 02. 3:01
6. ZorróAszter (szerkesztő)
2012. 04. 02. 2:17
.., Na JA!?
:))
?!
"..., és ki ölte meg Kenedyt?" ....
8.
granicsar
2012. 04. 02. 6:01
4
Mostanában mintha az "értelmiségi" körökben OV lenne a gonosz :)
Igaz, mit várunk egy olyan "értelmiségtől", akinek a liberalizmus baloldali eszme.
6
Ez is egy verzió. Mondjuk arra, hogy a nyugati hírszerzés élénk érdejklődését iránta lezárják.
9.
maxval bircaman HFJDFHCJ
2012. 04. 02. 7:55
"A huszas, harmincas, negyvenes években sok fiatalember kezdett szimpatizálni a kommunizmus eszméivel. Az első vagy a második világháború rémségei, a két világháború közötti nyomor, társadalmi igazságtalanságok hajtották őket oda. Sokan pedig a nácizmus egyetlen életképes, lehetséges alternatíváját látták a kommunizmusban."
Sajnos ez igaz. A kommunizmus nagyon sok embert tévesztett meg. Szerencsére végül a kommunizmus megásta saját maga sírját és önként belefeküdt.
10.
ZorróAszter (szerkesztő)
2012. 04. 02. 9:27
Kedves MaxVal!
Nem az egyetlen volt, akit a kapitalizmus sírba döntött.
Voltak jó pár millióan.
De mi nevetünk utoljára.
Muhahaha
11.
purim
2012. 04. 02. 9:34
Kedves ZorróAszter!
Akkor hát meglehet, hogy Wallenberget a kommunista ideológiája vezette a zsidómentés apostoliságához?
Mert hát ez eléég speciális lenne ahhoz képest, miszerint nem csupán a nácizmus volt antiszemita...
12.
Imitt-amott
2012. 04. 02. 9:37
Kedves Zorró
szóval azt tanácsolja, hogy ne hallgassunk a történészekre? Mert mindenki a "piacról " él?
Kinek higygyünk? Ha Wallenberg - ahogy írta a saját múltjában, eredményeiben hitt és valószínűleg csalatkozott - sorsa mementó, és örök kétely, vajon kinek áll érdekében mégis és folyamatosan emlegetni, ünnepelni? Vajon a diplomácia - és történelem - egy "elterelő hadművelete' volna a látványos megemlékezések sora?
Az is érdekes, amint írja, hogy :..." szovjet állampolgárok, egyesek pedig valamelyik szovjet hírszerző szervezet ügynökei, tisztjei lettek. Néhányan érhetetlen módon igencsak jómódú családok gyermekei voltak...."
Ahhoz, hogy megérthessük némely "igencsak jómódú" család gyermekének döntését, Freud doktorhoz kéne fordulnunk...gyanítom anno meg is tették ezt többen...talán az apukák is
:(((
Fanny
13.
ZorróAszter (szerkesztő)
2012. 04. 02. 10:42
Kedves Purim!
Szerintem nem.
Szerintem Wallenberg fiatal korában kezdett szimpatizálni a szovjetekkel, és került velük ilyen-olyan kapcsolatba.
Szerintem a családja a beszélgetésekből ezt tudta, ezért nem engedték a családi vállalatokban dolgozni, és lényegében nem is ajánlották be máshová se.
De valamikor, talán a harmincas évek végén, esetleg a háború alatt szakított a szovjetekkel. Kiábrándult a kommunizmusból.
Szóval szerintem nincs közvetlen összefüggés.
Gondolom itt arra céloz, miszerint Sztálin antiszemita volt.
Szerintem csak bunkó volt, és olyan tréfákat engedett meg magának, amiért másokat elvitt a GPU.
Egyébként Magyarországon a Demény vezette KMP szintén rengeteg embernek adott menedéket. És együttműködtek ebben különféle zsidó szervezetekkel, például a Hásomér Hacairral. Ennek tagja volt például Aczél György is.
14.
ZorróAszter (szerkesztő)
2012. 04. 02. 10:59
Kedves Fanny!
Csupán azt mondom, hogy oda kell figyelni, hogy ki történész, és ki a politika lefizetett, lekenyerezett embere, aki napipolitikát ír még a piramisokkal kapcsolatos értekezésében is.
A magam részéről egy idő után arra szoktam felfigyelni, ha valaki tendenciózusan irányítja a történelmet a prekoncepciója szerint. És soha nem merül fel, hogy mondjuk a politikai ellenfele esetében lehetséges rá nézve pozitívabb verziója is a történteknek.
Ilyen szempontból ordító példa Kun Miklós, Schmidt Mária, M. Kiss Sándor.
A balosokat most csak azért nem tudok mondani, mert az ő idejük egyelőre lejárt.
Nem hiszem, hogy Wallenberg ne érdemelné meg a megemlékezést. És nemcsak a zsidók részéről, hanem minden magyar részéről.
Az emberek túlnyomó többsége ugyanis félelmében nem mert semmit se tenni. Wallenberg és mások, sajnos túl kevesen viszont az életüket kockáztatták másokért.
------------------------------------------------------
Hogy lett egy gazdag fiatalból komcsi?
Ehhez lehet hogy elég volt meghallgatni a szüleik, rokonaik dumáját a vasárnapi ebédnél.
15.
Imitt-amott
2012. 04. 02. 15:45
14.re
na természetesen. Az ember igyekszik a józan eszét megőrizni..ám iskolai tanulmányaimból úgy emlékezem, hogy a tanár sokat tehetett (volna) az ügyben, hogy világosabban értse a tanítvány egyes korszakok és történelmi helyzetek koronkénti különböző megítélésének okait.
Nos erről ennyit.
Wallenberg (is) megérdemli a figyelmet bizonnyal. Miért is ne?
16.
granicsar
2012. 04. 02. 18:40
14
Kim Philby
17.
ZorróAszter (szerkesztő)
2012. 04. 02. 19:53
Hát igen. Például Kim Philby.
Bár régen volt egy mondás, hogy aki húsz évesen nem volt szoci, sosem lesz jó polgár.
Ennek módosított változata, hogy aki húsz évesen nem szocialista, annak nincs szíve, aki pedig harminc évesen még szocialista, annak nincs esze.
:o)
18.
relatív (látogató)
2012. 04. 02. 20:28
Kedves 'ZorróAszter' !
Egyrészt, a biztos ismeret nincs birtokunkban életének egy bizonyos szakaszán túl. Vannak találgatások - 'mintha' -, de ezek csak annak jelentenek valamiféle igazságot akinek az 'igénye' erre megvan. ( Petőfi Sándor IS hasonlóan az égi homályba távozott ! )
Másrészt többen a nevezetthez hasonlóan - így például legutóbb Nagy Imre IS - bízott valamelyest korábbi ismerete szerint a saját cselekedetei alapján való elbánásban, ami sokaknak - mint a tények tanúsítják azt - nem valósult meg.
Az egyes vélekedések szerinti kommunista ideológusok, és követőik - jelesül Sztálin IS - antiszemitizmusa viszont csak rágalom ! Éppen a kiegyenlítést bizonykodók használják a fasizmus mosdatása végett ! Amennyiben zsidó identitásúak IS voltak ellenségként 'kezelve' az nem a zsidóságuk okán jelent meg egyik esetben sem!
19.
ZorróAszter (szerkesztő)
2012. 04. 02. 22:42
Kedves Relatív!
Szerintem a szovjet magatartás sokkal beszédesebb, mint sokan gondolnák.
Ha Wallenberget amerikai kémnek, ne adj' Isten náci ügynöknek tartották volna, akkor nagyon is becses fogásnak tartották volna. Semmiképpen sem végzik ki.
A marxizmustól idegen minden faji megkülönböztetés. De ezt nem jelenti azt, hogy valaki, aki magát marxistának vallja, az nem lehet antiszemita. Ehhez hasonló ostobaságok megjelentek már. De tény, hogy ehhez senki sem kapna támogatást a többi marxistától, és rövid úton kiközösítenék.
Mint mondtam, szerintem Sztálin sem volt antiszemita, csak megengedett magának többek között ilyen típusú bunkóságokat is.
Írja meg véleményét, kérdéseit!
Ez egy mentés. A cikk jelenleg ITT kommenthető »»»»
(A kommentek ide némi késéssel kerülnek át onnan)