...az utolsó képen Newton kései leszármazottja látható? Mert a cici tömegvonzása hat a szememre...

Zorró, most csak egy nagyfene + megy, mert még meg kell az egészet emésztenem.

Eddig nagyjából ennyit fogtam fel (bár más szempontokból tanulmányoztam Ájszek életét),

"A gravitáció ezekkel szemben ÁLTALÁNOS."

Le vagyok nyűgözve. Ájszek egy korszakalkotó zseni volt, na és ott a nagy kérdőjel: honnan tudta, amit tudott?
Alma?
Talán.

Kedves ZorroAszter !

Az Általad vázolt nagyon 'képszerű' gondolatmenet mentén juthatunk el a hívő álmélkodásától a tudás 'almájáig' !

Valószínűleg ezen úton jutottunk el mai ismereteink összefüggéseihez a valóságban IS !

Nagyon jó gondolatmenetet olvashattam általad, köszönöm ! ( hátha még a jelenleg távollévők a természet megértésétől IS elgondolkoznának írásod apropóján ?! )

1. Potrien őrmester 2011. 08. 21. 16:16

Kedves Őrmester Úr!

Én is ezért gondoltam megfelelő illusztrációnak.

2. Osszián 2011. 08. 21. 16:42

Kedves Osszián!

Sajnos az oskolákban már a végeredményről esik csak szó. És minden teljesen logikusnak és magától értetődőnek tűnik. Nyoma sincs annak a sok bizonytalanságnak, tévelygésnek, és sokszor szerencsének, ami eredményre vezetett annak idején.

És honnan tudta? Honnan látott ilyen messzire?

Hát óriások vállán állt. :o)

3. relatív (látogató) 2011. 08. 21. 16:52

Kedves Relatív!

Én köszönöm. Azt is hogy tetszett, és azt is, hogy elolvasta.

Holott Newton mester szerint a tér, és az idő is - abszolút.

És nem Relatív :o)

Frappáns 'asszociáció', de legyünk egy kicsit 'tudományosak', és legyünk mindig kétkedők, relatív !

Volt már rá példa, hogy 'bejött' !

Mint Einsteintől már tudjuk, hogy sem a tér, sem az idő, de még a tömeg sem abszolút, hanem valójában Relatív.

Így jó lesz?

Észre vettem, hogy érted a 'csíziót' !

De megnyugtatlak, nem kekeckedni akartam ?!

Én sem, csak nem tudtam kihagyni a poént.

Sokan azt hiszik, hogy Einstein üti Newtont.

Pedig valójában v << c, azaz ha a szereplő sebességek elhanyagolhatóak a fénysebességhez képest, akkor az összes einsteini egyenlet szépen átmegy newtoniba.

Ehhez, az igazság kedvéért azt IS hozzá lehet tenni, hogy - nevezetesen - Newton nélkül ( tételezzük fel ! ) Einstein sem lenne az aki !

De a folyamatot sorolni lehetne továbbra IS !...remélem .

Newton volt a NullStone.

Aztán az első mérföldkő volt EinStein.

És már esedékes a következő megújító, Zweistein is.

Kedves Zorró !
Most volt telehold.... Tán csak nem te fény-képezted... hm...az összes képet?
A szórakoztatósságos tartalomért pedig "meg"
üdv : Mis

Kedves Mis!

Sajnos nem. Csak a montázst csináltam én.

És köszönöm.

Egyszerü feltevéssel ki lehet mutatni, hogy a gravitáció nem EGYETEMES tömegvonzás.

Ha feltételezzük, hogy a proton és elektron között taszító a gravitációs hatás. Általánosan megfogalmazva, ha két stabíl részecske között vonzó az elektromos hatás, akkor a gravitáció taszító. Ha az elektromos hatás a részecskék között taszító (mint két proton között), a gravitáció vonzó.

Ez a feltevés arra a következtetésre vezet, hogy a stabíl részecskéknek kétfajta elemi töltése van, elemi elektromos és elemi gravitációs töltése mégpedig kétféle elöjellel. Az egyetemes gravitáció abban mutatkozik meg, hogy a stabíl részecskék fajlagos gravitációs töltése g megegyezik. Az egyetemes gravitációs állandó meg G(grav.) = g^2/4pi. Az elemi gravitáció töltés tehát arányos a részecske tömegével. E feltevés mellett egy test tehetetlen tömege nem egyenlö a súlyos tömegével, vagyis a testek szabadesése NEM EGYETEMES.

Az elemi gravitációs töltése g(i) a négy stabíl elemirészecskének

g(i) = { - g m(e), + g m(e), + g m(P), - g m(P)}

i = elektron (e), pozitron (p), proton (P), elton (E) vagy más néven "antiproton".

Az elemi gravitáció töltések g(i) definiálják az elemi tömegeket m(e) és m(P), amik különbözö nagyságúak és amiket nem lehet megsemmisíteni, vagyis energiává átalakítani. Ez a kettö tömeg az elektron (e) és a proton (P) elemi tömege.

Egy N protonból álló elektromosan semleges test tehetetlen tömege, kis sebességeknél

m(test;i) = N (m(P) - m(e)) ( 1 - delta(test)).

A delta(test) a test relatív tömeghiánya, a test gravitációs (vagy súlyos) tömege meg

m(test,g) = N(m(P) - m(e)).

Mivel a delta(test) függ a test izotóp összetételétöl, a test szabadesése NEM EGYETEMES. A két elemi tömeg közötti mínusz jel azért lép fel, mert a proton és az elektron között TASZÍTÓ a gravitációs hatás.

Minden A tömegszámú izotóp tehetetlen tömegét

m(A izotóp;i)

tömegspektrumos mérésekböl ismerjük. Ha ismert egy test izotóp össztétele, akkor a test tehetetlen tömege és súlyos tömege kiszámítható.

1 kg súlyú vas tehetetlen tömege 0.992 kg. Evvel szemben 1 kg súlyú líthium tehetetlen tömege 0.995 kg. A kémiai elemek küzül a vas esik a leggyorsabban, 0.3%-kal gyorsabban mint líthium. Nem csoda, hogy a Nap belsö bolygóinak vas magja van.

Kedves Szász úr!

Ha jól értem, akkor azt mondja, hogy 1kg tömegű vas és 1kg tömegű líthium a várakozásnak megfelelően 1 N hatására 1m/s² -tel gyorsul, azonban a súlyuk különböző?

A szabadesésüknek nyilván akkor is teljesen azonosnak kellene lennie, és ha nem, akkor az már egy második anomália.

Egyébként
forum.index.hu/Article/showArticle?t=9211968
-ről talált ide?

Egy test szabadesése, ha az elektromágneses hatás elhanyagolható, ebböl az egyenletböl származik

m(test;i) a(test) = - G(grav.) m(Föld;g) m(test,g) /r ^2.

Vagyis a test összetételétöl függö gyorsulás

a(test) = - G(grav.) m(Föld;g)/r^2 m(test;g)/m(test;i) = - a0 / (1 - delta(test)),

ahol

a0 = G(grav.) m(Föld,g)/r^2.

Mivel a testek relatív tömeghiánya delta(test) egy százalék alatt van, tehát kicsi az egyhez képest, a testek gravitációs gyorsulását így is fel lehet írni

a(test) = - a0 (1 + delta(test) !!!

Galilei feltevése nem volt igaz, a testek szabadesése nem egyetemes.

Ön ezt írta:

"Kedves Szász úr!

Ha jól értem, akkor azt mondja, hogy 1kg tömegű vas és 1kg tömegű líthium a várakozásnak megfelelően 1 N hatására 1m/s² -tel gyorsul, azonban a súlyuk különböző?"

A jövöben legyen szíves megkülönböztetni a tehetetlen tömeget a súlyos tömegtöl!! Ön itt a tehetetlen tömegre gondolt, amikor csak "tömegröl" beszélt! Ön a tehetetlen tömeget tette 1 kg-má.

20. Szász Gyula (látogató)
2012. 03. 02. 17:05

>Evvel szemben 1 kg súlyú líthium tehetetlen tömege 0.995 kg.
Azt hittem, véletlenül írt kg-ot kp helyett. Azért nem szóltam, mert velem is elő szokott fordulni.

De rendben. Én mindenben benne vagyok. De jobban érteném, ha az én kísérletemet átfogalmazná úgy, ahogy Ön szerint helyes.

Egyébként úgy tudom, a testek esése vákumban itt a Földön minimum µs -os pontossággal mérhető. Legallábbis olyan kis méretű kamrában, amiben könnyen létrehozható a vákum.

És nem okoz nagy gondot az elektromágneses hatások kiszűrése sem.

Mi okozza a gravitációt:

www.magtudin.org/Gravitacio%201.htm

"És nem okoz nagy gondot az elektromágneses hatások kiszűrése sem."

Na ez nagyon könnyelmü állitás! Minden test mozgó, elektromos töltéseket hordozó részecskékböl áll.

A kvantummechanika a kétféle kvantált töltéseket hordozó stabíl részecskék mozgása leírása a Minkowski-térben, az elektromágneses és gravitációs mezök hatása alatt.

A Plack állandó

h = q^2/2c x sqrt(m'c^2/2 E(kötés))

meg egy Lagrange multiplikátor szerepét tölti be, ami az elemi töltések megmaradásából származik.

Kedves Szász úr!

Számomra még mindig nem világos, hogy mi az állítása.

Jobban örültem volna, ha Ön fogalmazza meg, de akkor megpróbálom mégegyszer:
Van egy darab vas és egy darab lithium, amit lemérünk, és mindkettő 1kp-ot nyom.
1. Vízszintesen 1N erővel gyorsítjuk őket, és azt találjuk, hogy a lithium nagyobb gyorsulással gyorsul?
2. Leejtjük őket, és azt találjuk, hogy a lithium hamarabb ér le?

Vagy mindkettő?

Mi szükség van 100 méteres ejtőtoronyra, ha ma már minimum µs-os pontossággal tudunk időt mérni még gyengébben felszerelt laboratóriumban is?

"Jobban örültem volna, ha Ön fogalmazza meg, de akkor megpróbálom mégegyszer:
Van egy darab vas és egy darab lithium, amit lemérünk, és mindkettő 1kp-ot nyom.
1. Vízszintesen 1N erővel gyorsítjuk őket, és azt találjuk, hogy a lithium nagyobb gyorsulással gyorsul?"

Nem!

Mivel Ön a két darab anyagnál a súlyos tömeget tette egyenlövé és utána egységnyi nagyságú erö hatását nézte, rossz következtetést vont le: A vas gyorsul nagyobb gyorsulással mint a lthium, mert a vas tehetetlen tömege kisebb mint a líthiumé.

Itt megjegyzem, a vas az ólomnál is nagyobb gyorsulással gyorsul, hasonló körülmények között. A kémiai elemek fajlagos súlyának édes kevés közük van az erö hatásából eredö tényleges gyorsuláshoz.

A main stream fizikának nagyon nagy problémája van a "tömeg" fogalmával.

"Mi szükség van 100 méteres ejtőtoronyra, ha ma már minimum µs-os pontossággal tudunk időt mérni még gyengébben felszerelt laboratóriumban is?"

A kb. 100 m magas és kb. 6 m átméröjü vákuumcsöre, ami kinéz a földböl, azért van szükség, mert ebben a csöben az elektromágeses hatás F(e.m.) a szabadesésnél kicsi a gravitációs hatás F(grav.) egy ezrelékével összevetve. Ez az arány Eötvös mérésénél nem volt megadva, nem is tudott elfogadható erdeményt kikapni Eötvös a kétfajta tömeg arányára.

Egy testre ható eröt általánosságban így lehet felírni

m(test;i) a(test) = F(e.m.) + F(grav.).

A gravitációs erö meg a súlyos tömegtöl

m(test;g) = N (m(P) - m(e))

függ, mert a gravitáció nem "egyetemes tömegvozás!"!

Kedves Szász úr!

Akkor harmadik nekifutásra az állítása:
Veszek egy 1 kp-ot nyomó vasgolyót és egy szintén 1kp-ot nyomó líthium golyót.
surlódásmentesen igyekszem őket vizszintesen 1N-al gyorsítani. A vas 1m/s² -tel, a lithium ugyanekkora erő hatására valamivel kisebbre gyorsul.

Aztán vákumban elejtem őket, és azt tapasztalom, hogy a vasgolyó hamarabb ér földet, mint a lithiumgolyó.

És ha jól értem Önt, akkor az eltérés utóbbinál nem ugyanazon összefüggésből adódik, mint a vizszintes gyorsításnál.

Így már stimmel?

Két 1 kp-ot nyomó testnek 1 kg a súlyos tömege m(test;g), de a vas és líthium esetében a tehetetlen tömegek m(vas:i) és m(líthium;i) különbözö nagyok:

m(vas;i) = m(vas;g) (1 - delta(vas)) = 0.992 kg,
m(líthium;i) = m(líthium;g) (1 -delta(líthium) = 0.995 kg.

Egy azonos erö hatására mindig a líthium gyorsul lassabban, mint a vas, függetlenül attól, hogy a gyorsulás vizszintes, vagy meröleges.
.

Akkor a kisérlet még egyszerűbb: a légellenállás kiküszöbölése és az időmérés pontosságának az érdekében egy elég hosszú és elég lapos lejtő kell.

Ahhoz, hogy a perdület különbözőségét kiküszöböljük, ahhoz két henger kell azonos átmérővel. A lithium henger nyilván majd 15-ször hosszabb lesz, ha jól számolom.

A gördülő mechanikának átszerelhetőnek kell lennie egyik hengerről a másikra.

Időmérés két fotocellával minimum mikrosekundum pontossággal elvégezhető.

A súlymérés minimum pond pontossággal szintén könnyedén. De jobb lenne tízedponddal.

Ezután kell a méréssorozat felváltva vassal és lithiummal kb, 10-szer, hogy meggyőző legyen.

Szerintem középiskolás fizikalaborban is elvégezhető.

A szabadesés a(test) összetételtöl való függése mérésénél vákuumra és az F(e.m.) kicsinységére van szükség a gravitációs erö ezrelékével kapcsolatban. Ez azt jelenti, hogy a mozgó (az esö) test egy bizonyos nagy távolságára van szükség minden más testtöl.A mérésnél elegendö a 10^-5-ös pontosság, mert az elvárt effektus ezreléknyi nagyságrendben van.

Az vitán kivül áll, hogy Galilei és Newton idejében az ilyen kísérletei feltételek technikai elöállítása nem volt megadva. Ök a szabadesés egyetemességét csak mint egy fizikai feltevést fogalmazták meg, ill. használták.

Késöbb (Bessel, Eötvös; Dicke, Adelberger) meg nem figyeltek oda a kétfajta erö F(e.m.) és F(grav.) arányára a kétfajta tömeg kimérésénél. Szabadesés kísérletek meg édes kevesek voltak.

Az álrel, avval a következtetéssel, hogy a gravitáció nem is kölcsönhatási erö a részecskék között, hanem a tér görbülésére vezethetö vissza a tömegek körül, a szabadesés egyetemessége téves feltevésére alapul.

Én, mint írtam, maradok amellett, hogy a protonok között vonzó a gravitációs hatás, de pl. a proton és az elektron között taszító.

Kedves Szász úr!

Miért nem jó Önnek egy 5m hosszú, 5 fokos lejtő?

Abban maradtunk, hogy a jelenség az egyszerű vízszintes gyorsításnál is működik, és ugyanazon elvek alapján szabadesésnél is.

>Én, mint írtam, maradok amellett, hogy a protonok között vonzó a gravitációs hatás, de pl. a >proton és az elektron között taszító.
Szabad országban mindenki azt hisz, amit akar.
De a tudomány figyelmére csak az tarthat joggal igényt, aki vagy kísérletileg igazol, vagy elméletileg hoz valamit, ami megmagyaráz valami eddig megmagyarázatlan dolgot. Ez utóbbi persze lehet hozott anyag is.

Én a magam részéről a fenti cikkben azt igyekeztem rekonstruálni, hogyan gondolkozhatott Newton, amikor még szinte semmi biztos fogódzó nem állt a rendelkezésére.

A gravitációt a tömegvonzással azonosítani a sokat emlegetett és a Principiában csak körülírt Occam-elv sugallta neki.

Newtonnak még csak az Occam elv volt. Azóta viszont egyre pontosabb műszereink.

Én a magam részéről lehetetlennek tartom, amit írt. Leginkább azért, mert az antigravitáció lehetősége mindigis meglódította az emberek fantáziáját, és minden csak kicsit is a könyörtelen gravitációnak ellentmondó dolgot mindenki örömmel fogadna, mert további lehetőségeket csillantana meg.

"De a tudomány figyelmére csak az tarthat joggal igényt, aki vagy kísérletileg igazol, vagy elméletileg hoz valamit, ami megmagyaráz valami eddig megmagyarázatlan dolgot."

E mellett maradhatunk!

Kísérlettel igazoltam, hogy a szabadesés nem egyetemes, az elektromágnesességet egyesítettem a gravitációval és megmagyaráztam, hogy a proton és elektron rendszernek van még egy energétikus stabil állapota, a hidrogén atom alapállapota alatt. Ez a stabíl neutron N0, 2.04 MeV kötési energiánál és 0.703 x10^-13 cm nagysággal. Nekem ezt sugalta az Occam-elv.

Az antigravitáció kifejezést meg nem szeretem, a "könyörtelen" vonzó gravitáció mellett létezik taszító gravitáció is, ami épp úgy "könyörtelen" és fellép a galaxisok között.

"Én a magam részéről lehetetlennek tartom, amit írt. "

Az már tudjuk, hogy az elektromos erö F(e.m.) 10^42-vel erösebb erö, mint a "könyörtelen" gravitáció F(grav.). A feltevésem szerint a két statikus erö hasonló formájú az elemi részecskék között:

F(Coulomb) = + q(i) q(j) / 4pi r^2,

F(grav.) = - g(i) g(j) /4pi r^2,

ahol a q(i) és g(j) a kétfajta elemi töltéseket, az elemi elektromos és az elemi gravitációs töltéseket jelenti. Az r meg a relatívtávolság a részecskék között.

Ön ezt lehetetlennek tartja?

Occam borotvája abban nyilatkozik meg nálam, hogy az egyetemes gravitáció a fajlagos gravitáció töltés g azonos nagyságával egyenlö, minden elemi részecskénél. Az egyetemes gravitációs állandó tehát

G(grav.) = g^2/4pi.

És csak a négy stabíl elemirészecskének e, p, P és E a nyugalmi tehetetlen tömege és a súlyos tömege egyenlö. Az elemi tömegek m(e) és m(P) meg mindig megmaradnak.

Kedves Szász úr!

Ha Ön nem az igaz tudomány mártírja akar lenni, akkor nem vár holdutazásra vagy a brémai ejtőtoronyra, hanem kísérlettel igazol.

Én felvázoltam egy igazolási lehetőséget. Szerintem ez alkalmas lenne 3 ezrelék különbség kimutatására.

De lehet, hogy nem.

De Ön állít, Önnek kell bizonyítania vagy legalábbis kísérletileg kétséget ébresztenie.

>Ön ezt lehetetlennek tartja?
Igen, de mint mondtam, szabad országban mindenki azt hisz, amit akar.

A tudományban meg nem elég mennyiségeket ide-oda csoportosítani, hanem bizonyítani kell.

A tudományban sosem az új elméletek kiagyalása volt nehéz. Szinte mindig a bizonyítással és a kísérleti igazolással volt a legnagyobb nehézség.

"A tudományban sosem az új elméletek kiagyalása volt nehéz. Szinte mindig a bizonyítással és a kísérleti igazolással volt a legnagyobb nehézség."

Eddig senki sem foglalkozott konzekvensen az elemi gravitációs töltésekkel és a kísérleti igazolással, rajtam kívül.

No és ne feledkezzünk el immár ZorróAszterről se.

"No és ne feledkezzünk el immár ZorróAszterről se."

Dehogy! ZorróAszter: "A felrobbanó fekete lyukak"

Természet filozófia ide, természet filozófia oda, hát hogyan tudna valami felrobbanni, ami nem is létezik, már mint a fekete lyukak!

A gravitáció nem a tér görbülése a tömegek körül, hanem az elemi g-töltések okozzák, Occam-elve szerint.

Az anyag legnagyobb sürüsége az univerzumban rho = 1.67x10^24 g/cm^3 (neutroncsillag), de fekete lyuk nem létezik és nem is létezett sohasem.

Azt, hogy "No és ne feledkezzünk el immár ZorróAszterről se." arra írtam, hogy

"Eddig senki sem foglalkozott konzekvensen az elemi gravitációs töltésekkel és a kísérleti igazolással, rajtam kívül."

De. Immár én is foglalkoztam, ha nem is hiszek benne.

De azt továbbra sem értem, mi a konkrét kifogása az én kísérleti elrendezésemmel kapcsolatban.

43. Szász Gyula (látogató) 2012. 03. 07. 17:02

>fekete lyuk nem létezik és nem is létezett sohasem.

Ez lehetséges, és a legóvatosabban még most is csak közvetett bizonyítékokról beszélnek.

De ezek egy része eléggé meggyőző. Talán leginkább a mi galaxisunk középpontjában megfigyelt csillagmozgások.

A mi galaxisunk középpontjában megfigyelt csillagmozgások magyarázatára elegendö feltételezni, hogy ott egy neutroncsillag képzödött.

Mi marad hátra a fizikában Occam beretvája müködése után?
Az, hogy az univerzumunk négy stabíl elemirészecskéböl e, p, P, E áll, amik között a két c-vel terjedö nem-konzervativ mezö A(e.m.) és A(grav.) okozza a kölcsönhatást. A kvantummechanika a kétféle kvantált töltést hordozó részecskék leírása a véges Minkowski-térben, olyan körülmények között, hogy a részecskéknek sem a helye, sem a sebessége nem határozható meg sohasem pontosan. Ezeket kell felhasználni a fizikai jelenségek leírására, amire öt természeti állandó áll rendelkezésre:

- a mezök terjedési sebessége c,
- az elemi elektromos töltés q,
- az elemi tömegek m(e) és m(P)
- és a gravitációs állandó G(grav.) = g^2/4pi.

A Planck állandó h egy Lagrange multiplikátor szerepét tölti be. A h mellett létezik még legalább egy L.m., a

h(0) = q^2/2c x sqrt(1/8),

ami az atommagokat és többi összetett részecskét írja le, és amik közül a legtöbb instabíl részecskéke.

Az egyensúlyú helyzetek leírásához szükség van meg az általánosított Bolzmann állandóra.

Hogy megértsük, miért nem tudta beépíteni a fizika eddig a gravitációt is a részecskefizikába, csak arra utalok, hogy a két fundamentális mezö hatása között olyan óriási nagy különbség van. De mindakét mezöt elemi töltések q(i) és g(i) okozzák és c-vel terjednek, tehát a mezök szerkezete ugyan az.

A testek tömege magyarázata a következö. Egy A tömegszámú elektromosan semleges izotóp kétfajta tömege, ami további M pozitronból áll

m(A izotóp;g) = A (m(P) - m(e),

m(A izotóp;i) = A (m(P) + m(e) + 2 M m(p) - E(A izotóp;kötés)/c^2.

A kötési energiának E(A izotóp;kötés) megfelelö energia kisugárzódik a kötésnél. Nyilván valóan különbözik a testek súlyos és a tehetetlen tömege.

Kedves Szász úr!

Továbbra sem értem, miért nem akar bizonyítani.

Három ezrelék kimutatása nem lehetetlen.

"Továbbra sem értem, miért nem akar bizonyítani.

Három ezrelék kimutatása nem lehetetlen."

A testek összetételétöl való gravitációs gyorsulás függésével

a(test) = F(e.m.)/m(test;i) - G(grav.) m(Föld,g)/R^2 (1 + delta(test))

akarom bizonyítani, olyan körülmény között, ahol az elsö tag kisebb, mint a második tag ezreléke.

És miért tartja alkalmatlannak az én elrendezésemet?

Mert az általam elöírt kísérleti körülmény nincs megadva.

Nem értem, miért?

Nem értem, ilyen kisérleti körülmények között miért ne jönne elő az effektus?

Valószinüen azért nem érti, mert nem hajlandó kétféle erö F(e.m.) és F(grav.) jelenlétével számolni. A leejtönél, minnél laposabb, annál kisebb lesz a hatékony gravitációs erö.

A kétfajta erö szemléltetése egyszerü. Két proton (P) között, és két elektron (e) között az elektromos erö taszító, de a gravitáció vonzó. Két hidrogén atom között, amik mindegyike egy protonból és egy elektronból állnak, a gravitációs erö

F(grav.) = - g^2/4pi (m(P) - m(e))^2/r^2.

A minusz elöjel azért lép fel a tömegek között, mert a proton és elektron között taszító a gravitáció. A statikus elekromos erö ugyan nulla a két hidrogén atom között, de nem nulla az elektromok mozgásából eredö mágneses erö a két H-atom között.

Különben a H-atom tehetetlen tömege

m(H-atom;i) = m(P) + m(e) - 13.6 eV/c^2,

és ez különbözik a H-atom súlyos tömegétöl

m(H-atom;g) = m(P) - m(e).

A különbözö részecskékböl összetett testeknél mindig különbséget kell tenni a tehetetlen és a súlyos tömeg között! A súlyos tömeg csak a gravtációs eröben F(grav.) lép fel, a tehetetlen tömeg meg minden erö hatása alatt lép érvénybe a mozgásegyenlet szerint.

A lejtő csak azért kell, hogy könnyebb legyen kimérni a vas és a lithium esése közötti különbséget.

Ami szabadesésnél jelentkezik, annak a lejtőn is jelentkeznie kell.

Ami probléma, hogy bizonyítani kell a légellenállás és a súrlódás hatásának a kiküszöbölését.

Én nem hiszek az elméletében, de ha igaza van, akkor azt kísérletileg kimutatható lenne.

Nem értem miért ragaszkodik ilyen egzotikus körülményekhez hacsak azért nem, hogy ne kelljen bizonyítania.

Kísérlettel ki is mutatható, még pedig a szabadeséssel.

És ki mutatta ki és mikor?

"És ki mutatta ki és mikor?"

Ugye arra irányul a kérdése, ki mutatta ki és mikor a szabadesés egyetemességét?

Aki kihívta Galileit:

www.nol.hu/archivum/archiv-421628

A feletvésem szerint a gravitáció nem tömegvonzás, nem is a tér görbülése okozza a tömegek körül, hanem elemi gravitációs töltések g(i) okozzák a gravitációt, mégpedig kétféle elöjellel ellátott elemi gravitációs töltések. Az elöjelt is figyelembe véve négy elemi g-töltés létezik. Ez a hozzáállás radikálisan új a fizikában és mogoldja a gravitáció beépítését is a részecskefizikába, meg persze az elektromágnesesség és a gravitáció egyesítését egy elméletben.

>Ugye arra irányul a kérdése, ki mutatta ki és mikor a szabadesés egyetemességét?

Az általános tömegvonzás egy elmélet volt., amit itt a Földön alkalmaztak először, és helyesnek találtak.

Aztán ugye megpróbálták egyre pontosabban kimérni a gravitációs állandó értékét, és alkalmazni csillagászati elméletekben is. És ott sem vezetett ellentmondáshoz.

Végül beindult az űrkutatás, és ott vérre menő volt a megbízhatóságának a kérdése. Egy Jupiter parittyaeffektusát használó eszköznél már nagyon számítana ezrelékes nagyságrendű pontatlanság. A holdutazásnál pedig szó szerint vérre menő.

Vagyis ami valamikor elmélet volt csupán részleges kisérleti alátámasztással, az mára bizonyosság.

59. Szász Gyula (látogató) 2012. 03. 10. 7:39

Kedves Szász úr!

Remélem, nem akar agyon nyomni azzal, hogy Ön egy idősebb, tapasztalt fizikus? :o)

Én meg nem vagyok az. Sem idősebb, sem tapasztaltabb, sem fizikus.

De éppen ezért egyet kell értenie azzal, hogy elméletekkel Dunát lehet rekeszteni.

A tudományban nem elméletekben van hiány, hanem bizonyításokból.

Én a magam részéről egyet értek azzal, hogy Newton nem Jézus Krisztus: a tanait állandó ellenőrzés alatt kell tartani.

És ez vonatkozik nemcsak Newtonra, hanem minden tudományos elméletre.

És azt is kívánatosnak tartom, hogyha rendelkezésre áll egy pontosabb eszköz, akkor azokkal is ellenőrizni kell az elméletet.

Önnél azonban nem látom a saját elmélettel szembeni kíméletlenséget, ami megakadályozhatná, hogy az első egyet nem értő opponens összedönthesse.

Mert akkor mondhatná: Hölgyeim és Uraim! Itt az elméletem. Essenek neki csákánnyal. Sziklaszilárd.

Hogyan nézne ki az Ön esetében mindez? Nem egyedi kísérleti eszközt választana, hanem mindenki által elérhetőt.
Minden hozzáférhető anyaggal elvégezné a kísérlet és közben visszatérne a korábbiakhoz is és ellenőrizné, hogy ugyanazok maradtak-e a mérési eredmények azoknál.

Kapna egy szép táblázatot az eltérő esési időkről. Venné az elméletét, és megmagyarázná, hogy az elméletéből hogyan következik, hogy mondjuk az ólom: -12,5 µs, hélium: +4,3 µs, réz: +2,5 µs.

Egyébként az is érdekelne, milyen hibákat talált ebben a cikkemben?

És mi keltette fel benne az érdeklődését?

"Minden hozzáférhető anyaggal elvégezné a kísérlet és közben visszatérne a korábbiakhoz is és ellenőrizné, hogy ugyanazok maradtak-e a mérési eredmények azoknál.

Kapna egy szép táblázatot az eltérő esési időkről. Venné az elméletét, és megmagyarázná, hogy az elméletéből hogyan következik, hogy mondjuk az ólom: -12,5 µs, hélium: +4,3 µs, réz: +2,5 µs."

Így van!

Minden A tömegszámú izotóp tehetetlen tömegét m(A izotóp;i) ismerjük a tömegspektrumos mérésekböl és a súlyos tömegét

m(A izotóp;g) = A (m(P) - m(e))

ki tudjuk számítani. A relatív tömeghiány delta(A izotóp)

m(A izotóp;i) = m(A izotóp;g) (1 - delta(A izotóp))

tehát ismert minden anyagra. Így ismert az összetételtöl függö nehézségi gyorsulás

a(test) = - a0 (1 + delta(test),

is, ha ismert a test izotópösszetétele.

A brémai ejtötorony 110 m-es vákuumcsövében kb. 4.7 s alatt esnek le a tárgyak. Mivel a relativ tömeghiány ezreléknyi nagyságrendben különbözik a különbözö izotópokból összetett tárgyak között, a szabadesésnél 4.7 millisekundum nagyságrendüek a különbségek és elegendö a 10^-5-ös pontosság a mérésnél. Ha az egyik test már célba ért, a másik még 11 cm távolságban van az alaptól a szabadesésnél.

Könnyü dolgunk van tehát Galileit ellenörizni, amit a main stream fizika eddig elmulasztott.

És mit mond az elmélet arról, hogy miért nem lehet mindezt kimutatni 5 m hosszú 5º -os lejtőn?

Milyen eredmény jött ki Brémában rézre és ólomra?

Brémában az ólom kb. 2,8 ms idövel esik lassabban mint a réz.

És mit mond az elmélet arról, hogy miért nem lehet mindezt kimutatni 5 m hosszú 5º -os lejtőn?

Mond meg mekkora a fellépö elektromágneses erö F(e.m.) a fellépö gravitációs erövel szemben, és föleg, mi e két erö aránya a különbözö összetételü próbatesteknél?

A bizonyításhoz elegendő bizonyítani, hogy a súlyerők, légellenállás és a súrlódás nagyon nagy pontossággal azonosak, ennek ellenére a gurulási idők konzekvensen mások.

Két különböző vas próbatest mindig azonos, két ólom is, két réz is, két lithium is, egymástól meg különböznek.

Nem azt beszéltük meg, hogy az elmélet szerint a vízszintes összetevőnek nincs szerepe?

A jelenségnek lejtőn is láthatónak kellene lennie légellenállással és súrlódással is.
Ezek ugyanis egyenlővé tehetők a próbatestek esetében szintén nagy pontossággal.

A legelegánsabb egy átszerelhető gördítőmechanizmus, amibe mindig az aktuális próbatestet szereljük. Akkor csak kizárólag a súly azonosságával kell törődnünk. Gramm pontosságnál jóval nagyobb is elérhető egy kilós próbatestnél is.

Az egész ára csodálkoznék, ha 1 millió forint felett lenne.

Milyen elektromágneses erő lép fel lejtőn, ami vákumban ejtve nem?
És nem is kiküszöbölhető.

Felsorolok néhány alapvető fizikai tényt, ami az elfogadott fizika nézetével ellentétesen szemben áll:

A gravitáció nem tömegvonzás, a stabíl elemirészecskék között vozó és taszító gravitációs hatás uralkodik:

www.worldsci.org/pdf/abstracts/abstracts_5844.pdf

A kvantummechanika a kétféle kvantált töltéssel ellátott elemirészecskék mozgása leírása a c-vel terjedő elektromágneses A(e.m.) és a gravitációs A(grav.) mezőkben. A Planck állandó egy Lagrange multiplikátor szerepét tölti be a véges Minkowski-térben, a h nem kvantálja az energiát.

A relativitás elmélete azt jelenti, hogy a részecskék közötti kölcsönhatás a részecskék relatív távolságától és a relatív sebességétöl függ.

A tér-idő szerkezetének Minkowski-féle metrikája van. Az univerzum a négy stabíl elemirészecskéböl, elektron, pozitron, proton és elton, van feépítve.

Kedves Szász úr!

De ugye Ön tudja, hogy nem vagyok se fizikus, se más szakértő a kérdésben?

El fogom olvasni, de sajna nyelvi nehézségeim is vannak.

A bolygóknál ezrelékes hibák esetén mintha célszerű lenne figyelembe venni a Kuiper öv és az Oorth felhő lehetséges hatását. De mintha ezt nem látnám.

Az biztos, hogy nekem fogalmam sincs, hogyan lehetne, de itt mintha hiányozna.

A fizika új alapelve abból indul ki, hogy a részecskék, az égitestek pontos helye és sebessége sohasem ismerhető pontosan.

"A súlyos tárgyak ugyanolyan sebességgel esnek mint a kevésbé súlyosak. A különbséget a légellenállás okozza.

Külön zsenialitás kellett annak a feltételezéséhez, miszerint a gravitációt a testeknek ugyanaz a tulajdonsága, a tömege okozza, mint ami a mozgathatóságukkal kapcsolatos tulajdonságukat, a tehetetlenségüket."

Hát ez az állítás nem igaz!

"Filozófiailag lehetséges lett volna, hogy a gravitációt a testek teljesen más tulajdonságai okozzák, mint a mozgathatósági, tehetetlenségi tulajdonságokat. "

Ez nem csak filozófilag lehetséges, hanem fizikailag megindokolt!

Csak a stabíl elemirészecskéknél indulhatuk ki abból, hogy a gravitációs tömeg és a nyugalmi tehetetlen tömeg azonos nagyságú. Minden ezekböl összetett testnél ez már nem igaz.

Kedves Szász úr!

Megnéztem a cikket. De furcsának találtam, hogy a bolygók pályaadatait a Kepler törvény szerint számolják. A Kepler féle pályaegyenletek nem veszik figyelembe az égitestek gravitációját.

A ma érvényes Naprendszer modellt helyesebb lenne
Kopernikusz-Galilei-Kepler-Newton-Einstein-Oortk-Kuiper modellnek nevezni.

Ha Ön ezeken kivánja bemutatni a gravitáció általánosságát vagy az ellenkezőjét, akkor meg kellene mutatnia, hogy a többi bolygó, valamint a Kuiper öv és az Oorth felhő hatása ezreléknél jóval kisebb eltérést okoz.

De ezt a 70.-ben Ön által ajánlott cikkben nem látom.

73. Szász Gyula (látogató) 2012. 04. 24. 9:36
74. Szász Gyula (látogató) 2012. 04. 24. 11:37

Én elsősorban Newton gondolatmenetét szerettem volna követni pár száz év távolából:

Hogyan gondolkodhatott, kik voltak az óriások, akiknek a vállán állt, milyen alternatívái voltak, honnan tudta hogy fizikája, axióma rendszere teljes, kihirdethető, miért nem alkalmazta az általa kidolgozott felsőbb matematikai apparátust, differenciál és integrálszámítást a principiában, milyen elemi hibát követett el a tömeg rekurzív definíciójával, stb.

Amit megírtam, az ennek az a témának egy kicsi, de elgondolkodtató része.

Ha Önnek van igaza, ezen ez sem változtatna, mert Newton nem juthatott volna az Ön következtetésére több mint háromszáz éve.

A cikk azt foglalja össze szemléletesen, hogy az alapvetö gravitációs kísérletek eredménye a súlyos és a tehetetlen tömeg arányára több ezreléknyi eltérést nyílvánosít.

Kedves Szász úr!

Nehéz Önnel vitatkoznom, mert Ön egy olyan egyetemen prof, ahová engem még látogatóként se nagyon engednének be, nemhogy hallgatóként.

De a cikkben nem látom annak a kimutatását, miszerint más bolygók, a Kuiper öv, Oorth felhő nem okozhatnak ilyen eltéréseket.

Kepler még azt sem tartalmazza, hogy más bolygók zavarják egymás pályáját. Kepler egyenként írja le azokat a pályákat, amiket a Nap körül keringő EGY bolygó írna le minden külső zavartatás nélkül mondjuk a Tejútrendendszer és az Andromeda galaxis között félútra kihelyezve. Aztán ezeket a pályákat helyezi egymásra egy modellben.

De ez helytelen. A helyes, ma érvényes, legpontosabb modellt úgy kellene neveznünk, hogy
(Kopernikusz-Galilei-)Kepler-Newton-Einstein-Oortk-Kuiper modell.

---------------------------------------------------------

Az ejtett testek a fotókon szemlátomást különböznek. Korábban is írtam, de nem reagált rá, hogy a mintatesteket teljesen azonos kapszulákba kellene rejteni a lehetséges külső hatások azonossá tétele érdekében.

Nem tudom, milyen elven működik a vákumszivattyú, de nem tartom kizártnak, hogy vákum helyett csinos kis elektrongáz tölti ki a vákumcsövet.

De ennek hatása teljesen azonos kapszulákkal minden próbatestre azonossá tehető lenne.

"..ma érvényes, legpontosabb modellt úgy kellene neveznünk, hogy
(Kopernikusz-Galilei-)Kepler-Newton-Einstein-Oortk-Kuiper modell."

Na hát, elég nehéz fizikailag erképzelni, hogy hogyan írja le ez a "legpontosabb modell" pl. a G(grav.) mérések eltéréseit, az izotópok tömegdefektusát, stb.?

Kedves ZorróAszter, nem tünt fel Önnek, hogy az Ön által említett "legpontosabb modell" a mikroszkópikus fizikában nincs is bevezetve?

Arról nem is beszélve, hogy az égitestek fizikájában sem állja meg egzakt a helyét.

Az általam bevezetett gravitációs kölcsönhatás a mikroszkópikus fizikába (az elemi g-töltések segítségével) kijavítja a (Kopernikusz-Galilei-)Kepler-Newton-Einstein-Oorth-Kuiper modell fogyatákosságait is.

Ha Newton a leeső alma mellett egy vasvödör esését is megfigyelte volna, bizony nem állították volna meg az őt követő fizikus nemzedékek a súlyos és a tehetetlen tömeg azonosságát.

A Newton-i gravitáció tarthatalansága nem csak a tényleges különbségben mutatkozik meg a kétfajta tömeg között, hanem abban is, hogy r->0 -nál singularitás lép fel, ami ellen nem talált a fizika orvoslást..

Ezt a singularitást is kezelni tudja az elemi elektromos és gravitációs töltésekre alapuló gravitációs elmélet.. A kétféle elemi töltéseket hordozó stabíl elemirészecskék nem tudnak egymáshoz túl közel kerülni. A folytonotossági egyenletböl származó Lagrange multiplikátorok (mint a Planck állandó) megakadályozzák, hogy a részecskék egymásba essenek (hogy megsemmisíteni tudják egymást).

Kedves Szász úr!

>Ha Newton a leeső alma mellett egy vasvödör esését is megfigyelte volna, bizony nem
>állították volna meg az őt követő fizikus nemzedékek a súlyos és a tehetetlen tömeg
>azonosságát.

Nem értem, ezt miért írja.

Az Ön által felvetett különbségek alig kimutathatók földi körülmények között.

Én filozófiailag elképzelhetőnek tartom, hogy:
- akár a testek gyorsításnak és lassításnak való ellenállását is különböző fizikai effektusok okozzák, és ezek csak nagyon jó közelítéssel látszanak azonosnak, valójában nem azonosak.
- hogy a gravitáció nem egyetemes, és csak nagyon jó közelítéssel felel meg a testek tehetetlenségi tulajdonságainak, tömegeinek vonzásának.
- hogy a testek nem tartják meg mozgásállapotukat, hanem kimutathatatlan mértékben súrlódnak magával az abszolút üres térrel is.
- hogy létezhet negatív gravitáció
- hogy G nem konstans, hanem függvény

De szerintem Ön nem gyűjtött elég bizonyítékot, és nem elég kritikus a saját elméletével.

Ahogy én a tudományok történetét látom, ez elengedhetetlen, hogy a tudomány ne válton ismét tekintélyelvvel megregulázott, megrendszabályozott káosszá. Illetve ezt megelőzően puszta káosszá, ami rendszabályozó tekintély után kiált.

>Kedves ZorróAszter, nem tünt fel Önnek, hogy az Ön által említett "legpontosabb modell"
>a mikroszkópikus fizikában nincs is bevezetve?

Úgy értelmeztem, hogy a cikkben a bolygópályák Keplertől való eltérését kívánja magyarázni a nem általános gravitációs elmélettel.

Első lépésben csupán az eltéréseket felvetve, hiszen a bolygók pontos anyagi összetételét ugye nem ismerjük.

Ha nem ez volt a cél, akkor nem értem, hogy jön ide szegény Kepler.

"- hogy a gravitáció nem egyetemes, és csak nagyon jó közelítéssel felel meg a testek tehetetlenségi tulajdonságainak, tömegeinek vonzásának."

A gravitáció egyetemes, de nem egyetemes tömegvozás! Taszító gravitációs hatás is létezik!

A gravitáció egyetemessége abban mutatkozik meg, hogy a fajlagos (a tömegre vonatkoztatott) gravitációs töltés g minden elemirészecskénél azonos nagyságú. Az egyetemes gravitációs állandó tehát

G(grav.) = g^2/4pi.

Szegény Kepler azért jön ide, mert az ö törvényei egzakt nem érvényesek. Pl. az R^3/T^2 törvénye függ a bolygók összetételétöl.

"- hogy (nem) létezhet negatív gravitáció
- hogy G nem konstans, hanem függvény"

Ezekkel az állításokkal nem csak nem egyezek meg, hanem szemben állok.

"Ahogy én a tudományok történetét látom, ez elengedhetetlen, hogy a tudomány ne válton ismét tekintélyelvvel megregulázott, megrendszabályozott káosszá. Illetve ezt megelőzően puszta káosszá, ami rendszabályozó tekintély után kiált."

Amit Ön eddig közölt, az tekintéllyel rendszabályozott "tudomány" volt! A tudományok története nem más!

Puszta káoszról szó sincs! Csak a Newton-i gravitáció kijavításáról, elkezdve a mikroszkópikus fizikánál.

"De szerintem Ön nem gyűjtött elég bizonyítékot, és nem elég kritikus a saját elméletével."

Honnan veszi Ön ezt? Nem csak állítani kell valamit, hanem bizonyítani is!

A testek kétfajta tömegére vontkozóan ez áll az elméletem szerint

súlyos tömeg: m(test;g) = N(P) (m(P) - m(e)),

tehetetlen tömeg: m(test;i) = N(P) (m(P) + m(e) + 2 N(p) m(e) - E(test,kötés)/c^2.

Az N(P) a protonok (P) száma, az N(p) a pozitronok (p) száma az elektromosan semleges testben. Az m(P) és az m(e) a proton és az elektron tömege. Az E(test,kötés) meg az elemirészecskék kötési energiája, a c meg a fénysebesség. Az m(test;i) természetesen a test nyugalmi tehetetlen tömegét jelenti.

Nyilvánvaló a különbség a test kétfaja tömege között. A különbség függ a test izotóp összetételétöl, mert az E(izotóp;kötés) különbözik a különbözö izotópoknál. Ezért nem egyetemes a testek szabadesése.

A kétfajta tömeg aránya

m(test;g)/m(test;i) = 1/1 - delta(test) = 1 + delta(test)

Az utolsó egyenlöség onnan számazik, mert a delta(test) kicsi az egyhez képest. A delta(test) a test relatív tömeghiánya (vagy más szóval: a tömegdefektusa).

Kedves Szász úr!

Már szerintem többször is írtam Önnek, még azelőtt is, hogy a legutóbb ajánlott cikket belinkelte volna, hogy zavaró, hogy a próbatestek szemlátomást különböznek.

De Ön egyszer sem reagált rá.

Pedig a probléma megoldása egyszerű, és sok gyanakvástól menthet meg.

Ha a különböző anyagú mérőtestek teljesen azonos kapszulákba vannak rejtve.

>Szegény Kepler azért jön ide, mert az ö törvényei egzakt nem érvényesek. Pl. az R^3/T^2
>törvénye függ a bolygók összetételétöl.

Ez lehet. De egyrészt Keplerre ma már senki sem hivatkozik közvetlenül. Másrészt a bolygók összetételét nem ismerjük olyan pontosan, mint itt kellene.

>Amit Ön eddig közölt, az tekintéllyel rendszabályozott "tudomány" volt! A tudományok
>története nem más!

Azt nem tekintem rendszabályozásnak, hogy az első nem teljesen megalapozott felvetésre nem dobjuk a kukába Newtont. Ahhoz ennél sokkal több kell.

Ez csak a tudomány természetes védekezése az dezintegrálódás ellen.

"Azt nem tekintem rendszabályozásnak, hogy az első nem teljesen megalapozott felvetésre nem dobjuk a kukába Newtont. Ahhoz ennél sokkal több kell.

Ez csak a tudomány természetes védekezése az dezintegrálódás ellen."

Sajnos a fizikai tudomány alaptéziseiröl Önnel nem lehet vitatkozni. Még azt sem vette észre, hogy Newton egyenletében

m(test;i) = F = F(e.m.) - G(grav.) m(TEST;g) m(test;g)/r^2

ő nem tudta sem a "tömeget", sem az "erőt" F definiálni. Ezekkel a fogalmakkal még a mai fizikának is problémája van. A mai tudomány sem tudott eddig egy egységes alapon leírható fizikát kreálni, itt van a dezintegráció! A fizika védekezik a téves alapok kigyomlálása ellen. Ami a 20. században történt a fizikában, az egy téves út lett.

Itt

m(test;i) = F = F(e.m.) - G(grav.) m(TEST;g) m(test;g)/r^2

elírás történt, a lényeget lehagytam. Javítok

m(test;i) a(test) = F = F(e.m.) - G(grav.) m(TEST;g) m(test;g)/r^2,

az a(test) a test anyagi minőségétől függő gyorsulás.

A fizikusok azt még tudják, hogy ha egy test izotóp összetételét ismerik, ki tudják számítani a test tehetetlen tömegét m(test;i), a tömegspektrumos mérésekböl ismert izotópok tehetetlen tömegégöl m(izotóp;i).

De azt nem tudják, hogy ha a testet mérlegre teszik, a test súlyos tömege m(test;g) majdnem 0.8 %-kal nagyobb értéket fog mutatni. A test súlyos tömege sokszorosa a hidrogénatom súlyos tömegének

m(test;g) = N m(H-atom;g) = N (m(P) - m(e)).

Kedves Szász úr!

"Sajnos a fizikai tudomány alaptéziseiröl Önnel nem lehet vitatkozni. Még azt sem vette észre, hogy Newton egyenletében ..."

Én legutóbb ebben a témában ezt írtam Önnek:
"Nehéz Önnel vitatkoznom, mert Ön egy olyan egyetemen prof, ahová engem még látogatóként se nagyon engednének be, nemhogy hallgatóként."

Viszont nagyon sokszor kérdeztem, és Ön sosem válaszol arra a kérdésre, hogy a próbatestek miért nincsenek teljesen azonos méretű szigetelő kapszulába zárva, ami megakadályozná, hogy a külső hatások különböző hatást gyakoroljanak a próbatestekre, és kizárólag az anyagi minőség hatása érvényesüljön.

Miért nem válszoltam? Mert az Ön által javasolt kísérleti berendezés abszolút jelentéktelen a gravitáció megértéséhez.

Így viszont bárki azt mondhatja, hogy a különböző eredmények a vákumszivattyú által keltett sztatikus elektromosság, illetve a tökéletlen és különböző vákum következtében jöttek létre, és semmi köze a gravitáció nem egyetemességéhez.

De a gravitáció egyetemes, de nem tömegvonzás!

"Így viszont bárki azt mondhatja, hogy a különböző eredmények a vákumszivattyú által keltett sztatikus elektromosság, illetve a tökéletlen és különböző vákum következtében jöttek létre, és semmi köze a gravitáció nem egyetemességéhez."

Ez mellébeszélés!

A testek nehézségi gyorsulása kimérésénél

a(test) = F/m(test;i) = F(e.m.)/m(test;i) - G(grav.) m(Föld;g) /R^2 x m(test;g)/m(test;i)

arra kell ügyelni, hogy ne csak jó vákuum legyen, hanem az elektromágnesességböl származó erő kisebb legyen, mint a testre ható gravitációs erő ezreléke, mert a kétfajta tömeg aránya

m(test;g)/m(test;i) = 1 + delta(test)

pár ezrelékkel különbözik a különböző anyagú minöségü testek kötött. A delta(test) a test relatív tömeghiánya, ami az izotópok tömegdefektusából származik.

Hol lehet ilyen ejtőkísérletet elvégeznI? A brémai egyetem ejtötornya erre kitünő lehetöséget nyújt, ahol én már az elsö ejtőkísérletemet elvégeztem, da sajnos ejtökapszulában. Az ejtőtorony vákuumcsöve 110 m magas és elegendő széles. A testek szabadesésénél 10 cm - 30 cm különbségek mutathatók ki és a vas esik a leggyorsabban. Ilyen kíséleteket bárki elvégezhet.

Hogyan beszél bárki a szabadesés egyetemességéről, ha a fizikusok megfelelő ejtőkisérleteket még el sem végeztek?

>sajnos ejtökapszulában

Miért sajnos?

Mert sajnos a lefelé zuhanó ejtőkaszula magával húzta a különböző kémiai elemekből összetett próbatesteket. Más szóval mondva, mert az F(e.m.)/m(próbatest;i) nem lett az ejtőkapszulában a próbatestre ható gravitációs erő ezreléke alatt. Ennek ellenére a szabadesés egyetemessége cáfolódott az ejtőkísérletemben.

Különben senkinek sem sikerült a szabadesés egyetemessége igazolása a brémai ejtőtoronyban.

Tarthatatlan helyzetbe kerül az elfogadott fizika! Egyik alappillére, a Galilei által megfogalmazott szabadesés egyetemessége, nem igazolódott be.

www.nol.hu/archivum/archiv-421628

Én meg megtaláltam ennek a magyarázatát.

Az elemi g-töltésekböl számazó gravitációs állandó G(grav.) egyetemes, mert a minden elemirészecskékböl származó fajlagos g-töltéssel, a g-vel, felírva

G(grav.) = g^2/4pi

egy természeti állandó. De a proton (P) és az elektron (e) között taszító a gravitációs hatás. Ezért a hidrogénatom súlyos tömege

m(H-atom,g) = m(P) - m(e).

a két elemi tömeg különbsége. Különben az elemi töltések által okozott mezök segítségével, egyesítve van az elektromágneses és a gravitációs kölcsönhatás a részecskék között. Ez kijavította Newton gravitációs elméletét.

103. Szász Gyula (látogató) 2012. 04. 30. 7:52

Elnézést. De nem értem.

Elmagyarázná bővebben?

Az elméletem nem tudományos l´art pour l´art, hanem nagy gazdasági jelentösége van. Segít megoldani az emberiség energia igénye kielégítését, mégpedig a vízzel müködö belsöégésü motorok magyarázatával:

A víz mulekula H2O egy elektromágneses szikra segítségével átalakítható egy HO-ra és egy stabíl neutronra

szikra + H2O -> HO + neutron + 2.04 MeV

nagy energia kibocsátás mellett. Ugyanis a proton + elektron rendszernek nem a hidrogénatom alapállapota az energétikusan legalacsonyabban létezö stabíl állapota, hanem a stabíl neutron.

Kedves Szász úr!

Sajna kémiábol se voltam nagy spíler, de hová tűnt a másik hidrogén atom protonja?

Az alakult át neutronná?

"Az alakult át neutronná?"

Igen, stabíl neutronná! Ugyebár a hidrogén atom egy elektronból és egy protonból áll, és a H e kétrészecske rendszer stabíl kötött állapota, 13.6 eV kötési energiánál. A stabíl neutron meg e rendszer stabíl kötött állapota 2.04 MeV kötési energiánál és 0.703 x10^-13 cm nagysággal. A neutron tehát nem elemirészecske.

Különben az az instabíl neutron N sem elemirészecske, amit a magfizikusok a mag reakciónál megfigyeltek. Ez a neutron négy elemirészecskéböl áll, ami bomlása

N = (P,e,p,e) -> P + e + (e,p)-neutrínó.

Lehet. Bár a probléma, hogy a szikra energiáját az elektronhéj veszi fel, és eloszlik több milliárd atom között.

103. Szász Gyula (látogató) 2012. 04. 30. 7:52

Elnézést. De nem értem.

Elmagyarázná bővebben?

Mit nem ért a három mondaton?

"Mert sajnos a lefelé zuhanó ejtőkaszula magával húzta a különböző kémiai elemekből összetett próbatesteket." Ez magától érthető!

" Más szóval mondva, mert az F(e.m.)/m(próbatest;i) nem lett az ejtőkapszulában a próbatestre ható gravitációs erő ezreléke alatt." Ezt kicsit kiegészítem:

F(e.m.)/m(próbatest;i) = F(e.m.; ejtökaszula,próbatest)/m(próbatest;i).

vagyis az ejtökapszula és a próbatest közötti elektromágneses kölcsönhatást jelenti.

" Ennek ellenére a szabadesés egyetemessége cáfolódott az ejtőkísérletemben. " Ez meg az ejtökísérletem eredménye.

Nem értem, mit jelent, hogy "magával húzta"?

Kapszulában azonosak voltak az esési eredmények?

Úgy látszik befejezhetük az eszmecserét.

A kapszulában nem voltak azonosak az esési eredmények. Azért, mert a mozgásegyenlet bal oldalán fellépő tehetetlen tömeg m(test;i)

m(test;i) a(test) = F(e.m.) + F(grav.)

nem azonos a gravitációs erőben F(grav.) fellépö súlyos tömeggel m(test;g). A kétfajta tömeg aránya

m(test;i) = m(test;g) (1 - delta(test))

meg függ a test anyagi összetételétöl. Nem értem, hogy Ön ezt nem érti.

Itt nagy össze-visszaság van megfogalmazva Einstein reletivitáselméletére vonatkozóan:

"Más szóval arra alapozta az elméletét, hogy egyetlen kísérlet sem tud különbséget tenni lokálisan a homogén gravitációs tér és az egyenletes gyorsulás között. Az ekvivalenciaelv jelentése fokozatosan bővült Einstein további írásaiban, később magában foglalta azt az elképzelést, hogy semmilyen fizikai mérés nem képes arra, hogy egy nem gyorsuló vonatkoztatási rendszer mozgásállapotát megállapítsa. Ennek az a következménye, hogy lehetetlen megmérni, tehát gyakorlatilag szükségtelen tárgyalni, az alapvető fizikai állandók, mint az elemi részecskék nyugalmi tömegének vagy elektromos töltésének változásait különböző relatív mozgások esetén. Minden mért változás ezekben az állandókban vagy kísérleti hiba, vagy a relativitási elv hibás vagy hiányos voltának kimutatása."

Nem értem, mit jelent, hogy "magával húzta"?

A kapszulában ejtett próbatestek esési ideje is különböző volt, és a különbségek megfeleltek az Ön elméletének?

Az aluminiumból álló ejtőkapsulában a relatívgyorsulásokat mértem. A Li esett a leglassabban, majd a C és az Pb is lassabban esett az Al-nál. Jelen volt az F(e,m,;kapszula,próbatest) is, amit kapszula nélküli szabadeséssel és a mérési eredmények összevetésével a kapszulában történt eredményekkel ki lehet mérni. A szabadesés egyetemessége cáfolva lett.

Nem értem miért hangoztatja mint egy papagáj "Nem értem, mit jelent, hogy "magával húzta"?".

Kedves Szász úr!

"Nem értem miért hangoztatja mint egy papagáj "Nem értem, mit jelent, hogy "magával húzta"?".

Mert ez nem fizikai szakkifejezés ebben a szövegkörnyezetben.

Ha jól értem, az aluminium kapszula megváltoztatta ugyan a végeredményt, de csak olyan mértékben, ami az aluminium kérdéses tulajdonságai indokolnak.

Akkor továbbra sem értem, mi a baj a kapszulás mérésekkel, és mit jelent a "magával húzta".

Egyébként bizonyítás és ezen belül minden lehetséges egyéb magyarázat kizárása a tudomány lovagiassági szabályai szerint az Ön feladata.

Ha ezt szemlátomást elmulasztja, ne csodálkozzon, hogy a laikusok egy részének a kivételével nem fogadják el az eredményét.

Ez vékony lé, de nem is vártam el Öntöl mást!

Kedves Zorró Aszter!

Na és mi van akkor, ha minden részecske folyamatosan energiát sugároz ki a teljes felszínéről minden irányban?

A kisugárzott energia és ezzel az impulzus visszahat a kisugárzóra (Hatás-ellenhatás)

Így ha a visszaható felek alul és fülül egyenlő nagyságúak akkor eredőjük nulla.

Na igen, de mi van, ha létezik egy olyan hatás ami miatt az alsó visszaható kevesebbet ér mint a felső visszaható?

Akkor bizony a különbözetük egy lefelé ható eredő!

Na de mitől érhetne többet a felső visszaható mint az alsó visszaható?

Ugye azt tudjuk, hogy a gravitációban az idő sebessége megváltozik.
Az óra ketyegési frekvenciájával kifejezve:
f=f0*(1-gh/c²) mértékben és miután a periódus idő hossza t=1/f
1/t=(1-gh/c²)/t0 azaz t=t0/(1-gh/c²)

Vagyis minden folyamat idő sebesség függése következtében

- az impulzus I=m*v=m*s/t
- az energia E=(v/2)*I=(s/t/2)*m*s/t

vagyis a h magasság különbözete esetén t/t0 aránnyal ér kevesebbet egy-egy részecskére
visszaható impulzus és energia alul mint fölül. Azaz Ia<If
A két oldal impulzusainak különbözete I=Ia-If < 0 azaz lefelé ható impulzus eredő hat.

Az I impulzus időegységre eső része I=F*t függvényből: F=I/t nagyságú erővel jellemezhető.

A mértéke pedig Newton nyomán méréssel kapott I/t= F=m*g

Azaz pusztán az idő múlási sebesség helyi és nagyon parányi eltérései kelthetnek olyan erőt-impulzust minden részecskén külön-külön, amely erők a testen összegezve tapasztalunk, akkor arról hihetjük, hogy valami lefelé húzza vagy nyomja..

Pedig csak az idő múlik alul lassabban mint felül.

Kedves Gézoo!

Amennyire én látom, a gravitáció elméletekkel két problémát kellene elkerülni:
- ne sértse az energia megmaradást
- ne tételezzen fel abszolút teret

Én itt mintha az energiamegmaradás sérülését érezném:
"Na és mi van akkor, ha minden részecske folyamatosan energiát sugároz ki a teljes felszínéről minden irányban?"

Vagy mintha így legalábbis a lehetősége fennállna.

Amennyire viszont én látom, be kell építeni a gravitációt is a részecskék kölcsönhatásába.

Hát hogyan maradna meg az energia, ha ez kisugárzódik a részecskék mozgása következtében?

Kedves ZorróAszter!

Igazából ott a gond, hogy olyat szeretnél ami egyébként sincs.

Mondok egy nagyon egyszerű példát.

Energia az a definíciója szerint a "munka végző képesség."

Tehát hiába vagy benne nyakig az egyébként munka végzésre alkalmas valamiben, ha a Te számodra nem képes munkát végezni.
Például a nagyfesz kábeleket karbantartók egyszerűen rákapcsolják a védőruhájukat a 400 kV-os kábelre, és miközben a fél ország a kábelben áramló energiát használja, a szerelők számára ez az energia nem is létezik.

Vagy egy másik példa: Integetsz. A karod gyorsulásaira fordított energia hova tűnik el?
Ugyanis az össze olyan munkavégzésre fordított energia amit gyorsulás létrehozására fordítunk lesugárzódik olyan nagyon alacsony frekvenciás fotonok formájában amiket semmilyen módon nem érzékelünk.

Ilyen értelemben az energia eltűnik a semmibe. A "valóságban" fel sem tűnik, pedig elveszett..
Persze ha létezne energia megmaradás, akkor meg sem tudnánk mozdulni, mert a gyorsulás létrehozására fordított része azonnal visszahatna és megakadályozná az elmozdítást.

Az abszolút tér.. Nos, az idő abszolút relatív. Sokkal inkább relatív, mint azt a hétköznapi felfogásunk szerint gondoljuk.
Mert valld be őszintén, hogy amikor arra gondolsz, hogy valakinek az ideje lelassult eszedbe sem jut, hogy a saját időd lassulását soha nem érzékelheted közvetlenül.
Ha pedig a külvilágból érkező energiák színének változásait véletlenül érzékeljük, akkor sem merül fel bennünk, hogy ezért a változásért a forrás és annak sebessége csak részben lehet felelős hiszen, a mi saját idősebességünk is benne van.

Persze ha ezek után úgy vélnéd, hogy az amit fentebb leírtam az valami saját ötlet, akkor ki kell ábrándítsalak. Az időlassulás rátája és következményei már Einstein 1916-ban megjelent "áltrel"-jében benne vannak.

Én csak azt írtam le, hogy mit jelentenek ezek a hatások.

Egyébként pedig olvasd el azt a levezetést:

www.komal.hu/forum/forum.cgi

A példa szerint 1 kg víz gravitációs 10 N súlyerejét átlagosan 1,3e-45 J energiájú fotonoknak megfelelő impulzus mennyiség okozza.
Ha ilyen nagyon sugározna minden részecskénk, akkor az ősrobbanástól eltelt 14 milliárd évvel számolva 69 600 000 000 000 -szer újra születhetne a teljes világmindenség amire elfogyna a részecskéinek energiája.
Helyesebben csak részecskénként fél elektron tömegnyi energia részecskénként..

Szóval, minden amellett szól, hogy érdemes átgondolni alaposan azt amit írtam.

Kedves Szász Gyula!

Igazából a te általad kedvelt négy-töltés elvvel is le lehet írni, de.

Tudod az a helyzet, hogy a töltések tereit érzékelve képzeljük úgy, hogy a forrás valamiféle "beletett" azaz "töltés".

Pedig nem. Az idő múlási sebességét a fotonáramok meghatározzák.
Sarkadi Dezső (fizikus) például szintén kimutatta, hogy már egy P=60W izzólámpa fénye megváltoztatja a gravitáció nagyságát.
Az más kérdés, hogy vele mi ketten, nem értünk egyet sok mindenben, de az vitathatatlan, hogy az energia áram megváltoztatja a gravitációs hatás nagyságát.

Úgy vélem, hogy ha te is egy kicsit nyitottabb lennél, akkor a négy töltés elvedet mint egy közbenső leképezési módszert, könnyen szalonképessé tehetnéd.

.

Kedves Gézoo, a négy elemi gravitációs töltéssel le lehet íni a gravitációt. De az elemirészecskéknek van elemi elektromos töltése is. Én mindig mondtam, a gravitációs mező és az elektromágneses mező mindig együtt van jelen. A kétféle mezőnek vannak nem változó forrásai és a mezők c-vel terjednek.

Ezt végképp nem értem: "Úgy vélem, hogy ha te is egy kicsit nyitottabb lennél, akkor a négy töltés elvedet mint egy közbenső leképezési módszert, könnyen szalonképessé tehetnéd."

Kedves Gyula!

Az elméletedről mi ketten, te meg én, már eddig is sokat beszélgettünk.
Ezért esetemben nincs szükség arra, hogy bizonygasd.
A nyitottságot arra értem, hogy felesleges az ejtőkísérletekkel küszködnöd, miközben
a fizikus világot ez hidegen hagyja.
Elméleti vonalon, az áltrelre alapozott levezetésekkel sokkal hamarabb eredményt érhetnél el mint így.

A másik oldal pedig az, hogy kár ragozni a tehetetlen és a gravitáló tömeg különbségét.
Egyrészt azért mert mindkét jelenséget ugyanaz az időlassulási differenciál okozza, emiatt még elvileg sem különbözhet a nagyságuk egymástól.
Másrészt pedig feláll a szőr minden hozzáértő hátán amint meghallja.

De mint már sokszor írtam neked: A te döntéseden múlik az, hogy mi lesz az elved jövője.

Üdv.: Gézoo

"A másik oldal pedig az, hogy kár ragozni a tehetetlen és a gravitáló tömeg különbségét."

Kár ragozni? Ez egy lényeges különbség: A súlyos tömeg csak a gravitációs hatásban lép fel, a tehetetlen tömeg meg a mozgásnál, mindenféle erö hatására. A mozgásegyenlet két oldalán más fajta tömeg áll.

"Elméleti vonalon, az áltrelre alapozott levezetésekkel sokkal hamarabb eredményt érhetnél el mint így." De hát az áltrel egy rossz alapokon álló elmélet.

"A nyitottságot arra értem, hogy felesleges az ejtőkísérletekkel küszködnöd, miközben
a fizikus világot ez hidegen hagyja. " A szabadesés egyetemessége hiánya és ennek kísérleti kimutatása lényegében megváltoztatja a fizika alapjait!

Ha a fizikus világot hidegen hagyja, hogy nem értette meg a gravitációt, az nem az én problémám. Addig amig a gravitációról mint tömegvonzásról beszélnek és addig amig nem építették be a gravitációt is a részecskefizikába, addig nem oldotta meg a fizika a gravitáció megértését.

A relativitáselméletek engem hagynak hidegen. A fizika leírása egyenletes sebességgel mozgó, egyenletes gyorsulással mozgó inertiarendszerekben, tudományos elfogultság! Inertiarendszereket nem is lehet fizikailag definiálni! Nem tudom mit is akarnak a spezrellel és áltrellel a fizikusok elérni?

A tér-idö szerkezetének a kölcsönhatások c-vel történő terjedése miatt Minkowski metrikája van. Nincs abszolút tér, nincs abszolút idö.

Kedves Gyula!

Oké. Vegyünk egy kb 1e-23 m átmérőjű és 1e-50 m vastagságú hártyát, (Dirac buborékot, membránt).

Helyezzünk el rá E=9e-31*9e16 J összes energiájú fotonáramot.

Ez a fotonáram a hártya sugarával egyező gömb felszínnel egybeeső téridő görbületet okozva ezen a gömbfelszínen tartja a fotonáramot..

Igen ám, de a görbületi sugárra görbítés foton sűrűsége csak 1e-50 m -es sugáron haladó fotonokat képes a gömb felszínre "eltéríteni"

Azok a fotonok amik éppen a határán vannak, már nem zárt gömb, hanem a gömbről érintő spirál mentén, egyre nagyobb, négyzetesen növekvő sugarú pályára görbült ív mentén haladnak.

Vagyis elhagyják a fotongömböt.

Ezeket a fotonokat, miután a spirál mentén haladnak, perdületet okoznak és a perdületre jellemző külső hatásokat keltenek (de Broglie, Zeemann) nevezzük röviden spinfotonoknak.

Ahogy távolodnak a sűrűségük egyre csökkenve az általuk okozott téridő görbület sugara tart a végtelenbe, azaz kiegyenesedő pályát követnek., időben pedig spirál menti sorrendben érik el a külvilágot.

Azaz a már közel teljesen egyenes mentén haladó spinfotonok továbbra is spirál alakot követő beérkezéseikkel ( de Brogglie, és Zeemann, stb) spinre jellemző hatásokat váltanak ki.

Egy-egy ilyen sugárzó gömb hogyan viselkedik?

Tegyük fel, hogy egyik oldalról nagy energiájú fotonokkal bombázzuk! (Ez megfelel a közelükbe kényszerített másik ugyanilyen sugárzó hatásának, kb. elektront nyomunk elektronhoz..)

Az így kapott impulzus hányad gyorsulásra kényszeríti. Azaz a nyomott oldalon kilépő spirálkar rel.Dopplerre csökkentett energiájú spinfotonokat sugároz ki és ezzel az erről az oldalról visszaható impulzus felek szintén rel.Dopplerrel csökkentett impulzussal hatnak a hártyára.

A másik oldalon a gyorsulás rátolja a hártyát a spirálkarban lévő, az éppen kilépő spinfotonokra és rel.Dopplerrel növelt energiájúra kényszeríti ezzel.
Igen ám, de a túloldalon is van a kilépőkkel azonos impulzusú visszaható impulzus fél!

Azaz a túloldalon a rel.Dopplerrel növelt visszahatás hat a hártyára.

a két oldal eredője:
Miután a sugárzások impulzusa a haladási irányban

I=I0*gyök((c+Δv)/(c-Δv)) értékűre növekszik,

hátrafelé irányból pedig

I=I0*gyök((c-Δv)/(c+Δv)) értékűre csökken

Δv sebesség megváltozás eredményeként, az "rD" eredő különbözetük nagysága:

rD=(gyök((c+Δv)/(c-Δv))-gyök((c-Δv)/(c+Δv)))

az rD különbözetük adja az eredő impulzus nagyságot ΔI=I0*rD

Alkalmazva a következő azonosságot:

(gyök((c+Δv)/(c-Δv))-gyök((c-Δv)/(c+Δv))) = (2Δv/c)/gyök(1-(Δv²/c²))

rD = (2Δv/c)/gyök(1-(Δv²/c²))

"k" tehetetlenségi állandó értéke a fénysebesség vákuumbeli értékének fele

k = c/2 =299792458,108 / 2 m/s

Ezzel a "ΔI" impulzus különbözet nagysága:

ΔI= m*k*rD

Behelyettesítésekkel:

ΔI = m* (c/2) * (2Δv/c)/gyök(1-(Δv²/c²))

amelyben (c/2) * (2/c) = 1 behelyettesítés után

ΔI = m* Δv / gyök(1-(Δv²/c²))

Azaz F erő igény nagysága ΔI = F*t függvényből

F= m* (Δv/t)* ( 1 / gyök(1-(Δv²/c²)) )

( ahol a = Δv/t és γ = 1 / gyök(1-(Δv²/c²)) A Lorentz transzformáció gammája.)

F= m* (a * γ)

Tehát a tehetetlenségi erő nagysága egyenesen arányos az "m" tömeg nagyságával és

az "a" gyorsulásnak a "γ" Lorentz transzformáció gammájával való szorzatával, amely szorzat a relativisztikus

Mint látod, kiesik a spinfotonok impulzusainak a nagysága az egyenletből, csak a különbözetük számít.
Ez pedig az "a" gyorsulás és a "sin(arccos(v/c)) " azaz a gyorsulással időegység alatt létrehozott v sebesség változással képzett ß ( ahol ß= sin(arccos(v/c)) )
a*ß szorzat nagyságától függő hatást

m tömeggel F=m * a*ß erőhatást hoz létre.

Vagyis a tehetetlenség az egy a gyorsulás hatására létrejövő spinfoton sűrűség következtében létrejövő, a re,Dopplernek megfelelő nagyságú impulzus differenciál okozta hatás.

Most ugyanezt a gömböt nézzük meg olyan térben ahol a benne is meglévő spinfotonok V alakban nyíló áramlása tölt ki !

A V alak alján nagy a sűrűségük, felül a V felső szárainál kicsi. Azaz az időegység hosszot
- mint fentebb már írtam - t=t0/(1-gh/c²) mértékben megváltoztatják.

Igen ám de a spinfoton gömbök felszínének távolságán alul t felül t0 idő múlási sebességben
a kilépő spinfotonok impulzusainak visszaható felei által keltett erők így:

alul Fa=I*t felül pedig Ff=I*t0 értékével szintén differenciált képeznek, ahol az eredő erő

F=Fa-Ff < 0 vagyis a visszaható impulzusok eredője lefelé mutató impulzust és ezzel lefelé mutató erőt fejt ki a részecskére.

Vagyis mintha vagy alulról húzná valami vagy fentről nyomná valami ..

Pedig nem, csupán az idő múlási sebesség különbözetének hatására a kilépő spinfotonok visszaható impulzusából képződő különbözet nyomja a külső spinfoton áramlás forrásának irányába.

Azaz két, látszólag teljesen különböző jelenség ugyanazon mechanizmus szerint, ugyanazon impulzus differenciálok eredőiként magára a spinfoton sugárzó részecskére hatnak.

Ilyen egyszerű.. Azaz még elvben sem működhet másként a tehetetlenség és a gravitációs spinfoton áramra való reagálás.

Hogy hogyan lehetne ebből a te általad kedvelt felírási mód?

Ó, nagyon egyszerűen! A spinfoton csomagoknak és a térbeli elrendeződéseiknek a kvantálásával!

Ugyanis a téridő görbület gömb felszínre görbítéséhez egy és ugyanazon spinfoton sűrűség tartozik a nagy gömbök (mint pl a kvarkok) és a piciny gömbök (mint pl. neutrínók, elektronok ) esetében.

Ezt a spinfoton sűrűséget pedig ideálisan jól lehet kvantálni.

És miután spinfoton sugárzók a részecskék, felfoghatók töltéshordozókként, ill. töltéssel rendelkezőkként is.

Valahogy úgy, mint az iskolás gyakorlatban a műanyag gömbökkel szemléltetett atomok a vegyértékenkénti számú pálcikákkal.

Ha nem is pontosan a valóságot mutatják, de a lényegét nagyon pontosan.

Na kb. ennyi.. :D röviden..

Üdv: Gézoo

Bocs, de azt hiszem kicsit hosszú lett..

Mindenkitől elnézést kérek, de én nem férek hozzá ahhoz, hogy átszerkesszem kisebb darabokra.

Bocsi még egyszer!
Gézoo

Lehet, hogy csak az én gépemben látszik egymásra futottnak a szöveg?

Lerövidítem a kritikámat a hosszú leírásodra: Fotonok nem léteznek a természetben!

Minden mikroszkópikus objektum (amik részecskékböl összetettek és töltések hordozói) jóval kisebbek mint az általuk kisugárzott fény hullámhossza. A töltéseket hordozó részecskék csak hullámféle fénykibocsátásra képesek.

Ja nincsenek.. Oké. Akkor vedd úgy, hogy semmit sem írtam!

Legyen mindenkinek szép napja!

Kedves ZorróAszter!

Megkérlek, hogy a hosszú bejegyzésemet , legyél szíves törölni!

Köszönöm a segítségedet!

Üdv.: Gézoo

Kedves Gézoo, sajnálom, ha megsértödtél volna! A Planck állandó nem kvantálja az energiát, a h csak egy Lagrange multiplikátor szerepét tölti be. Korpuszkulárisnak tünö fotonok nem léteznek. A fotonok helyett csak elektromágneses sugárzás hagyja el a mikroszkópikus rendszereket. A kvantummechanika igazából a kvantált töltéseket hordozó részecskék leírását jelenti az elektromágneses és gravitációs mezőben.

Kedves Gyula!

Ne aggódj nem sértődtem meg! Technikai oka van a törlési kérésemnek

Természetesen a Planck állandó csak egy szorzó tényező.. Nyilván nem kvantálhat, bár ennek ellenére sokan azt tanulták, hogy a "Planck féle hatáskvantum" és ettől úgy hiszik, hogy bármit is kvantálhat..

"A kvantummechanika igazából a kvantált töltéseket hordozó részecskék leírását jelenti az elektromágneses és gravitációs mezőben."

Na ezt hagyjuk. Csak feleslegesen vitáznánk, egymás meggyőzésének a leghalványabb esélye nélkül.

Üdv.: Gézoo

Nos! Valami csoda folytán nálam már nincs az a felülírós hiba!

Kedves ZorróAszter!
Így már nem kell törölnöd a hosszú válaszomat. Megoldódott a technikai probléma.

Üdv.:Gézoo

Kedves Gézoo!

Itt vagyok.

Igen, én is tapasztaltam már, hogy valamelyik böngésző megzakkan túl nagy méretű weblaptól.

Gézoo: "Természetesen a Planck állandó csak egy szorzó tényező.. Nyilván nem kvantálhat, bár ennek ellenére sokan azt tanulták, hogy a "Planck féle hatáskvantum" és ettől úgy hiszik, hogy bármit is kvantálhat.."

A Planck állandó h egy Lagrange multiplikátor, a számértékét a proton (P) +elektron (e) rendszer fizikai tulajdonságából kapjuk ki, a hidrogén atom alapállapotából:

h = q^2/2c x sqrt(m'c^2/2E(kötés)).

q =elemi elektromos töltés,

m' = (m(P)m(e))/(m(P) + m(e)), a H-atom redukált tömege,

E(kötés) = 13.6 eV, a H-atom alapállapota kötési energiája.

Ez a Lagrange multiplikátor a variációs számítás eredménye, isoperimetrikus mellék- és természetes határfeltétel következménye képpen. Tudni kellene a variációs számítás szabályait. A h nem kvantálja az energiát, de okozza a H-atom alapállapotát.

A H-atom kb. 10^-8 cm nagy és az általa kisugárzott fény legkisebb hullámhossza ennek kb az ezerszerese. A H-atom fénykibocsátása hullámféle jelenség! Nincs kvantumos fénykibocsátás.

Egy neves magyar fizikus, azt hiszem Jánossy Lajos volt, azt mondta a diákjainak a kvantummechanika tanítása kezdetén: "Nem baj, ha nem értik ezt az elméletet, én sem értem. De idövel megszokják a számításokat."

Gézoo: ""A kvantummechanika igazából a kvantált töltéseket hordozó részecskék leírását jelenti az elektromágneses és gravitációs mezőben."

Na ezt hagyjuk."

Ne hagyjuk! Innen származik a kvantummechanika alapja!

Azt se hagyjuk, hogy a proton (P) és az elektron (e) között taszító a gravitációs hatás. Ezért a hidrogén atom súlyos tömege

m(H-atom;g) = m(P) - m(e)

különbözik a nyugvó tehetetlen tömegétöl

m(H-atom;i) = m(P) + m(e) - 13.6 eV/c^2.

Kedves Gyula!

Tényleg kár lenne erről vitáznunk.

Üdv.: Gézoo

Jó, erről az erőről

m(H-atom;i) a(H-atom) = - g^2/4pi x (m(P) - m(e))^2/r^2 = - G(grav.) m(H-atom)^2/r^2

ne vitázunk két hidrogén atom között.

Egyébként ha már G ..

Pontszerűnek tekintett tömegközéppontot gömb alakban körülvevő sugárzás a gömb felületén egyenletesen oszlik el.
Tehát a felület nagysága A=4*pi*R²

Ha a hatást egységnyi felületre kívánjuk vetíteni, hiszen bárhova helyezzük a másik tömeget, a gömb felületnek egy-egy egységnyi felületén csak egységnyi tömeg helyezkedhet el abból adódóan, hogy az elemi részecskék sűrűsége (talán vagy valóban) azonos.

Így a G értékét Z=83,871e-11 [m³/kg/s²] állandóból

G= Z/A hányadossal kapnánk meg

Azaz g =G*M = Z*M/A lenne ha a felületegységre jutó kölcsönhatással számolnánk.

Az egyszerűbb számítás kedvéért A=4*pi*R² értékét két felé választva:

g= (Z/(4*Pi) ) * M / R² alakra, az állandó értékű 1/(4*Pi) értékkel

G=Z/(4*Pi) értéke G=6,67428e-11 értékűvé alakulna, vagyis a jelenleg használt G értékévé.

az 1/R² -szorzó pedig a tömeg oldalra került át mert az R az változó értékű, azaz mindig az aktuális R értékkel kell számolni.

Sokszor kérdezik a diákok hogy miért illetve, hogyan kerül az állandók értékébe a 4*Pi és az R² a számításnál a nevezőbe.

Nos így.. 1/A =1 / (4*Pi*R²)

Ugye milyen egyszerű?

Én mint részecskefizikus a kölcsönhatásból indulok ki, mégpedig két részecske kölcsönhatásából. Elöször a statikus kölcsönhatást definiálom a részecskék között, a részecskék fizikai tulajdonságából. Feltételezem, hogy a stabíl elemirészecskéknek a következö elemi töltései vannak:

elemi elektromos töltés: q(i) = {- q, + q, + q, - q), i = e,p,P,E,

elemi gravitációs töltés: g(i) = { - g m(e), + g m(e), + g m(P), - g m(P)}, i = e,p,P,E.

Az elemirészecskék az elektron (e), a pozitron (p), a proton (P) és az elton (E).

A statikus erő törvények két elemirészecske között

F(Coulomb) = + q(i) q(j)/4pi r^2,

F(grav.) = - g(i) g(j) /4pi r^2 = { - vagy +} G(grav.) m(i) m(j) /r^2.

A gravitációs állandó G(grav.) tehát a fajlagos g-töltés g négyzetével arányos

G(grav.) = g^2/4pi.

A gravitációs erő vagy vonzó, vagy taszító, annak a függvényében, hogy a elemirészecskék elemi g-töltése azonos elöjelű, vagy ellenkezö elöjelű.

A 4 pi r^2 tényleg a gömbfelület integráljából számazik, ami tartalmazza az elemi töltést.

Az elemi töltésekkel már egyesítve van a Coulomb és a gravitáció erő törvénye. A mozgásegyenlet

m(i) a(i) = F(j,i) = F(Coulomb;j,i) + F(grav.; j,i)

jobb oldala kétfajta erőből áll, mert a részecskéknek kétféle elemi töltése van. A fizika egyik problémája az, hogy ez a két erő 10^42 nagyságrendben különbözik. A másik problémája meg az, hogy a kölcsönhatást mindenféle (relatív) mozgásnál is le kell tudni írni. Az is probléma persze, hogy a részecskék helye és sebessége soha sem ismert pontosan.

De a fizika nem képletekből áll! A képletek ugyan a felismerni vélt törvényszerüségek összefolglalása, de a prognózisok ellenörzésére még ismerni kell a képletekbe bemenö természeti állandókat. Ezek az állandók a mezők terjedési sebessége a c, az elemi e-töltés q, az elemi tömegek m(P) és m(e) és az egyetemes gravitációs állandó a G(grav.).

Milyen pontosan ismerjük ezeket a természeti állandókat?

A c és a q kb. 10^-8-as pontossággal vannak kimérve, ez elemi tömegek ennél valamivel pontatlanabban (kb. 10^7) ismertek. De a gravitációs állandó bizonytalansága nagy, 10^-3:

www.worldsci.org/pdf/abstracts/abstracts_5844.pdf

Az elfogadott alapvető gravitációs törvények prógnózisai sokkal pontatlanabbak, mint az elektromágnesesség törvény prognózisai. Ezt sohasem szabad elfelejteni.

A következőt mindenki figyelmébe ajánlom, különösen ZorróAszternek:

A gravitációs törvények bizonytalansága olyan nagy, hogy ezek alapján nem lehet eldönteni, milyen gravitációs erő hat a proton és az elektron között, mert az elemi tömegek aránya

m(e) / m(P) = 1/1896 ~ 10^-4

kisebb. Én taszító gravitációs hatást tételeztem fel a proton és az elektron között, amit a különböző összetételü testek szabadesésével tudom kísérletileg ellenörizni. Az elfogadott fizika ezt NEM ELLENÖRIZTE 400 év alatt.

Ne legyenek a fizikusok elfogultak, ne állítsák a szabadesés egyetemességét, akármit mondott Galilei! Ne használjanak olyan elméleteket, amik a szabadesés egyetemességére alapulnak.

A kísérleti eredmények megegyeznek avval, hogy a testek gyorsulása függ a test összetételétől

www.worldsci.org/pdf/abstracts/abstracts_5844.pdf

Tehát

m(test;i) a(test) = F,

akármit is mért ki Eötvös a torziós ingával. Ö nem kisérletezett a testek szabadesésével.

Ezt írta egy matematikus:

"Nem matematikai levezetések alapján jött ki az ált.rel. hanem fizikai intuíció révén. Persze ebben sok gondolatkísérlet, számolások, esetleges matematikai meggondolások vezérelték Einsteint, de egy modell létrejötte sohasem matematikai levezetés eredménye, hanem a fantázia szüleménye. A matematikai levezetések csak a kész modellen belül értelmesek. Továbbá megjegyezném, hogy a fizikusok nagyon sokszor olyan fogalmakban gondolkodnak, amiket vagy nem tudnak vagy nem is akarnak rendesen formalizálni. Ez az ő szívük joga. De az ilyen kvázi-modellekkel nem tud egy matematikus mit kezdeni. Az ált.rel. az egy korrektül megfogalmazott matematikai elmélet, ezért lehet rendesen foglalkozni a matematikai aspektusaival. A 2006-os évben 78500 cikket publikáltak a matematikusok, ebből 2600 foglakozott az általános relativitás matematikai problémáival.

Még azt is hozzátenném, hogy egy ellentmondásmentes matematikai elméletben az elmélet egy axiómája mindig igaz (definíció szerint). Ugyanis az adott elméletben igaz állítások az elmélet axiómáinak formállogikai következményei. Ez az "igaz" definíciója ebben a kontextusban. Tehát még akkor is igaz az az axióma abban az elméletben, ha ő egy hamis fizikai állítást fogalmaz meg."

Mivel az áltrel a szabadesés egyetemessége axiómájára van felépítve, és ez az axióma fizikailag hamis, az áltrel állításai fizikailag hamisak.

De Einstein nem csak a gravitáció megfogalmazásával az áltrelben fogott nagyon mellé, hanem a fénykvantum hipotézisával és a specrellel is.

Az atomok fénykibocsátása hullámféle jelenség, az elemi tömegeket m(P) és m(e) meg nem lehet energiává átalakítani. Az E =hv és az E = mc^2 képletek is hamisak. Mivel a részecskefizika a specrelre és az elektromágneses mező kvantálására van felépítve, nem érnek a részecskefizika prognózisai egy fabatkát sem!

Egy N(P) protonból (P) és N(p) pozitronból (p) és (N(P)+N(p) elektronból (e) álló elektromosan semleges test nyugvó tehetetlen tömege

m(test;i) = N(P) (m(P) + m(e)) + 2 N(p) m(e) - E(test;kötés)/c^2,

ahol az E(test;kötés) az elemirészecskék P,p,e kötési energiája a testben. Láthatóan az elemi tömegek m(P) és m(e) nem semmisülnek meg a részecskék kötésénél.

Mire alapult Einstein tudományos tekintélye? Inituicókra és gondolat kísérletekre. De ez kevés a fizikában!

A kísérleti eredmények kritikus analízise tovább vezet, egy más fizikához vezet, mint Einstein gondolta. Einstein még a "tömeget" sem tudta fizikailag meghatározni. Nem vette észre hogy a nyugvó tehetetlen tömeg különbözik a súlyos tömegtől.

O.k.! Nézzük csak hol áll a modern fizika, a legjobb elméletnek vélt Standard Modell és az érvényesenk vélt áltrel egyesítésével? Jó ez az előadás 2001-ben lett felvéve, de a problémák a mai napig ugyan azok maradtak:

www.youtube.com/watch

A Higgs bozon, a Higgs mező a mai napig nem lett kimutatva. A modern fizika a mai napig NEM TUDJA honnan származik a részecskék tömege. Nem tudja, miből állnak az elemirészecskék. Nem tudja, mi a vákuum. 10^-30 cm-es tartományban és 11 dimenziós tér-idöben keresi a választ a megoldatlan problémákra. Nem tudja, hogy a neutron nem is elemirészecske. Nem tudja, hogy a kvark modell nem egy érvényes elmélet. Felmerül az a kérdés, mit "tud" a modern fizika egyáltalán?

ZorróAszter: "Egyébként bizonyítás és ezen belül minden lehetséges egyéb magyarázat kizárása a tudomány lovagiassági szabályai szerint az Ön feladata.

Ha ezt szemlátomást elmulasztja, ne csodálkozzon, hogy a laikusok egy részének a kivételével nem fogadják el az eredményét."

A tudományos lovagiasság szabályai szerint nem állíthatja senki sem, hogy a szabadesés egyetemes. Én észrevettem, hogy a fizikában ez csak egy állítás, egy feltevés Galilei óta, amit én nem fogadtam el és ejtökísérlettel cáfoltam. Evvel kritizáltam fizikus nemzedékek tetemes munkáját. Az eredményt összefoglaltam egy könyvbe: Physics of Elementary Processes, Basic Approach in Physics and Astronomy, Bp. (2005), ISBN: 963 219 791 7.

A könyv tartalma lényege, hogy a gravitációt is elemi töltések okozzák, nem csak az elektromágnesességet, és az elemi töltések megmaradnak. A fizikában minden ebböl magyarázható. Ez új!

Kedves Gyula!

Úgy nem lehet beszélgetni veled, ha teljesen figyelmen kívül hagyod azt amit neked írnak (, mondanak).

Megkérdőjelezed Einstein elveit, az nem baj. A baj ott kezdődik amikor ezt a megkérdőjelezést nem megalapozottan teszed!

Értsd meg végre, hogy azzal borzolod fel a fizikus kollégáid hátán a szőrt, hogy a levegőbe beszélsz.

Mindegy, hogy fotonnak vagy hullámszerű jelenségnek nevezed a részecskékből kijövő hatást okozó jelenséget.

Még az sem baj, ha a forrásként töltéseket teszel felelőssé. Persze ha a töltéseket nem tudod definiálni, hogy miként és miért éppen úgy "működnek", mit és hogyan okoznak, akkor viszont nagy a baj.

Mert így a "levegőben lóg" az egész elméleted.

Tessék!
Vezesd le, hogy miből és hogyan jönnek létre a töltéseid.
Ne a hatásokat írogasd! Annak semmi értelme, ugyanis ugyanazt a végeredményt végtelen sok úton megkapjuk.

Hanem konkrétan, melyik töltés, milyen ismert hatásból vezethető le és miért éppen akkora, amekkora.

A hatásának mi és hogyan működő a közvetítési folyamata?

És maga a hatás milyen folyamattal és hogyan jön létre?

A visszahatás hogyan és milyen folyamattal jön létre?

Csak ennyi, alapból indulásként.

Várom a részletes levezetéseidet!

Üdv.: Gézoo

Gézoo: "Vezesd le, hogy miből és hogyan jönnek létre a töltéseid.

...konkrétan, melyik töltés, milyen ismert hatásból vezethető le és miért éppen akkora, amekkora."

Én, mint fizikus, fodítottan állok a dologhoz. A töltések létezését feltételezem, ha úgy akarod nézni mint axiómát kezelem, és ebből következtetek a hatásokra. A töltések nagysága a kísérleti eredményekből származik. Ez egy tudományos hozzáállás. Olvasd el a könyvemet a részletes levezetésekre.

A hatásokat a töltésekből eredő mezők okozzák. Ezek a mezők c-vel terjednek és az A(e.m.) meg az A(grav.) nem-konzervatív mezők. A hatások leírására a leg célhoz vezetőbb módszer, a Lagrange formalizmus felhasználása a véges Minkowski-térben. A mozgásegyenletek a Hamilton elvből származnak, izoperimetrikus mellék- és természetes határfeltétel felhasználásával.

Gézzo, az elméletem egy relativisztikus kvantum-mező-elmélet. Az eredményeket variáció számításból nyertem. Ami új, az az, hogy csak a mezők forrási vannak az elemi töltésekkel kvantálva. Az is új, hogy az elemi töltések megmaradnak (csak a töltések maradnak meg, az energia nem). Pl. a Planck állandó h egy Lagrange multiplikátor szerepét tölti be és nem kvantálja az energiát.

Gézoo: "Értsd meg végre, hogy azzal borzolod fel a fizikus kollégáid hátán a szőrt, hogy a levegőbe beszélsz."

Elég merészség ilyent kijelenteni.

Én, mint kiképzett részecskefizikus, tudom mit mért fogadtam el és mit miért NEM fogadtam el. Ezért az is tudom, hogy az elmélem biztos lábon áll és a prognózisai megfelenek a kísérleti eredményeknek. Nem estem abba a hibába, hogy valamit azért fogadtam volna el, mert azt egy tekintélyes XY tudós állitotta. A fizikai tudomány nem tekintély kérdése.

Mint részecskefizikus elfogadom, hogy a négy stabíl elemirészecskének e,p,P és E egyenlö a nyugvó tehetetlen tömege a gravitáló (a súlyos) tömegével, de nem fogadom el hogy minden ezekből összetett részecskének és anyagnak megegyezik a kétfajta tömege. Nekem borzolódik fel a hátamon a szőr, ha a fizikus kollégák a kétfajta tömeg azonosságáról (az ekvivalencia elvről) beszélnek. Hát nem értékelik ki a kísérleti eredményeket, nem tanulnak belölük semmit?

A gravitáció egyetemességet is elfogadom olyan formába, hogy az egyetemes gravitációs állandó

G(grav.) = g^2/4pi

a négy elemirészecskénél megegyező fajlagos g-töltés négyzetével arányos. De nem fogadom el, hogy a gravitáció egyetemes "tömegvonzás". Az egyetemes tömegvozásnál a g-töltések elöjelének is meg kellene egyezni. Ezt elvetem. Felborzolódik a hátamon a szőr ha a fizikus kollégák a gravitációról mint egyetemes tömegvonzásól beszélnek.

Persze hogy feláll a hátamon a szőr, ha a fizikus kollágák a tér meggörböléséről beszélnek a tömegek körül a gravitáció magyarázatánál.

De csak akkor áll fel igazán a hátamom a szőr, ha a fizikus kollágák az anyagról mint az energia bizonyos formájáról beszélnek.

Látod Gézoo, a fizikus kollágak beszélnek a levegőbe, ha a tömegről beszélnek. Nem tudják hogy honnan ered a részecskék tömege. Most a Higgs-bozonról álmadoznak, amit nem lehetett eddig és a létezését nem is lehet sohasem a jövőben sem kimutatni.

Gézoo, a fizikus kollégák az instabíl neutron és a neutrínók mibenlétüknél is a levegöbe beszélnek. Fogalmuk sincs hogy ezek a részecskék miből állnak!

ZorróAszter: "Kedves Maiman!

Igen. Az idő furcsaságai közé tartozik az idő relatívitása.

A lélektani is, és a modern fizikai is.

De az idő legnagyobb különössége, hogy valójában nem létezik. "

Miért beszél Ön ostobaságokat? Mert nem fizikus?

Kedves Szász úr!

Az ostobaság nem fizika, hanem értékitélet.

Szivesen meghallgatom az érveit is, Ilyen értékitélettel is, anélkül is.

De ez nem érv.

Kedves ZorróAszter, nem akarom a szép hétvégémet azzal elrontani, hogy én az Ön értékitéletét vagy érveit kommentáljam.

Most erre mit mondjak?

Kár.

Mit lehet az idő (és a tér) szerkezetéről mondani, meghatározott idő pontokról és idő intervallumokról?

Mivel a pontszerü elemirészecskéknek sem a helye, sem a sebessége nem határozható meg sohasem pontosan, nem lehet sohasem meghatározható idő (és tér) pontokról beszélni. Nem is lehet inertiarendszereket fizikailag definiálni.

De a hatások (a kölcsönhatások) c-vel történő terjedése összeköti az időt a térrel (Minkowski-tér-idő). Izoláltan az időről, vagy a térről, nem is lehet beszélni. Abszolút idő, abszolút tér nem létezik.

Van még egy fizikai tényező, amit figyelembe kell venni az idő intervallumok mérésénél: Ezeket periódikusan lejátszódó folyamatokkal lehet meghatározni. Ilyen elemi periódikus folyamatok a részecskék mozgása az atom héjban, vagy az atom magban. De a mikroszkópikus mozgás egy mikroszopikus objektum alapállapotában nem sugároz ki! Az elektron a hidrogén atom alapállapotában periódikusan mozog, de nem sugároz ki! Az elektron periódikus mozgása a proton körül a hidrogén atom alapállapotában nem alkalmas idő intervallumok mérésére.

A következtetés ezekből az az, hogy az idő természetesen létezik, de a pontos meghatározása fizikailag nem elérhető! Egy további következtetés: Pontos kezdő feltételek létezéséről nem lehet sohasem beszélni. Ezért a természeti törvények alapvető jellege nem determinisztikus.

Az elemi g-töltések

g(i) = { -g m(e), + g m(e), + g m(P), - g m(P)}, i = e, p, P, E

által okozott gravitációt ki lehet mérni, mert a nyugvó tehetetlen tömeg m(test;i) különbözik a súlyos tömegtől.

m(test;i) = m(test;g) (1 - delta(test)) = N(P) (m(P) - m(e)) (1 - delta(test)),

és mert a relatív tömeghiány delta(test) összetétel függö. A delta(izotóp)-ot a tömegspektrumos mérésekből ismerjük minden izotópra. A proton (P) és elektron (e) tömege között a mínusz elöjel azért lép fel mert e kettö részecske között a gravitáció taszító.

1 kg-os súlyos tömegü vas tehetetlen tömege 0.992 kg, 1 kg súlyos tömegü líthium tehetetlen tömege meg 0.995 kg. Csak a hidrogénnál nagyobb a tehetetlen tömeg a súlyos tömeggel szemben.

Gézoo: ""A nyitottságot arra értem, hogy felesleges az ejtőkísérletekkel küszködnöd, miközben
a fizikus világot ez hidegen hagyja.
Elméleti vonalon, az áltrelre alapozott levezetésekkel sokkal hamarabb eredményt érhetnél el mint így.

A másik oldal pedig az, hogy kár ragozni a tehetetlen és a gravitáló tömeg különbségét.
Egyrészt azért mert mindkét jelenséget ugyanaz az időlassulási differenciál okozza, emiatt még elvileg sem különbözhet a nagyságuk egymástól.
Másrészt pedig feláll a szőr minden hozzáértő hátán amint meghallja.

De mint már sokszor írtam neked: A te döntéseden múlik az, hogy mi lesz az elved jövője."

Az elvem jövője ne okozzon neked problémát.

Annál inkábban az, hogy se 1/3-as töltésü kvarkokat, se kvark plazmát nem tudtak a részecskefizikusok kísérletekben kimutatni. A húr elméletek is, 11 dimenziós tér-idöben és 10^-33 cm-es tartományokban, csak elméleti modellek, fizikai prognózisok nélkül.

Annál termékenyebb az e,p,P,E elemirészecskékre épülö modellem, ami szerint minden részecske ezekböl áll. Lárd a könyvem 10. fejezetét.

A könyv 10. fejezete. "Gravitációs töltések az Egyesített Mező Elméletben"

www.magtudin.org/Gravitacio%202.htm

Kedves Gyula!

Einsteintől sem fogadtam el a posztulátumait. Tőled sem fogadom el a tieidet.

Tetejében levezettem, hogy hibásak Einstein posztulátumai. Azaz csak a naív ökrök fogadnak el posztulátunokat.
Ne vedd zokon, de a te posztulált részecskéidet sem fogadom el.

A kijelentéseidet a posztulált, szerinted elfogadható részecskéidre alapozott elvedből következőnek mondod.

Ez a posztulátumokat el nem fogadók szemében elfogadhatatlan.

Vezesd le a létüket. Lássunk valami ok-okozati alátámasztást!

Vagy ha gondolod, levezethetem ismert mérési tapasztalatokból azt, hogy miért nincsenek, és miért nem létezhetnek a részecskéid.

Üdv.: Gézoo

Kedves Gézoo!

Nem olvasod el amit írok? Ezt kéred: ""Vezesd le a létüket. Lássunk valami ok-okozati alátámasztást!

A kétféle elemi töltéseket (q(i),g(i)) hordozó négy stabil elemirészecske e,p,P,E létezése feltevése (ez egy axióma = ok) magyaráz meg mindent fizikailag a természetben (okozat). Egy axiómát nem kell, nem is lehet levezetni, de az érvényességét minden ebből kiinduló levezetés (prognózis = okozat) használja.

Az axiómámnak az első és legszembetünőbb eredménye a kétfajta tömeg különbsége és a szabadesés függése az összetételtöl. De az is következik belöle, hogy az elemi tömegek m(P) és m(e) nem alakíthatók át energiává. Egy további következménye az elektromágnesesség és a gravitáció egyesítése egy elméletben.

""Vagy ha gondolod, levezethetem ismert mérési tapasztalatokból azt, hogy miért nincsenek, és miért nem létezhetnek a részecskéid. "

Én azt gondolom, hogy nagyot akar a szarka... , túl nagyot!

Kedves Gyula!

" Egy axiómát nem kell, nem is lehet levezetni, de az érvényességét minden ebből kiinduló levezetés "

Mint írtam, csak levezetett ok-okozatot fogadok el.

Axiómaként feltüntetett posztulátumokat nem.

Sajnálom. Ez van.

Üdv.: Gézoo

Gézoo, az axiómám megfogalmazását a gravitációs kísérletek

www.worldsci.org/pdf/abstracts/abstracts_5844.pdf

rendellenességei sugalták, amiket az elfogadott fizika a szönyeg alá söpör.

A "Mi okozza a gravitációt?" is kifejezi az ok-okozat keresését és feltárását.

De kedves Gézoo, eddig csak azt fejezted ki, hogy nem fogadod el az axiómámat és csak az ok-okozat levezetését fogadod el. Na most állj neki taglaltan kifelezni, hogy Te ezt hogyan gondolod.

Kezd el, mint az a fizikában illik, a kísérleti eredményekböl, amiket te elfogadsz, magyarázni akarsz és vezesd le az okot, majd az okozatokal. Kiváncsi vagyok milyen eredményt kapsz ki? Nem fogok beleszólni, addig amig jelzed, hogy készen vagy.

Gézoo: "..ha gondolod, levezethetem ismert mérési tapasztalatokból azt, hogy miért nincsenek, és miért nem létezhetnek a részecskéid. "

Na, erre türelmesen várok!

Kedves Gyula!

Fogok két órát és a gravitáló tömeg környezetében (mondjuk az R távolságon lévő felszín egy pontjának környezetében ) felveszem az óra lassulások értékeit.

Azt tapasztalom, hogy az óra lassulások mértéke (1-gh/cc) függvény szerint függ a magasságtól és vízszintes felületeken (azaz állandó h magasságok eseteiben) közel állandó értékű. (Kis területen belül állandó, a törésvonalak mentén változó )

Az értékekből az is látható, hogy a kezdeti R sugárról h magasságba emelkedéssel az a felület amelyen a mérést végezzük A=4*pi*(R+h)^2 nagyságú.

Ezért kézenfekvő megállapítás, hogy az A felületen áthaladó hatás egységnyi felületre eső része egy-egy M tömeg esetében állandó értékű.

Sőt az is belátható, hogy a V=4/3*pi*((R+h)³-R³) térfogaton éppen áthaladó hatás a h magasság alsó és felső felén a térfogat egységre jutó idő sebesség különbözettel is leírható.

Ez a térfogat egységre jutó idő különbség egy adott M nagyságú tömeg esetében állandó.

Azaz képeztük az idő lassulás térfogat egységre jutó különbözetét, amit akár az időlassulás különbözet "sűrűségének" is nevezhetnénk.

Azaz ha ebbe a hatótérbe egy m tömegű v térfogatú részecske kerül, akkor a két sűrűség arányának szintén arányosnak kell lennie a részecskére ható erő nagyságával.

Eddig tudsz követni?

Nem akartam közbe szólni, amig kész nem vagy, de rám kérdeztél.

"Azt tapasztalom, hogy az óra lassulások mértéke (1-gh/cc) függvény szerint függ a magasságtól.."

Ezt nem tapasztolod! Ha h nő ez mindig kisebb lesz és valamilyen távolságban negatívvá válik át?

Inkább azt tapasztalod, hogy a mezők (az elektromágneses és a gravitációs mező) terjedése minden irányban c, és független a mezőt kibocsátó test mozgásától.

Kedves Gyula!

Félreérthetően írtam?
A "h" magasság növekedésével csökken a lassultság mértéke. Végtelen távolban a lassultság nulla felé közeledik.

Természetesen negatívvá nem válhat.

A mező kiterjedésére pedig mérési tapasztalatból tudjuk, hogy a rel.Doppler függvénye érvényes.
Azaz csak abban a rendszerben izotrop ahol a forrás nyugvó.

de Sitter megpróbálta igazolni a kettős csillagok rel.Doppleres eltolódásával a fény sebesség forrás függetlenségét és azt mérte, hogy a távolodó oldalról azaz vörös eltolódással érkező fény pontosan annyi ideig érkezik, mint a közeledő oldalról a kék eltolódást szenvedett fény.
Ezt a mérést állítólag többen megismételték és ugyanezt az eredményt kapták.

Csak ott a bibi, hogy a közeledő oldal kék eltolodása a közeledő oldalon lévő test tartózkodási idejére is érvényes, a vörös oldalon szintén.

Azaz ha a fény valóban azonos sebességgel érkezett volna, akkor a kék oldali sugárzási idő éppen annyival lenne rövidebb, mint a vörös oldali sugárzási oldali hosszabb, mint a kék és a vörös eltolódás aránya.

Azaz vagy hamisat állítottak, vagy a fény sebessége a forrás sebességéhez igazodik.

Különben eltérő időt mérhetünk a vörös és a kék oldalon.

Ezzel, azaz az eddigiekkel egyetértesz?

Várom az ok-okozat levezetését a kétfajta tömeggel kapcsolatban!

Abba beleegyezek, hogy egy test csak akkor látja a kozmikus háttérsugárzást izotrópnak, ha nem mozog. Különben a mozgás irányában kék eltolódást lát az ellenkezö irányban meg vöröset. De mi köze van mind ennek, meg amit mesélsz, a kétfajta tömeghez és a gravitációs töltéshez?

Kedves Gyula!

Pontosítsunk! Nem csak a kozmikus háttérsugárzás rel.Doppleres változásáról van szó, hanem arról, hogy de Sitter és követőinek eredményei arra is rámutattak, hogy ballisztikus a sugárzás energiájának alakulása, vagyis a forrásához relatívan állandó a sugárzás terjedési sebessége.

Ez azt jelenti egy éppen sugárzást végző, gyorsulásra kényszerített részecske esetében, hogy a sugárzott energiája a gyorsulással megegyező oldalán rel.Dopplerrel emelt, a "hátsó"oldalon rel.Dopplerrer csökkent energia kisugárzását tapasztaljuk.

És mint a hatás-ellenhatás elve kimondja, ha sugároz, akkor ezzel a sugárzással azonos nagyságú, de ellentétes irányú visszahatást tapasztalunk.

Azaz a gyorsulásra kényszerített részecskére visszaható energiái a gyorsulás irányával szembeni irányú eredőt képeznek.

A eredő impulzus időegységre eső hányada az erő, amellyel "ellenáll" a gyorsulását okozó erőhatásnak. Ezen két erőhatás egyenlő nagyságú.

A visszaható erő egyenesen arányos a tömeg nagyíságával és a gyorsulásnak az időegységre eső dv sebességváltozásából számyított ß= sin(arccos(dv/c)) faktorral kapott szorzatával azaz: F= m* (a*ß) =m* a* sin(arccos(dv/c))

Tehát a tehetetlenségi erő forrása a részecske gyorsulása közben létrejövő inpulzus eredő.

Ennek az eredőnek a nagysága függ az idő múlási sebességtől.

Azaz az előző hozzászólásomban említett (1- gh/cc) értéktől, amely a részecske h átmérőjének két széle között fennáll.

Vagyis miután a visszaható impulzusok eredője ugyanazon m tömeggel egyenesen arányos, nem lehet különbség a gravitáló tömeg és a tehetetlen tömeg között.

Remélen érthetően írtam le. Alevezetését megtalálod sok helyen, többek között a blogomban:

gezoo-vilaga.blog.hu/2011/06/10/megtalaltam_a_higgs_bozont_vagy_csak_azt_hogy_miert_nem_kell_lennie

Üdv.: Gézoo

Kedves Gézoo, az axiómám megfogalmazását a gravitációs kísérletek

www.worldsci.org/pdf/abstracts/abstracts_5844.pdf

rendellenességei sugalták, amiket az elfogadott fizika a szönyeg alá söpör.

A "Mi okozza a gravitációt?" is kifejezi az ok-okozat keresését és feltárását.

A hatást a véges Minkowsi-térben megfogalmazott Lagrange függvény írja le, kiindulva a kétfajta töltések megmaradásából (nem az energia megmaradásából). A tömeg fogalma is meg van, az elemi tömegekböl m(P) és m(e) származik. Nem kell Higgs-bozon a részecskék tömege magyarázatára..

A gravitációs eröben fellépö súlyos tömeg különbözik a tehetetlen tömegtöl. Ez a lényeg!

Gézoo, értsd meg végre, hogy én nem a mozgásban lévö részecskék tehetetlen tömege és a nyugvó tehetetlen tömege eltéréséröl beszélek, mint Te.

Hanem a részecskék súlyos tömege és a nyugvó tehetetlen tömege különbségéröl. Az axiómám szerint csak a négy stabil elemirészecskének e,p,P,E egyezik meg a súlyos és a nyugvó tehetetlen tömege. Minden más ezekböl összetett részecskének különbözik ez a kétfajta tömeg.

Ez "Azaz az előző hozzászólásomban említett (1- gh/cc) értéktől, amely a részecske h átmérőjének két széle között fennáll." meg kimondott badarság!

"Az axiómám szerint csak a négy stabil elemirészecskének e,p,P,E egyezik meg a súlyos és a nyugvó tehetetlen tömege."

Ez azt jelenti, hogy ezek a részecskek nem állnak semmilyen más elemi részecskéböl, pl. nem állnak semmiféle kvarkokból, etc..

A másik oldalon meg minden más részecske a négyféle elemirészecske e,p,P,E összetétele. Na ez új a fizikában.

Az is új a fizikában, hogy a proton (P) és az elektron (e) között taszító a gravitációs hatás!

A gravitáció tehát NEM egyetemes tömegvonzás, hanem elemi g-töltések g(i) okozzák!

Ezt kell "lenyelni" az elfogadott fizikának!

Einstein a 20. század elején energisztikus alapú fizikát propagált. A két hirhedt relációja, az E = hv és az E = mc^2, egyike sem stimmel.

A Planck állandó h egy Lagrange multiplikátor szerepét tölti be, tehát az elektromágneses sugárzás energiája nem arányos a rezgésszámmal.

A másik oldalon az elemirészecskék tömege m(P) és m(e) NEM változtatható át energiává. Ezeknek az egyenleteknek

E(P) = m(P) c^2 és E(e) = m(e) c^2

semmilyen fizikai háttere nincs. Az elemi tömegek nem ekvivalensek energiával.

A részecskefizika Standard Modellje és az áltrel alapja nem stimmel.

A kvantummechanika a kétféle elemi töltéssel ellátott eleimrészecskék leírása a véges Minkowski-térben, az elektromágneses és a gravitáció mezö hatása alatt. Az elektromágneses kölcsönhatás egyesítve van a gravitációs kölcsönhatással. Más kölcsönhatásra nincs is szükség.

Az univerzum meg a négyféle stabíl elemirészecskéböl e,p,P,E áll. Globális Big Bumm nem létezett. Persze fekete lyukak és a sötét anyag sem létezik.

Kedves Gyula!
"A részecskefizika Standard Modellje és az áltrel alapja nem stimmel."

Ezt tudjuk. Nyilván nem az a megoldás, hogy a rossz elvek ragozásaként még belepakolunk fantázia részecskéket.

Ez a belepakolgatósdi vezetett el idáig. És a te elméleted sem ad magyarázatot a téridő görbület okára.

Ezen még az a kijelentésed sem változtat, hogy szerinted nincs az ami az órával mérhető.

Tagadni lehet mindent ami ellent mond az elveidnek. Csak nincs értelme, mert vannak.

Ezzel a hozzáállással csak tovább rontod az elméleted megítését.

Üdv.: Gézoo

Kedves Gézoo!

"Ezt tudjuk. Nyilván nem az a megoldás, hogy a rossz elvek ragozásaként még belepakolunk fantázia részecskéket.
Ez a belepakolgatósdi vezetett el idáig. És a te elméleted sem ad magyarázatot a téridő görbület okára."

A téridő NEM görbül meg, nem is kell keresni erre a magyarázatot. De a téridő szerkezetének Minkowski metrikája van.

A kölcsönhatásokat elemi töltések okozzák, amikből c-vel terjedö mezők indulnak ki.

Az elemi g-töltések megmaradása okozza a tömeg megmaradást, a gravitáló tömeg megmaradását. Az A tömegszámú izotópok súlyos tömege A szorosa a hidrogén atom súlyos tömegének

m(A izotóp;g) = A (m(P) - m(e)) = A m(H-atom;g).

Az izotópok tehetetlen tömege

m(A izotóp;i) = A (m(P) + m(e)) + 2 N(p) m(e) - E(kötés)/c^2

természetesen nem sokszorosa a hidrogén atom tehetetlen tömegének

m(H-atom;i) = m(P) + m(e) - 13.6 eV/c^2!

Itt az N(p) a pozitronok (p) száma az elektromosan semeges izotópban. A négy elemirészecskének e,p,P,E kétfajta elemi töltése van, az elemi elektromos töltés

q(i) = { - q, + q, +q, - q)}, i = e,p,P,E

és az elemi gravitációs töltés

g(i) = { - g m(e), + g m(e), + g m(P), - g m(P)}, i = e,p,P,E.

Az egyetemes gravitációs állandó ezek szerint

G(grav.) = g^2/4pi.

Ezekből kell levezetni mindent! Az elméletem megítélését rábízom a kísérletei eredményekre.

A kvantummechanika a mindig megmaradó elemi töltésekkel q(i), g(i) ellátott stabil elemirészecskék e,p,P,E mozgása leírása a véges Minkowski-térben az elektromágneses és a gravitációs mező hatása alatt. Ezért nem érvényes az elfogadott Standard Modell.

Az áltrel meg azért nem érvényes mert a szabadesés egyetemesége nem áll fent a természetben. A gravitációt is elemi töltések okozzák.

Az elméletem egyesítette az elektromágnesességet a gravitációval.

Az elméletem megmagyarázza a testek nyugvó tehetetlen tömege m(test;i) és a súlyos tömege m(test;g) különbségét

m(test;i) = m(test;g) ( 1 - delta(test)).

És mivel a relatív tömeghiány delta(test) függ a test izotóp összetételétől, a testek szabadesése a(test) NEM egyetemes

a(test) = - a0 (1 + delta(test)).

A leggyorsabban a vas esik, a leglassabban meg a hidrogén.

Az atomok héjában történö folyamatokat a Planck állandónak nevezett Lagrange multiplikátor h szabályozza, ami számértékét a hidrogén atomból

h = q^2/2c x sqrt(m'c^2/2 E(kötés)) , E(kötés) = 13.6eV, m' = m(P)m(e)/(m(P) + m(e))

kapjuk ki. Az atommagokban végben menö folyamatokat egy másik Lagrange multiplikátor, a

h(0) = g^2/2c x sqrt(1/8)

szabályozza. Ez a h(0) felelös az elektron (e,p) és a proton neutrínó (P,E) nagyságáért és a kötési energiájukért.

A kétféle neutrínó (e,p) és (P,E) tömeget hordozó elemirészecskékből állnak. De ezek azért tünnek tömegnélkülinek, mert az ezeket kitevö elemirészecskék elemi g-tölteseik ellenkezö elöjelüek, nem csak az elemi elektromos töltéseik. Az elektronneutrínó 0.703 x10^-13 cm nagy, a protonneutrínó meg 3.83x10^-17 cm kicsi.

Az elfogadott Standard Modellen belül fogalmuk sincs a fizikusoknak, mik is a neutrínók!

Az elektronnak és pozitronnak, ill. a protonnak és eltonnak, az eszük ágában sem áll megsemmisíteni egymást!

Hol van lényeges különbség az elfogadott fizika és az én elméletem között?

- Globális ősrobbanás nem volt sohasem, mert az univerzum a négyfajta stabil elemirészecskéböl e,p,P,E áll, ezek meg "mindig" voltak.
- Fekete lyukak nem léteznek, mert a tér nincsen meggörbítve. A részecskék nem tudják egymást nagyon megközelíteni, nem tudják egymást megsemmisíteni.
- Antianyag nem létezik a világürben, de létezik olyan anyag, ami a mi anyagunkat gravitációsan taszítja. Proton bázisú anyag gravitációsan taszítja az elton bázisú anyagot. A Föld csak a proton bázisú anyagot gyüjti.
- Fekete anyag, fekete energia nem létezik.
- A világür nem "tágul". Stb. stb.

De nem kell a világürbe mászni, hogy megtaláljuk az elfogadott fizika és az én elméletem közötti különbséget!

Az emberiség energia igényét a következő reakció meg tudja oldani:

elektromágneses szikra + H-atom -> stabil neutron + 2.04 MeV-energia.

A víz "ég":

e.m. szikra + H2O -> HO + stabil neutron + 2.04 MeV-energia.

Víz mint égőanyag olcsó, mindenhol tetszőleges mennyiségben van és fel lehet használni belsőégesü motoroknál mint hajtó anyag.

Kedves Gézoo, ezt nem elsö sorban Neked mondom, hanem a fizikus kollégáknak. Az axiómám megfogalmazását a gravitációs kísérletek

www.worldsci.org/pdf/abstracts/abstracts_5844.pdf

rendellenességei sugalták, amiket az elfogadott fizika a szönyeg alá söpör. Vagy kísérletek eredményeire kell alapozni a fizikát, vagy a tekintélyes tudósok véleményére. Hogy mi jött ki a második esetben, azt a fizika jelenlegi szétcibált állapota ki is mutatja.

Én a kísérletek eredményeiből indultam ki, és figyelembe vettem hogy az elektromos erő kb 10^42-szer nagyobb, mint a gravitációs erő. Ezért a részecskefizika nem tud mérésekkel besegíteni a kétféle kölcsönhatást elméletben rögzíteni. De a makroszkópikus fizika bizony tud, de a fizikusok elúsztak felette.

A gravitációs kisérletek rendellenségei ellent mondanak Eötvös torziós iga kísérlete eredményének: a nyugvó tehetetlen tömeg nem egyenlő a súlyos tömeggel!

A magyarázat a mikroszkópikus fizikából, a részecskefizikából származik: Ha a részecskék között az elektromos hatás vonzó a gravitáció taszító, ha meg az elektromos hatás taszító a gravitáció vonzó.

A gravitációs töltéseknél a megegyezö előjelüek vonzzák egymást, az ellenkezö elöjelüek meg taszítják. Ez épp fordítva van mint az elektromos töltéseknél.

"Antigravitáció

Az antigravitáció olyan tér, aminek hatása a gravitációéval ellentétes, antigravitációs térben a tömegek között taszító erő lép fel. A jelenség jelenleg elméleti jellegű, leírása főleg tudományos-fantasztikus művekben fordul elő. A tudomány mai állása szerint a jelenség nem létezhet.[1],"

A tudomány mai állása szerint a gravitáció "tömegvonzás" és a gravitáló (a súlyos) tömeg azonos a tehetetlen tömeggel. Ez a két állítás csak feltevés és nem olvasható ki a természeti jelenségekből.

Az elemirészecskék között épp úgy fellép taszító mint vonzó gravitáció. Ha a részecskék között az elektromos hatás vonzó, a gravitációs hatás taszító. "Antigravitáció" itt nem a helyes karakterizálás a taszító gravitációra. A "térnek" semmi köze sincs a gravitációs jelenségekhez.

Nézzük csak meg mik a hibák a fizika alaptéziseiben?

Az energia megmaradásból nem lett volna szabad kiindulni, mert zárt rendszerek nem léteznek és mert már az elektromágneses kölcsönhatás is nem-konzervatív kölcsönhatás. Az új elméletem szerint csak az elemi töltések q(i), g(i), i=e,p,P,E maradnak meg, ebből származik a természeti jelenségek fizikai leírása alapja.

A testek szabadesése, Galilei feltevésével szemben, nem egyetemes, mert a testek kétfajta tömege m(test;i) és m(test;g) különbözik és a különbség összetétel függő.

Az akadémikus fizika a mai napig nem tudta beépíteni a gravitációt is a részecskék kölcsönhatásába. Itt természetesen szerepet játszik, hogy az elektromos kölcsönhatás 10^42-ször "erősebb" a gravitációs kölcsönhatásnál. Ezt a két statikus erőtörvény

F(Coulomb) = + q(i) g(j)/4pi r^2,

F(grav.) = - g(i) g(j)/4pi r^2

kimutatja. Az elektromágnesesség és a gravitáció mindig együtt lép fel a részecskék, a testek között. A gravitáció egyetemessége abban mutatkozik meg, hogy az elemirészecskék fajlagos gravitációs töltése g = |g(i)/ m(i)| megegyezik, az egyetemes gravitációs állandó tehát

Ggrav.) = G^2/4pi.

Az elemi tömegek m(e) és m(P) nem változtathatók át energiává, az ekvivalencia elv (Einstein) tehát nem érvényes!

Az elemi gravitációs töltések

g(i) = {- g m(e), + g m(e), + g mP), - g m(P)}, i =e,p,P,E

létezéséről nem található semmi sem az elfogadott fizikai szakirodalomban. Ez előszőr az én könyvemben "Physics of Elementary Processes" van beépítve a fizika minden területébe, még a részecskefizikába is.

Az elemi g-töltésekről tehát nem is tanulhatott valaki az iskolákban és az egyetemeken sem.

A gravitáció rendellenességeit

www.worldsci.org/pdf/abstracts/abstracts_5844.pdf

az elfogadott fizika a szönyeg alá söpör.

Ez a véleménye az elfogadott fizikának a neutrínókról:

"A neutrínó a leptonok közé tartozó könnyű elemi részecskék egyik fajtája. A részecskék világában nem jelentős gravitációt kivéve csak gyenge kölcsönhatásban vesz részt, erős kölcsönhatásban nem kimutatható. Elektromos töltése nincs, semleges (innen a neve is, melynek jelentése olaszul ’semlegeske’), emiatt elektromágneses kölcsönhatásban sem vesz részt. Ez a magyarázata annak, hogy a neutrínó rendkívül közömbös az anyaggal szemben, azaz a kölcsönhatás (ütközési) hatáskeresztmetszete igen kicsi, s egy fényév vastag ólomfalon a neutrínóknak mintegy fele haladna át. Eme tulajdonságuk jelentős mértékben megnehezíti, hogy kísérleti úton észlelni tudjuk őket, mert a kimutatás alapja valamely kölcsönhatás. A kölcsönhatási valószínűség ugyanakkor erősen függ a neutrínó energiájától: ennek következtében az is erőteljesen nő. Amikor a nagy energiájú neutrínó kölcsönhatásba kerül az anyaggal, általában töltött lepton keletkezik, ehhez hasonló folyamat felelős a hadronok gyenge bomlásaiért is. A pozitív pion bomlása során például a pionban lévő kvark–antikvark pár megsemmisül, és ennek során egy müonból és egy müon–antineutrínóból álló pár keletkezik. A különböző típusú neutrínók – és vele a részecskecsaládok – számának megállapítására legjobb módszer a Z-bozon bomlásának vizsgálata. Ez a részecske többféle neutrínóra és azok antineutrínójaira bomlik."

A fizika nem tudja, hogy kétféle alap neutrínó létezik, az elektronból és pozitronból álló elektronneutrínó (e,p) és a protonból meg eltonból álló proton neutrínó (P,E). Az elsö 0.703x10^-13 cm, a másik meg 3,83x10^-17 cm nagy. Ezek nem csak elektromosan semlegesek, hanem tömegnélkülinek is tünnek. De résztvesznek az elektromágneses és a gravitációs kölcsönhatásban!

Mi van? Zorróaszer nem engedsz tovább enegm itten müködni?

Az elméletem szerint minden részecske, tehát az egész univerzum, a négy stabil elemirészecskéből e,p,P és E-ből áll, ezekből van összetéve:

www.youtube.com/watch

Végeredményben, az összes instabil részecskék ezekre a négy stabil részecskékre bomlanak szét. Az atomok, legalább azok, amik a Földön találhatók, elektronokra (e), protonokra (P) és pozitronokra (p) bomlanak szét. Az elton (E), ami másik neve "antiproton", nem fordulnak elő az atomjainkban. Itt nyomatákosan kifejezem, hogy nem követem azokat az elméleti meggondolásokat, hogy a részecskek (egy része) kvarkokból állnának. A kvarkok létezését kimondottan tagadom azért is, mert ezek előfordulását semmilyen kísérleti adat nem támaszt alá.

Na most, a négy stabil részecske az e,p,P és E kétféle elemi töltés q(i), g(i) hordozója, amik kétféle mezőt okoznak, mint kölcsönhatást, maguk körül. Ez a két mező, az elektromágneses A(e.m.) és a gravitációs mező A(grav.), c-vel terjedö nem-konzervatív mező. Az elemi töltésk q(i) és g(i), megmaradnak, ezek semmilyen részecske reakciókban meg nem változnak. Itt hangsúlyozom a töltések megmaradása elvél az energia megmaradással szemben, az energia megmaradás helyett.

A kétrészecske rendszerek (e,p), (e,P), (p,E) és (P,E) a legegyszerübb összetett részecskék, amik mind elektromosan semlegesek, de ezek közül csak kettö, az (e,P) és a (p,E), a stabil neutron és a stabil "antineutron" tünik tömeggel ellátva. A másik kettö, az (e,p) és a (P,E) tömegnélkülinek tünnek fel ezek a neutrínók. Ezt a négy kétrészecske rendszert, ami magukba nézve stabilak, csak a külsö elektromágneses mező hatása tudja az összetevöire szétbontani. A magfizikusok által megfigyelt instabil neutron N négy elemirészecskéből áll és így bomlik

N = (P,e,p,e) -> proton (P) + elektron (e) + elektronneutrínó (e,p).

A következö megfigyelt legegyszerübb összetett, elektromosan töltött részecskék a müonok. Ezek öt elemirészecskéböl állnak és a bomlásaik

müon(+) = (p,E,p,e,P) -> poziton (p) + elektronneutrínó (e,p) + protonneutrínó (P;E),

müon(-) = (e,P,e,p,E) -> elektron (e) + elektronneutrínó (e,p) + protonneutrínó (P;E)

teljesen megfelelnek a megfigyeléseknek. A müonok tehetetlen tömeg m(müon;i) a következö képlet alapján számítható ki

m(müon;i) = 3 m(e) + 2 m(P) - E(müon, kötés)/c^2

ami a müonok kötési energiájával E(müon:kötés) függ össze. A müonokról ezt találjuk az elfogadott részecskefizikában:

"A müon az elektron nagyjából 200-szor nehezebb „testvére" a második részecskecsaládból. Elemi részecske, azon belül a leptonok közé soroljuk."

Ezt nem írom alá! A müon NEM elemi részecske, söt a lepton megnevezésnek sincs semmilyen alapvetö alapja! A mezonok, a pionok, sem egy másik "részecskecsalád", mert ezek a müonokra bomlanak egy elektronneutrínó (e,p) kibocsátása mellett

pion(+) = (p,E,p,e,P,e,p) -> müon(+) + elektronneutrínó (e,p).

pion(-) = (e,P,e,p,E,e,p) -> müon(-) + elektronneutrínó (e,p).

A töltött pionok tehetetlen tömege

m(pion;i) = 5 m(e) + 2 m(P) - E(pion, kötés)/c^2

nagyobb, mint a müonok tehetetlen tömege.

Az elektromosan semleges összetett részecskék, az

(e,P,p,E) és az (e,P,e,p,E)

a semleges pion felé mutatnak, ráadásul arra is, hogy a semleg pion tehetetlen tömege 135 MeV/c^2 különbözik a töltött pionok tömegétöl 139.5 MeV/c^2. Én az ötrészecske rendszert

pion(0) = (e,P,e,p,E)

azonosítom a semleges pionnal.

Mi mond az elfogadott részecskefizika a pionokról:

"A pionoknak nulla spinjük van és első-családbeli kvarkokból épül fel. Egy u és egy anti-d kvark alkotja a π+, míg egy d és egy anti-u kvark a π‒ részecskét, az antirészecskéjét. Mind az u és anti-u, mind a d és anti-d, együtt semleges, de mivel az előbbi párok azonos kvantumszámokkal rendelkeznek, csak a két pár szuperpozíciójaként található meg. A legalacsonyabb energiájú szuperpozíció a π0, amely saját antirészecskéje."

Na, ezzel az elméleti nézettel sem egyezek meg! Ezek sem "első-családbeli" kvarkokból, ezek szuperpoziciója ként épulnek fel.

Az elméletemet természetesen ki lehet terjeszteni az ú.n. barionok összetevésére a négy elemirészecskéböl. Ezeknél vagy egy proton (P), vagy egy elton (E) többlet mutatkozik ki.

A semleges pionok összetétele felírásánál íráshiba csúszott be. Helyesen

Az elektromosan semleges összetett részecskék, az

(P,e,p,E) és az (P,e,p,e,p,E)

a semleges pion felé mutatnak, ráadásul arra is, hogy a semleg pion tehetetlen tömege 135 MeV/c^2 különbözik a töltött pionok tömegétöl 139.5 MeV/c^2. Én az ötrészecske rendszert

pion(0) = (P,e,p,e,p,E)

azonosítom a semleges pionnal.

Minden, stabil vagy instabil, részecske kétféle tömege kiszámítására vonatkozó képletek

m(részecske;g) = |(N(P) - N(E)) m(P) + (N(p) - N(e)) m(e)|,ez a súlyos tömeg;

m(részecske;i) = (N(P) + N(E)) m(P) + (N(p) + N(e)) m(e) - E(részecske,kötés)/c^2, ez meg a részecskefizika tehetetlen tömege.

A tömeg pozitív, vagy nulla. Az N(i) az i =e,p,P,E részecske száma az összetett részecskében. A részecske kötési energiája CSAK a tehetetlen tömegben lép fel. A súlyos tömeg is mindig pozitív, mivel a gravitációs eröböl, mint kölcsönhatásból származik, ami lehet vagy vonzó vagy taszító.

Ezeket az összefüggéseket a részecskék tömegéröl már könnyü megtanulni az átalános iskolában is, minden ekvivalencia elv és E = mc^2 nélkül!

208. Szász Gyula (látogató) 2012. 06. 06. 10:35

"Mi van? Zorróaszer nem engedsz tovább enegm itten müködni?"

Mi a gond?

ZorróAszter: " Mi a gond?"

Valami miatt nem tudtam leküldeni a hozzászolásomat, spam gyanut közölt az ellenörzö. De azóta rendbe jött!

Folytatom az elméletemet az összetett részecskék kötési energiája és nagysága kiszámitásával. Ezeket a Lagrange multiplikátor h(0)

h(0) = q^2/2c x sqrt(1/8) =h/387

segítségével kell kiszámítani. A gyök alatti 1/8 a redukált tömeg x c^2 osztva 2 x kötési energia képlet szerint a neutrínókból kiszámítható

m' c^2/ 2 x E(kötés) = c^2 x (m(e)/2) x /2 x 2 m(e) c^2 = c^2 x (m(P)/2) x /2 x 2 m(P) xc^2,

mert ugyebár a kétféle neutrínó kötési energiája 2 m(e) c^2 és 2 m(P) c^2.

A helytálló kötési energia kiszámitást ráadásul ellenörizni is lehet evvel az egyenlettel

m(részecske;i) = (N(P) + N(E)) m(P) + (N(p) + N(e)) m(e) - E(részecske,kötés)/c^2

vagyis

E(részecske,kötés) = {(N(P) + N(E)) m(P) + (N(p) + N(e)) m(e) -m(részecske;i)} c^2.

A neutrínókon kivül a kötési energia az össztömeg kb. 0,8 %-ánál kezdödik az atomjainknál, tehát szóbe se jöhet az ekvivalencia elv E = m c^2 változata!!!!

Érdeket módon az elektronneutrínó (e,p) épp olyan nagy mint a stabil neutron N0 = (e,P), 0.703 x10^-13 cm!

Az elméletem egy önmagát ellenörzö formalizmus!

Na ZorróAszter, itt láthatod milyen tudományos gondolatfüzér lett abból, amikor kibövítettem Newton gravitációs elméletét.

A "Newton és az a bizonyos alma" blog cím kényszerített rá, hogy ezt itt közöljem. Nem vetem Newton szemére, hogy ö nem tudott különbséget tenni az alma és a vasvödör esése között, de a 20. századbeli fizikusok szelére vetem, hogy elmulasztották ellenörizni a különbözö összetételü testek szabadesését. Az mondja aki kihívta Galileit

nol.hu/archivum/archiv-421628

Nálam csak egy szűrő van, de azt nem is lehet kikapcsolni: egy kommentben csak egy link lehet. Ha több van benne, akkor az a moderálandóba kerül automatikusan, és ha észreveszem, akkor engedélyezni kell, és csak akkor látszik a kommentek kozött.

De ezt nem lehet kikapcsolni.

Ja de most nem találtam ilyet.

A "Newton és az a bizonyos alma" blog cím alá még tartozik, hogy ez

m(részecske;i) = (N(P) + N(E)) m(P) + (N(p) + N(e)) m(e) - E(részecske,kötés)/c^2

az N(P) protonból, N(E) eltonból, N(p) pozitronból és N(e) elektronból összetett részecskék nyugvó tehetetlen tömege. Az összetett részecskékben az összetevö elemirészecskék kb. 80% - 90%-os fénysebességgel mozognak a közös "tömegközéppont" körül. A kötési energiát meg az elektromágneses kölcsönhatás okozza (a gravitáció nagyon gyenge). Nincs tehát szükség sem a gyenge- sem az erös-kölcsönhatásra.

Csak a négy elemirészecskének e,p,P,E azonos a nyugvó tehetetlen tömege meg a gravitáló tömege. De az m(e)c^2 és m(P)c^2 NEM ekvivalens energiával, az elemi tömegeket, m(e) és m(P), NEM lehet energiává átalakítani. Itt meg Einsteinnel kerülök szembe a tömeg és a gravitáció magyarázatánál.

Nagyon mellé sikerült a fizika a 20. században, amikor nem sikerült megfogalmazni a fizika atomisztikus alapját és amikor teljes gözzel az E = hv és E = mc^2-ra alapuló energisztikus fizikát fejlesztgették ki egészen a mai napig. Még a tömeg fogalmát sem tudták tisztázni, az elfogadott részecskefizika még most is keresi a Higgs-bozont a tömeg magyarázatára.

A kvantummechanika a kétféle kvantált töltéssel ellátott elemirészecskék mozgása a véges Minkowski-térben, az elektromágneses és a gravitációs kölcsönhatás alatt, és nem a kvantált energia eredménye (az elektromágneses mezö nincs is kvantálva).

Természetesen az elfogadott fizika ellenállása az új elméletemmel szemben óriási. De az új elmélet sok mindent megmagyaráz, aminek nyoma sincs a fizika tankönyvekben. Itt csak egy részecske reakciót emelek ki

e.m.-szikra + H-atom -> stabil neutron (N0) + 2.04 MeV.

A stabil neutron N0 egy protonból és egy neutronból áll. Ez az a részecske reakció, ami megmagyarázza, hogy a "víz ég"! Az égö vízet nem érti az elfogadott fizika, mert az hiszi, hogy a proton + elektron rendszer energétikusan legalacsonyabb állapota a hidrogén atom alapállapota E(H-atom;kötés) = 13.6 eV kötési energiánál. Ez nem helytálló!

Nézétek meg ezt a zagyvaságot

hu.wikipedia.org/wiki/Kvantummechanika

Arra nem jöttek rá a 20. század fizikusai, hogy a Planck állandó h egy Lagrange multiplikátor szerepét tölti be, ami számértéke a hidrogénatom alapállapotából számítható ki

h = q^2/2c x sqrt(m´c^2/2 E(kötés)).

A h csak az atomok héjjában végbenmenö folyamatokat dominálja, de az atommagokat egy 387-tel kisebb Langrange multiplikátor., a h(0) = h/387, határozza meg. A Lagrange multiplikátorok összefüggenek a véges Minkowski-térben felállított Lagrange formalizmussal, és a megmaradó elemi töltésekböl q(i), g(i) származó izoperimetrikus mellék- és természetes határfeltételek figyelembe vételével. A Planck állandót egyszerüen nem szabad az atommagok és az instabil részecskék leírására felhasználni.

"A kezdetek óta, a kvantummechanika ösztönökkel ellenkező eredményei erős filozófiai vitát keltettek és sok interpretációhoz vezettek. Még az olyan alapvető dolgoknak, mint Max Born valószínűségi amplitúdókat és valószínűségi eloszlásokat érintő alapszabályainak is évtizedekre volt szükségük ahhoz, hogy elfogadják őket.

A nagyrészt Niels Bohrnak köszönhető koppenhágai értelmezést ma a fizikusok nagy többsége elfogadja. Eszerint a kvantummechanikai jóslatok valószínűségi természete nem magyarázható más, determinisztikus elméletek segítségével, és nem egyszerűen a mi korlátozott tudásunkat jeleníti meg. A kvantummechanika azért nyújt valószínűségi jóslatokat, mert a világyetem természete maga valószínűségi és nem determinisztikus.

Albert Einstein, aki maga is a kvantumelmélet egyik megalapozója volt, nem szerette a determinisztikusságnak a mérés során való elvesztését. Úgy tartotta, hogy lennie kell egy helyi rejtett változós elméletnek a kvantummechanika alatt, s ennélfogva a jelen elmélet nem teljes. Az elmélethez ellenvetések sorozatát gyártotta, amelyek közül a leghíresebb Einstein-Podolsky-Rosen paradoxon (EPR-paradoxon) néven vált ismertté. John Bell megmutatta, hogy az EPR-paradoxon kísérletileg tesztelhető különbségre vezet a kvantummechanika és a lokális rejtett változós elméletek között. Kísérleteket végeztek és kimutatták, hogy a kvantummechanika a helyes és a világ nem magyarázható ilyen rejtett változókkal. A kísérletekben lelt bizonyos "rések" azonban azt mutatják, hogy a kérdés még nincs teljesen lezárva."

Nem csak hogy a kérdés nincsen a mai napig teljesen lezárva, hanem az elfogadott kvantummechanika egyszerüen rossz alapokon áll. A természeti törvények atomisztikusak, nem-deterninisztikusak, de kauzálisak (a mezök c-vel történö kiterjedése miatt).

Niels Bohrról ez a meggondolás elfogadható: A kvantummechanika azért nyújt valószínűségi jóslatokat, mert a világyetem természete maga valószínűségi és nem determinisztikus. De épp Bohr volt az a tudományos pápa, aki elszakadt az atomisztikus fizikától (Einstein fénykvantum hipotézisát E = hv átvéve és kezdetlegesen kiegészitve).

Nekem áll fel a ször a hátamon, amikor azt látom, hogy se Bohr, se Heisenberg, se Dirac, se a többi kvantummechanikát kifejlesztö fizikusok nem vették észre, hogy minden mikroszkópikus objektum jóval kisebb mint az általa kibocsátott fény (elektromágneses sugárzás) hullámhossza. Az összetett részecskék fény kibocsátása és abszorpciója NEM LEHET korpuszkuláris (fénykvantumos) jelenség, HANEM kizárólagosan csak hullámféle jelenség!!! A papírkosárba való az egész elfogadott kvantummechanika, részecskefizika és gravitációs elmélet is.

Gyula I. Szász: "Physics of Elementary Processes; Basic Approach in Physics and Astronomy"
ISBN: 963 219 791 7, (2005) Bp.

Azon látván is feláll a ször a hátamon, hogy az akadémikus fizikusok nem ellenörizték a 20. század végéig a különbözö izotópösszetételü testek szabadesését olyan körülményeknél, ahol nem csak vákuum van jelen, hanem az elektromágneses hatás is elhanyagolható a Föld gravitációs vonzó erejével szemben. Számbelileg az elektromágneses zavarásnak kisebbnek kell lennie mint a gravitációs erö ezreléke. Magyarul mondva nem ellenörizték ezt a mozgásegyenletet

m(test;i) a(test) = - G(grav.) m(Föld;g) m(test;g)/r^2

ahol a kétfajta tömeg összefüggése

m(test;i) = m(test;g) (1 - delta(test))

és a delta(test) a test relatív tömeghiánya. Ilyen ejtökísérleteket a brémai ejtötoronyban kitünöen el lehet végezni, ahol én az elsö ilyen ejtökisérletet ejtökapszulában már 2004-ben elvégeztem és kimutattam, hogy a testek szabadesése NEM EGYETEMES.

Eötvös torziós inga kísérleténél nem lehetett abból kiindulni, hogy a környezet elektromágneses hatása elhanyagolható lett volna. A testek tehetetlen tömege és súlyos tömege különbözik, Eötvös mérési eredményével ellentétben!

Azon feltevést, hogy a proton és az elektron között a gravitációs hatás taszító - végsö soron, hogy a gravitációt is elemi töltések g(i) okozzák - a testek súlyos tömegéhez

m(test;g) = N(P) (m(P) - m(e))

vezet, ami csak a testben lévö protonok számától N(P) és a két elemi tömeg különbségétöl függ. A test nyugvó tehetetlen tömeg tehát

m(test;i) = m(test;g) (1 - delta(test)) = N(P) (m(P) - m(e)) (1 - delta(test))

és a kétfajta tömeg különbsége függ a test összetételétöl.

A részecskefizikából nem lehet a gravitáció erö hatására következtetni, mert a gravitáció nagyon gyenge kölcsönhatás. De a részecskefizika tartalmazza az elemirészecskék száma megmaradását, és az elemi tömegek m(P) és m(e) megmaradását.

"Általános a benyomás, hogy a kvantumelmélet új nagy gondolata – bár sürgôsen esedékes – még nem született meg. Tartsuk ugyanis szem elôtt, hogy a végtelenségek kiküszöbölésével a kvantumelmélet még nem nevezhetô véglegesen befejezettnek. Nyilt kérdések egész sora vár még feleletre. A relativitás elve szerint a részecske önenergiája a legszorosabb kapcsolatban áll tehetetlen tömegével. A mai elméletben a tömegek tetszés szerint választható paraméterek szerepét játsszák, pedig az energiából kellene kiadódniok, mint az Einstein-féle elméletben. Éppen azért olyan csábító a gondolat, hogy a részecskék tereit egységes gravitációs alapon vezessük le. Legújabban Schrödinger helyezett kilátásba ilyen irányú dolgozatot, mely a gravitációs és fotontér egységes levezetését nyujtaná. De még ha ez a törekvés sikerrel is járna (ami újabb hírek szerint nem valószínû), egyáltalán nem jelentené a problémakör megoldását. A proton-, neutron- és mezonterek ma már éppolyan realitások, mint a fotontér, és csak valamennyinek egységes leszármaztatása jelentene igazi értéket.

A nyilt kérdések közé tartozik az is, miért részesít a természet elônyben bizonyos kölcsönhatásokat, és miért nem veszi igénybe az elméletileg lehetségesek egyéb módjait. Ilyen elméletileg megengedett kölcsönhatás fennállhatna pl. a proton-, pozitron- és fotontér között oly formában, hogy eredményeként a proton átalakulna pozitronná, miközben fotont bocsátana ki. A terek kvantumelmélete tehát túlságosan tág keretû, sokkal több lehetôséget tartalmaz, mint amennyit a természet tényleg megenged. A várva-várt új gondolat a keretek szûkítésével talán ezen a téren is közelebb hozza az elméletet a valósághoz.

A kvantumelmélet alig ötévtizedes története szüntelen verejtékes munka, szakadatlan küzdelem a nehézségekkel. A harc ellenértéke mindeddig fényes siker volt, mely ma már kiterjed a fizika egyetemes területére. Nincs okunk a borúlátásra. A nehézségek egyszer már teljes megújhodást eredményeztek és ha az eddigi munkairam tovább tart, teljes gyôzelmet arat a nagy gondolat, mellyel Planck a századot megnyitotta."

Megszületett az új kvantumelmélet, ami azt nem engedi meg, hogy "kölcsönhatás fennállhatna pl. a proton-, pozitron- és fotontér között oly formában, hogy eredményeként a proton átalakulna pozitronná, miközben fotont bocsátana ki."

Az új kvantumelméletem két kísérleti megfigyelésre alapúl, mép pedig arra, hogy

- a testek szabadesése függ a test izotóp összetételétöl,

-és minden mikroszkópikus objektum jóval kisebb, mint az általa kibocsátott fény (elektromágneses sugárzás) hullámhossza.

Az elfogadott fizika ezeket nem vette figyelembe, a szönyag alá söpörte. Magyarul mondva ignorálta

Az új elmélet beépítette a gravitációs kölcsönhatást is a részecskefizikába, az elektromágneses kölcsönhatás mellé, és egyesítette a gravitációt az elektromágnesességgel. A kölcsönhatást a kétféle elemi q(i), g(i) töltések által okozott c-vel terjedö nem-konzervatív mezök A(e.m.) és A(grav.) okozzák a véges Minkowski-térben.

Amig az elektromos elemi töltésekböl az elöjelt figyelembe kettö van - a proton és a poziton, ill. az elektron és elton elemi e-töltése megegyezik - addig az elemi gravitációs töltésekböl NÉGY létezik: A proton és pozitron elemi g-töltése, ill az elektron és elton elemi g-töltése elöjelben megegyezik ugyan, de a nagyságban különbözik.

Mint érdekességet jelezem, hogy az (e,p) elektronneutrínó épp akkora mint a (P,e) stabíl neutron, 0.703 x10^-13 cm. 10^-13 cm az atommagok nagysága.

Ez homlok egyenest szemben áll az elfogadott fizika alapelveivel, a véleményével.

Rutherford mutata ki, hogy az atommagok 10^-13 cm nagyságrendben vannak és kb 10^5-ször kisebbek mint az elektronokból álló atomok héja. Ö fedezte fel a protont is és azt a véleményt képezte, hogy az atommagok protonokból és elektronokból állnak. A proton felfedezése idejében (kb. 1912) az atommagot alkotó harmadik részecske, a pozitron, még nem volt ismeretes. Ez a részecske csak 1932-ben lett kimutatva.

Meg kell jegyezni, hogy Rutherford sohasem tudta értékelni Niels Bohr kezdeményezését a kvantumfizikához. Rutherford nem volt elméleti fizikus, nem is tudta megmagyarázni míért léteznek az atommagok és az atomhéjak a tér olyan különbözö nagyságú részében. Persze evvel a kvantumfizika is, egészen a mai napig, adós maradt.

A kétféle elemi töltésre q(i), g(i), i = e,p,P,E alapított elméletem bele van ágyazva a véges Minkowski-térbe, tehát ez egy relativisztikus kvantummezö elmélet. A Lagrange függvény L a négy egymástól független áramtól j(i) és a két mezötöl A(e.m.), A(grav.) függ. Ezeknek az alapvetö függvényeknek a tulajdonsága természetesen az hogy négyes vektormezök. A Hamilton elvböl származó mozásegyenletek felállításánál, a mellék- és határfeltételeket figyelembe kell venni, amik Lagrange multiplikátorok fellépését okozzák.

A mikoroszkópikus fizikát két L.m. dominálja, az egyiket a Planck állandónak, h, nevezi a fizika, a másik h(0) = h/387 csak az új elméletben lép fel. A Planck állandó dominálja az atomhéjt és a h(0) az atommagot. Megvan tehát a magyarázat, az atomhéj és az atommag térbeli nagyságrendi különbség magyarázatára.

A Lagrange formalizmusba belekerülö négy töltés-áram-függvények j(i), a c mellett, négy további természeti állandótól függenek, az elemi elektromos töltéstöl q, a két elemi tömegtöl m(P) és m(e) és a fajlagos gravitációs töltéstöl g. Mivel a gravitáció kölcsönhatás a részecskék között, a fajlagos g-töltés helyett az egyetemes gravitációs állandó, a G(grav.) = g^2/4pi, is egy természeti állandó szerepét veszi fel.

Az univerzumot leíró természeti törvények (Theory of All), amik nem-determinisztikusok de kauzálisak, öt természeti állandóra (c, q m(P), m(e) és g) támaszkodnak, amiket még Lagrange multiplikátorok tarkítanak.

"A tudomány a tudósok munkájának és munkájuk eredményeinek az összessége..

Tudósok azok, akiknek az eredményei tudományos (ismeretelméleti) módszerekkel végzett kutatásokon és egyes esetekben intuitív, vagy inspiratív felismeréseken alapulnak, függetlenül attól, hogy a „hivatalos tudomány”, azaz a mainstream elismeri e azokat, vagy sem."

A fizikai tudományban kifejlesztendö elméleteknél a kísérletek eredménye a mérvadó. A mainstream evvel szemben hipotézisokból (Galilei: a szabadesés egyetemes, Einstein: foton hipotézis és ekvivalencia elv)) indul ki. A kísérletek eredménye nem igazolja ezeket a hipotézisokat.

Itt vannak a kísérleti eredmények

www.worldsci.org/pdf/abstracts/abstracts_5844.pdf

amik kimutatják hogy Gaileli feltevése a testek egyetemes szabadeséséröl nem volt találó feltevés. A testek tehetetlen tömege m(test;i) és a súlyos tömege m(tsaets:g) különbözik, és a különbség függ a test izotóp összetételéttöl.

1 kg súlyos tömegü vas tehetetlen tömege 0.992 kg, 1 kg súlyos tömegü líthium tehetetlen meg 0.995 kg! Persze hogy a vas gyorsabban esik mint líthium, és gyorsabban esik mint minden más test.

"Atommagok tulajdonságai

Tömege

Az atommag tömegét atomi tömegegységben (jele: U vagy ATE) a következő összefüggés adja meg:

Az atommag nukleonokból épül fel, melyeket a töltésfüggetlen erős nukleáris kölcsönhatás tart össze. Az összetett mag tömege mindig kisebb, mint az őt alkotó részecskék tömege külön-külön. Az előálló tömegdefektus vagy tömeghiány:

Δm = Z·Mp + (A−Z)Mn − M(AZX)

A tömeghiánynak (tömegdefektusnak) megfelelő (kötési) energia tartja össze az atommagot. Értéke a Weizsäcker-féle empirikus összefüggésből állapítható meg."

Ez a képlet nem helytálló! Ez a helyes képlet

Δm = A·(Mp + Me) + 2 N(p) Me − M(AZX),

Me az elektron tömege, N(p) a pozitronok száma a magban. Egy A tömegszámú és Z magtöltésü elektromosan semleges izotóp 2 A + 2 N(p) részecskéböl (P,e,p) áll.

Az elektronból és protonból álló stabil neutron N0 =(P,e) tömeghiánya

Δm(N0) = 2.04 MeV/c^2

A négy részecskéböl álló instabil neutron N = (P,e,p,e) tömeghiánya meg

Δm(N) = 0.24 MeV/c^2.

A proton tömege 938.27 MeV/c^2 nem tartalmaz kötési energiát, a proton nyugvó tehetetlen tömege és a súlyos tömege azonos, de ez az elemi tömeg 1836.1-szor nagyobb mint az elektron elemi tömege 0.511 MeV/c^2. Ezekböl az elemi tömegekböl lehet kiszámítani minden más részecske súlyos és tehetetlen tömegét, mert minden más részecske az e,p,P,E stabil részecskékböl áll.

Mint részecskefizikus a tudományos kritikám az elfogadott fizika alapjai ellen irányul. Nem figyeltek oda a kollégáim, az alapvetö kísérletek eredményeire és rossz következtetéseket vontak le. A testek szabadesése a gravitációs mezöben NEM EGYETEMES és a részecskék fénykibocsátása HULLÀMFÈLE JELENSÈG. Ez áll pl. a magfúziórál a tankönyvekben:

"Ahhoz, hogy egy fúziós reakció energiatermelés szempontjából érdekes legyen, a következő feltételeket kell teljesítenie:
legyen exoterm
kicsi legyen a protonok száma (kevésbé taszítják egymást az atommagok) – tehát a legkönnyebb elemek között kell keresni
- két kiindulási anyag legyen
- két reakciótermék legyen (az energia- és impulzusmegmaradás miatt)

Ezek alapján a lehetséges reakciókat a következő táblázat foglalja össze:

(1) D + T → 4He (3,5 MeV) + n (14,1 MeV)
(2) D + D → T (1,01 MeV) + p (3,02 MeV) 50%
(3) → 3He (0,82 MeV) + n (2,45 MeV) 50%
(4) D + 3He → 4He (3,6 MeV) + p (14,7 MeV)
(5) T + T → 4He + 2 n + 11,3 MeV
(6) 3He + 3He → 4He + 2 p + 12,9 MeV
(7) 3He + T → 4He + p + n + 12,1 MeV 51%
(8) → 4He (4,8 MeV) + D (9,5 MeV) 43%
(9) → 4He (0,5 MeV) + n (1,9 MeV) + p (11.9 MeV) 6%"

Ezek a reakciók egyike sem stimmel. A részecskereakciók bal és jobb oldalán legalább az elemirészecskék e,p,P,E számának és a kétféle töltésnek q(i), g(i) meg kellene maradnia!

Ezeknél a részecske reakcióknál sem stimmel semmi:

proton + proton -> deuteron + pozitron + neutrínó + 0.42 MeV

neutron (elemi részecske) -> proton + elektron + neutrínó.

A magfizikusok nem jöttek rá, hogy a magkötést a protonok között az (elektron, pozitron, elektron) részecske kombináció okozza, a deuteron tehát

D = (P,e,p,e,P),

az elektron neutrínó meg

e-neutrínó = (e,p) !

A gravitációs kölcsönhatás beépítése nélkül a részecskefizikába hiába is kvarkozik, húrozik és big-bummozik a fizikus gárda, egy tapottat sem tud elöre lépni a tudományban. Arra nem jön rá, hogy az univerzumunk a négyfajta stabil elemirészecskéböl e,p,P és E-böl áll, természetesen fotonok nélkül!

Idézet valakitöl:

"Szívesen beszélgetnék a világ keletkezésének dolgáról,normális nem elvont formában. Az univerzum egy örök titok mit ahogyan a lét a tudat is. Van valaki aki kiáll a plénum elé és elhalandzsálja, én vagyok a tudós, majd én megmondom hogyan keletkezett az univerzum. Nos jól van mindenkit eltaposva állítja okosságát csak hát én arra nem kapok választ, hogy mi az univerzum? Tágul? mihez képest,ha innen távolodik oda pedig közeledik ?Hol van az univerzum, vége? mi van a szélén túl? másik univerzum??és azon túl?Hogy mer valaki bátorságot venni, hogy ő megmondja a világ keletkezését? Ha a világ szénből és gázból stb áll azok miből lettek, hogyan keletkeztek,a porok 14 milliárd ével ezelőtt miből és honnan lettek.?Mi volt előtte? hozta a nagy semmit a teremtő és abból lett a nagy Bumm vagy a nagy Hesss??Ne jöjjön nekem azzal hogy ez hit kérdése.. nem hit kérdése hanem valós materiális problémák tömkelege.Azt elhiszem ,hogy a tudomány feltárja a naprendszer, galaxis keletkezésének,elmúlásának témáját, de a végtelen univerzumét azt nem.
Mindig nevethetnékem támad amikor bölcselik,hogy mennyi millió km/óra sebességgel tágul az univerzum ...igen tágul..és vajon milyen térbe,milyen fizikai közegbe.Ha egy marék port szét szórok a szélbe az is tágulva szóródik szét a föld légterébe,amely por tágulása térben és időben meghatározható.
Lehet,hogy csak az a bajom tudóstársadalommal,hogy nem ismeri azt a szót ,hogy "nem tudjuk".""

Hát honnan is tudná a fizikus gárda hogy miböl áll az univerzumunk, ha a fizikai tankönyvekben ilyen abszud reakciót tesz közismeretté

proton -> neutron + pozitron + neutrínó ? !

"Primordiális (elsődleges) nukleoszintézisek:

Az ősrobbanáskori nukleoszintézis

Primordiális (elsődleges) nukleoszintézisnek is nevezzük. Az univerzum első három percében zajlott le, és ez felelős a Világegyetem jelenlegi 1H, 2H (vagy ahogy a nyomjelzéstechnikában és a jelen területen is gyakran jelölik: D), 3He és 4He izotópok kozmikus eloszlásáért. [1] Az elsődleges nukleoszintézisben jöttek létre a 2H, 3H 3He, 4He, 7Li, 7Be, 8B könnyű atommagok, melyek csak termikus egyensúlytól távol képződhetnek, igen magas hőmérsékleten. Ekkor a világegyetemet könnyű leptonok, protonok és neutronok alkotják, melyek átlagos energiája 1011 kelvinen kT=10 MeV, ami sokkal nagyobb, mint a tömegkülönbség:

a protonok és neutronok ekkor a e− + p+ ↔ no + νe és a p+ + anti-νe↔ e+ + n0 reakciókban egymásba alakulhatnak. Feltételezéseink szerint az egy fotonra eső leptonszám és elektromos töltés nagyon kicsi, ezért a négy folyamat egyforma valószínűséggel megy végbe. Ilyen egyensúlyi körülmények között a protonok és neutronok arányát a statisztikus fizika törvényei szabják meg, miszerint a nukleonok közel azonos mértékben vannak jelen (a neutronok részaránya 46%).
Az univerzum első perceiben a szabad protonok nagy számban jelen voltak, számuk 12-szerese volt a 4-es tömegszámú héliummagokénak. Ez az arány adta a többi elem keletkezésének lehetőségét. Ha a proton és a neutron közötti tömegkülönbség kisebb lenne, akkor a neutron felezési ideje hosszabb lenne, vagyis az összes proton He-4 maggá alakult volna. Protonok nélkül pedig nem ment volna végbe a nagyobb tömegszámú magok keletkezése."

Mi tudnak ezek a fizikusok?

Itt hallhatjátok egy nemzetközileg elismert tudós szájából az ostobaságokat a Higgs-bozonról

www.youtube.com/watch

Ha a részecskefizikusok beépítették volna a gravitációt is a részecskefizikába tudnák hogy mi az a szuperszimmetria elv! Ez az az elv, ha a négyfajta elemirészecskék e,p,P,E közül mindegyiket kicserélnék a megfelelö részecskepárjával, vagyis

elektron <-> pozitron

ÉS

proton <-> elton,

de ekkor pl. a Földböl "Anti-Földet" állítanánk elö, ahol a hidrogénatomot kicseréltük "ant-hidrogénatomra". A szépséghiba viszont abból áll, hogy a Föld és az "Anti-Föld" gravitációsan taszítja egymást .

A proton és az elektron között taszító a gravitációs hatás, ami miatt egy N(P) protonból álló elektromosan semleges test súlyos tömege

m(test;g) = N(P) ( m(P) - m(e))

és ez különbözik a test tehetetlen tömegétöl

m(test;i) = m(test;g) ( 1 - delta(test))

ami miatt a nehézségi gyorsulás NEM EGYETEMES.

De ezt a részecske reakciót

e.m.-hullám + H-atom -> stabil neutron + 2.04 MeV

sem ismerik a Standard Modellre fixált részecskefizikusok!

Ez a részecskereakció prototipus, ami a Nap energiatemelését okozza!

És nem ez:

"Hogyan termel energiát a Nap? A fúziós folyamatok bemutatása.

A Nap energiatermelése

Ha napközben feltekintünk az égboltra, egyetlenegy égitestet vonja magára figyelmünket, a Nap. Hatalmas mennyiségű energiát termel és sugároz ki a környezetébe. Egészen a XX. századig úgy gondolták, hogy a kisugárzott energia a Nap anyagának összehúzódásából származik, de a pontosabb adatok alapján a Nap túl idős ahhoz, hogy ilyen hosszú időn keresztül nyerhesse az energiát a gravitációs összehúzódásból. Az 1930-as évek végén a magreakciók tanulmányozása után a fizikusok arra a következtetésre jutottak, hogy a Nap energiája fúziós reakcióból, könnyű atommagok egyesülésekor felszabaduló gamma- és röntgensugárzásból ered. A Nap által kisugárzott hatalmas mennyiségű energia a hidrogén termonukleáris fúziójából származik. A centrális magban uralkodó 15 millió K-es hőmérséklet és a 2*1015 Pa nyomás lehetővé teszi a fúzió lezajlását. A csillagokban kétféleképpen mehet végbe a hidrogén-hélium fúzió, proton-proton ciklussal illetve szén-nitrogén-oxigén ciklussal."

Az Új Fizika alaptétele,

- hogy a részecskék között is csak a makroszkópikus fizikából ismert kétféle kölcsönhatás, az elektromágneses és a gravitációs uralkodik. Ezeket a kölcsönhatásokat az elemirészecskék kétfajta elemi töltése q(i) és g(i) okozza. Ezek a kölcsönhatások c-vel terjednek.

- az elemirészecskéknek e,p,P,E más fizikai tulajdonságuk nincsen. Nincsen a Planck állandónak nevezett Lagrange multiplikátorral, a h-val, összefüggö spinjük sem. Az elemi g-töltés okozza, az egyetemes gravitáció miatt, az elemirészecskék elemi tömegeit m(e) és m(P). Ezek az elemi tömegek NEM változtathatók át energiáva.

- csak a négy elemirészecske e,p,P,E létezik és ezek nem állnak semmilyen más még alapvetöbb részecskékböl (mint pl. a kvarkokból).

Az Új elmélet egész más alapot ad a részecskefizikának, ami teljesen szemben áll az elfogadott, Einstein hipotézisaira (fénykvantum hipotézis, ekvivalenciaelv, stb.) visszavezetett részecskefizikával...

Az Új elmélet sokkal egyszerübb, mélyrehatóbb fizikai alapokon áll, mint az eddig elfogadott fizika.

Ezt olvassuk a magfizika könyvekben: Az atommagot elemi részecskék: protonok és neutronok alkotják. ..""

Ez nem igaz! Az atommagot protonok (P), elektronok (e) és pozitronon (p) alkotják.

A neutron N NEM elemirészecske és ráadásul kettöféle neutron létezik:

- Az egyik az instabil neutron N, amit a magfizika is ismer, négy elemirészecskéböl áll

N = (P,e,p,e) -> P + e + elektronneutrínó (e,p).

- A másik a stabil neutron N0, amit a magfizika NEM ismer, ez meg két elemirészecskéböl áll

N0 = (P,e).

A stabil neutron kötési energiája (E(N0;kötés) = 2.04 MeV) sokkal nagyobb, mint az instabil neutron kötési energiája (E(N;kötés) = 0.27 MeV). A stabil neutron 0.703x10^-13 cm nagy, az instabil neutron valamivel nagyobb ( a kis magok nagyságrendjében van).

Fermire vezethetö vissza a neutronbomlás elsö elmélete. Persze ö nem tételezte fel, hogy az instabil neutron négy elemirészecskéböl, N = (P,e,p,e) áll. Az elektronból és pozitronból álló elektronneutrínó (e,p)

E(e-neutrínó;kötés) =1.22 MeV

kötési energiát visz el a neutron bomlásánál. Ebben a neutrínóban az elektron és a pozitron 89.4 %-os fénysebességgel száguld a közös tömegközéppont körül. Az e-neutrínó nagysága 0.703x10^-13 cm.

Itt van Fermi rövid története

www.matud.iif.hu/01sze/jeki.html

De Teller Ede hidrogénbombája alapreakciója

e.m. sugárzás + H-atom -> stabil neutron + 2.04 MeV-energia!

Ezt Teller nem ismerte fel! A protonok NEM TUDJÁK egymást máshogyan kötni, csak az (e,p,e) részecskék segítségével. A deuteron

D = (P,e,p,e,P)

öt elemirészecskéböl áll!!

Itt a béta-bomlás "elfogadott" elmélete

hu.wikipedia.org/wiki/B%C3%A9ta-boml%C3%A1s

De kvarkok, és a W-mezon sem létezik!!

Figyelmet érdemlö megjegyzés áll a wikipediában:

"A szabad proton stabil, ill. legalább ~10^30 év a közepes élettartama[4] (szemben a Világegyetem korával, mely „csak” ~1,4·10^10 év). A bomlás során a magban kötött protonok egyike neutronná alakul, miközben egy pozitron és egy elektronneutrínó távozik."

Magyarul mondva,egy proton sem bolott szét neutronra + elektronra + elektronneutrínóra, amióta világ a világ!

Minden azon múlik, hogy a fizikusok rajtam kívül nem ellenörizték a testek eltérö szabadesését

www.youtube.com/watch?v=jkNjvCmsWOU

csak elhitték Galilei téves feltevését az egyetemes szabadesésröl. Egy test gyorsulása a(test) a Föld gravitációs eröterében függ a test összetételétöl:

m(test;i) a(test) = - G(grav.) m(Föld;g) m(test;g)/r^2,

mert a test súlyos tömege

m(test;g) = N(P) (m(P) - m(e))

különbözik a test tehetetlen tömegétöl

m(test;i) = N(P) (m(P) + m(e)) + 2 N(p) m(e) - E(kötés)/c^2 = m(test;g) (1 - delta(test)),

amiben a delta(test) a test relatív tömeghiánya, és a delta(test) izotóp össztétel függö!

Ezért az akadérmikus fizikusok a mai napig nem tudják honnan is ered a részecskék tömege.

Attól meg nem kell rettegni, hogy a Földünk, ami proton bázisú, összeütközik egy "antianyagból", ami elton bázisú, álló testtel és szétsugározik. A proton és az elton között taszító a gravitációs hatás, hasonlóan, mint a proton és az elektron között.

Attól sem kell félni, hogy az LHC-ban mini-feketelyukat keletkeznek a Higgs-bozon keresésénél. Sem fekete lyuk, sem Higgs-bozon nem létezik!

Hogy elemi gravitációs töltések

g(i) = { - g m(e), + g m(e), + g m(P), - g m(P)}, i =e,p,P,E

léteznek, az egyértelmüen a fizkai kísérletek eredményeiböl leolvasható.

A testek összetétel való függése

a(test) = - a0 m(test;g)/m(test;i) = -a0 (1 + delta(test))

vízválasztót jelen a fizika alapjaiban.

"A nehézségi gyorsulás az a gyorsulás, mellyel a szabadon eső tárgy a levegő ellenállását figyelmen kívül hagyva mozogna.

A nehézségi gyorsulás ugyanakkor azonos a térerő nagyságával is, tehát az egységnyi tömegre ható erővel. Ebben az értelemben a mértékegysége akár N/kg is lehetne. Ez az erőtér gömbszimmetrikus, amelynek középpontja azonos a Föld tömegközéppontjával.
A nehézségi gyorsulás függ a földrajzi szélességtől és a tengerszint feletti magasságtól. A földrajzi hosszúságtól a nehézségi gyorsulás nem függ.
A nehézségi gyorsulás értéke a Földön a 45° földrajzi szélességen, tengerszinten

gn= 9,80665 m/s2"

Ez, természetesen, NEM IGAZ!

"A nehézségi gyorsulás az a gyorsulás, mellyel a szabadon eső tárgy a levegő ellenállását figyelmen kívül hagyva mozogna."

Ez nem helyes! E helyett a helytálló megfogalmazása a nehézségi gyorsulásnak:

A nehézségi gyorsulás az a gyorsulás, mellyel a szabadon eső tárgy az elektromágneses mezö hatását figyelmen kívül hagyva mozogna.

Tehát nem csak vákuum elöállításáról van szó. Kvantitatíven megfogalmazva: Az elektromágneses hatásnak kisebbnek kell lennie, mint a gravitációs erö egy ezred része. Ez Eötvös kisérleteinél biztosan nem volt megadva.

Egy test gyorsulása a(test) a Föld gravitációs eröterében függ a test összetételétöl:

m(test;i) a(test) = - G(grav.) m(Föld;g) m(test;g)/r^2,

a(test) = - a0 (1 + delta(test))

a delta(test) a test relatív tömeghiánya, ami ezreléknyi nagyságrendben kölönbözik a különbözö kémai elemekböl álló testeknél.

A statikus elektromos és gravitációs erö között óriási a különbség. Elemi részecskék elemi töltéseivel felírva

F(Coulomb) = + q(i) q(j)/4pi r^2,

F(grav.) = - g(i) g(j)/4pi r^2

a különbség 10^42 !!!

A proton (P) két elemi töltése között a különbség

q(P)/g(P) = 0.965 x 10^-21.

Az elektronnál ez 1838-szor nagyobb

q(e)/g(e) = 1.77 x 10^-18,

de a proton és elektron g-töltése ellenkezö elöjelü

g(P)/g(e) = - 1836 !!

"Physics of Elementary Processes", ISBN = 963 219 791 7 (2005) Bp. Ezért a hidrogén atom súlyos tömege

m(H-atom;g) = m(P) - m(e)

a proton és az elektron tömege különbsége!

Kisiskolások is tudnának az elemi töltésekkel számolni, ha a tanítók arra tanították volna meg öket, hogy a gravitáció NEM TÖMEGVONZÁS! Persze a gravitációt nem is a tömeg körüli tér meggörbülése (Einstein) okozza.

Az Új elmélet végre egyesítette az elektromágnesességet a gravitációval és beépítette a gravitációt is a részecskefizikába az elemi töltések qq(i), g(i) segítségével.

A részecskék között CSAK kétféle kölcsönhatás létezik: az elektromágneses és a gravitációs kölcsönhatás, és a kölcsönhatást a c-vel terjedö nem-konzervatív mezök A(e.m.) és az A(grav.) okozzák a véges Minkowski-térben. (A részecskék energiája NEM marad meg a kölcsönhatás alatt.)

A mezöket meg az elemi töltések q(i) és g(i) okozzák. Az univerzumunk a négyféle stabil elemirészecskéböl e,P,P és E áll, amik között csak az A(e.m.) meg az A(grav.) hat.

Ez az Új elmélet felszámolja az egész eddigi fizika alapját!

nol.hu/archivum/archiv-421628

Mint részecskefizikus az elsö kutató munkámat 1967-ben végeztem el a mainzi egyetemen. A munkám címe "SU3-Symmetrie in der starken Wechsekwirkung, Ein Vergleich mit den Experimenten" Az eredményem az volt, hogy ez az elmélet ellentmond a kísérleti megfigyeléseknek. Magyarul mondva, a részecskék nem állnak kvarkokból!

A rá követekezö kutatásom "Quantenmechanische Beschreibung von Resonanzphänomenen". Ez nagyon kemény munka volt, azzal az eredménnyel, hogy a Planck állandó h egy Lagrange multiplikátor szerepét tölti be. Ez a téma öt publikációben jelent meg, de sajnos kevés resonanciát ért el a fizikai kutatók körében.

De már ekkor, a múlt század hetvenes évek közepén, feltünt nekem hogy az elektronneutrínó az elektron (e) és a pozitron (p) kötött állapota. A neutrínó azért tünik tömegnélkülinek, mert az elektron és a pozitron elemi g-töltése g(e) = - g(p) ellenkezö elöjelü.

Az akadémikus fizika a mai napig sem tudja mi a neutrínó, ill. miböl áll az univerzumunk!

A kutató munkám alapján nem fogadok sokat el a "modern" fizika eredményeiböl. Nem fogadom el Einstein E = hv hipotézisét, es az ekvivalenciaelvét E = mc^2 sem!

Kedves ZorróAszter, megköszönöm hogy a blogodon zaravtalanul kifejthettem a kutató véleményemet a fizikában. De mint látod, más eredményre jutottam mint Newton és Galiei. De már eredményt is kaptam ki a fizikában, mint amit Einstein javasolt!

Gézoonak meg a többi fizikusnak azt mondom, hogy a kétfajta elemi töletéssel q(i), g(i) ellátott stabil részecskék e,p,P,E nem hipotétikus részecskék, hanem reális, a természetben elöforduló elemi részecskék.

Az elemi g-töltések felfedzése nem egy, hanem tíz Nobel-díjjat megérdemel.

Wikipédia: "A részecskefizikában az elemi részecske kétféle értelemben használatos. Általában olyan részecskét értünk alatta, amely tovább nem bontható (a tudomány mai állása szerint), néha az összes olyan részecskét beleértik, ami más, nagyobb részecskének az építőköve. Például az atomok kisebb részecskékből, elektronokból, protonokból és neutronokból (de a neutron szerkezete N = (P,e,p,e), ez a beszúrás tölem jött) épülnek fel. ....

A fizika egyik leglényegesebb célkitűzése, hogy megtalálja a legelemibb részecskéket, amelyekből az összes többi részecske felépíthető, míg maguknak nincsenek még elemibb összetevőik. Ez különbözteti meg őket a többi szubatomi részecskétől."

Én megtaláltam a legelemibb összetevöket!

Idézet a Természetvilágából:

"Rutherford kutatásai nyomán kiderült, hogy a radioaktív bomlás fõ szereplõje az atom központi alkotórésze: az atommag.

Az atom közepén helyezkedik el a pozitív töltésû, pici atommag s körülötte keringenek a negatív töltésû elektronok. Az atom átmérõje nagyjából tízmilliószor kisebb 1 mm-nél, az atommag viszont még ennél a kicsi atomnál is százezerszer kisebb. Ennek ellenére az atom tömegének túlnyomó része ebben a pici atommagban van összezsúfolva. Az atommag pozitív töltésû alkotórészeit protonoknak hívjuk (a proton mintegy 1800-szor nehezebb az elektronnál). Az atommagban lévõ protonok száma az illetõ elem rendszáma (jele Z, a német Zahl=szám szóból), ez határozza meg, hogy az elem hányadik helyet foglalja el a periódusos rendszerben. A protonokon kívül vannak még semleges (töltés nélküli) részecskék is az atommagban, ezeket neutronoknak hívjuk (a neutron kicsit nehezebb a protonnál, de csak kb. 1 ezrelékkel). Egy meghatározott elem atommagjai különbözhetnek egymástól a bennük lévõ neutronok száma szerint (egy neutron hozzáadásával vagy elvételével egy teljesen különbözõ tulajdonságú atommagot kaphatunk). Az atommagot tehát a benne lévõ protonok és neutronok Z, ill. N száma határozza meg. Egy elem különbözõ neutronszámú atommagjait az illetõ elem izotópjainak hívjuk (izo-tóp azt jelenti: azonos hely; ugyanis ezek az atommagok, azonos rendszámuk következtében, a periódusos rendszer ugyanazon helyéhez tartoznak).

Az atom kémiai tulajdonságait a benne lévõ elektronok száma és mozgása határozza meg. A semleges atom elektronjainak száma azonos a protonok Z számával, és az elektronok nem „látják” az atommag semleges neutronjait, csak a töltött protonokat. Ezért egy elem különbözõ izotópjai kémiailag szinte teljesen azonos viselkedésûek (pl. kémiai módszerekkel nem lehet õket szétválasztani). Magfizikai szempontból viszont különböznek (pl. az egyik izotóp stabil, míg a másik radioaktív bomlásra képes). Látni fogjuk, hogy az izotópoknak ez a kettõs tulajdonsága sok fontos gyakorlati alkalmazáshoz vezet.

Atommagok b-bomlása

Az elemi részecskék között jelenleg négy alapvetõ kölcsönhatást ismerünk ([1]–[5]). Ezek közül a gyenge kölcsönhatás felelõs az atommagok b-bomlásáért, melynek során az atommag egyik neutronja protonná, illetve egyik protonja neutronná alakul át. Az atommag A = Z + N atomszáma tehát b-bomlásnál nem változik. A neutron protonná alakulásánál keletkezik még egy elektron, valamint egy semleges, nulla vagy nagyon kis tömegû részecske, az elektron-antineutrínó ([6] – [8]), amely csak a gyenge kölcsönhatásban vesz részt, ezért nagyon nehéz detektálni.

Láthatjuk, hogy teljesül a természet egyik legszigorúbb megmaradási törvénye, az elektromos töltés megmaradása (a proton és elektron töltései azonos nagyságúak és ellentétes elõjelûek). A bomlásnál keletkezett elektron és antineutrínó elhagyja az atommagot, kisugárzódik.

Az atommag belsejében a proton is átalakulhat neutronná, méghozzá kétféleképpen. Egyrészt az elõbbihez hasonló módon, csak most a töltésmegmaradás miatt nem elektron, hanem pozitron keletkezik (ez az elektron antirészecskéje, a tömege pontosan egyenlõ az elektronéval, a töltése viszont a protonéval azonos). Ezenkívül még egy neutrínó is létrejön, és a pozitronnal együtt kisugárzódik. Másrészt, az is lehetséges, hogy az atommag egyik protonja egyesül az atom valamelyik elektronjával (a gyenge kölcsönhatás révén), miközben egy neutron és egy neutrínó keletkezik. Ezt az átalakulást elektronbefogásnak hívjuk.

A b-bomlást gyakran kíséri egy nagy energiájú ún. g-foton emissziója. Ennek az az oka, hogy a b-bomlásnál keletkezõ új atommag az alapállapotánál magasabb energiájú, gerjesztett állapotban lehet, s innen foton kibocsátásával mehet át az alapállapotába.

A radioaktív bomlások harmadik fajtája az a-sugárzás, amelynél az atommag egy másik atommagot, nevezetesen a hélium 2 protonból és 2 neutronból (Z=2, A=4) álló magját (az a-részecskét) emittálja (az a, b, g elnevezéseknek pusztán történeti okai vannak).

Nagyon sok kísérleti tapasztalat mutat arra, hogy az összes radioaktív bomlási folyamatot pontosan írja le az exponenciális bomlási törvény: N(t)=N(0).exp(–t/T), ahol N(t) a bomló atommagok száma t idõpillanatban, és T a bomlási folyamatra jellemzõ felezési idõ (T idõ elteltével megfelezõdik a bomló magok száma). Ezt a törvényt abból a feltételbõl lehet levezetni, amely szerint a bomlás valószínûsége valamely t és t+Dt idõpontok között független t-tõl (a bomló atommag vagy részecske nem öregszik)."

Ez azért kell kijavítani mert elektromosan semleges elemirészecske (a neutron) nem létezik. Az atommagok protonokból, elektronokból és pozitronokból állnak.

Egy másik felismerés az, hogy amig az atomhéjat a Planck álladónak nevezett Lagrange multiplikátor h szabályozza, az atommagokat egy 387-tel kisebb L.m., a

h(0) = h/387

írja le. Ezért. az atommag 1.5 x10^-5-tel kisebb, mint az atomhéj.

Aztán keletkezni nem keletkezik egyetlen-egy elemi részecske sem!

A természet leírásánál csak két fizikai megmaradási törvény létezik:

- az elektromos töltés megmaradása, és

- a súlyos tömeg megmaradása.

A súlyos tömeg megmaradása a g-töltés g(i) megmaradásából származik. E két megmaradási törvény következménye az elemirészecskék e,p,P,E megmaradása.

Lényeges a különbség a tudományos kutatásom alatt kifejlesztett fizikai elméletem és az "elfogadott" fizika között. A fizika alapproblémáira más választ kaptam, kiindulva a kísérletek eredményeiböl, abból, hogy a testek nyugvó tehetetlen tömege m(test;i) különbözik a súlyos (a gravitáló) tömegétöl m(test;g). Az eddigi fizika elfogadta Galilei téves feltevését a testek egyetemes szabadeséséröl, ami nem áll fent a természetben (és én el sem fogadtam).

A négy stabil elemirészecskére e,p,P,E alapuló elméletem, az elemirészecskék kétféle kvantált töltést q(i), g(i) hordoznak, egy axiómatikus, atomisztikus elmélet. A kölcsönhatást a részecskék között kétféle c-vel terjedö nem-konzervatív mezö A(e.m.) és A(grav.) okozza. Ezek alapján fel lehet állítani egy a véges Minkowski-térben megfogalmazott Lagrange formalizmust, amiböl a részecskék és a mezök mozgásegyenlete levezethetö. A mellék- és a természetes határfeltételek figyelembe vétele Lagrange multiplikátorok fellépését okozzák, a Planck állandó h is egy ilyen Lagrange multiplikátor. Az elmélet nem-determinisztikus (mert az elemirészecskék helye és sebessége sohasem határozható meg pontosan), de kauzális (a mezök c-vel történö terjedése miatt). Az elméletem egy relativisztikus kvantum mezö elmélet, ami leírja a fétféle kvantált töltést hordozó részecskéket e,p,P,E mozgását a véges Minkowski-térben.

Ez az elmélet teljesen különbözik az "elfogadott" energisztikus ( E = hv, E = mc^2, stb.) fizikától, ami a mai napig nem tudta felfedezni milyen részecskékböl áll az univerzumunk, és nem tudta rögziteni honnan származik a részecskék tömege (Higgs-bozon). A részecskefizika Standard Modelljét és az áltrelt elutasítom. Ezt a két alapelméletet az eddigi fizika nem is tudta egyesíteni, nem tudta beépíteni a gravitációt is a részecskefizikába.

A négyféle stabil elemirészecskéböl álló univerzum "mindig" volt és nem keletkezett egy 1.4 milliárd évvel ezelötti globális Big Bumból.

A megfigyelt részecskék mibenléte magyarázatát elkezdem a neutronnál. A magfizika elemi részecskének nézi a neutront, pedig így bomlik

N -> proton + elektron + elektronneutrínó.

Az új elméletem szerint az instabil neutron négy elemirészecskéböl áll

N =(P,e,p,e) -> P + e + (e,p-)neutrínó.

Az elektronneutrínó (e,p) az elektron (e) és a pozitron (p) kötött állapota, ami 0.703 x10^-13 cm nagy. Egy másik neutrínó a protonneutrínó (P,E) is létezik, ami a proton (P) és az elton (E) kötött állapota és 3.83 x10^-17 cm kicsi.

Fel tudom írni a mezonok és bárionok szerkezetét is a négyféle elemirészecskékkel e,p,P,E.

Az "elfogadott" fizika nem jutott el még a neutron és a neutrínó szerkezete felderítéséig sem, nem is beszélve a többi megfigyelt instabíl részecskékröl.

Azt hiszem, hogy az új elméletem alapján már kisiskolások is meg tudják határozni, a bomlása alapján, miböl állnak a müonok, ha a müon tehetetlen tömege kb. 200-szorosa az elektron tömegének?

A Nobel-dijas fizikus gárda ezt a mai napig nem tuda megadni!

Ez az elképzelése az "elfogadott" fizikának a müonról:

"A müon az elektron nagyjából 200-szor nehezebb „testvére" a második részecskecsaládból. Elemi részecske, azon belül a leptonok közé soroljuk."

Ezt is elemi részecskének nézi, annak ellenére hogy a müon kétféle neutrínóra és eletronra vagy pozitronra bomlik, attól függöen mi volt a müon töltése. (Ittt meg áll az ember esze!)

Wikipédia: "A tömeg-energia ekvivalencia a speciális relativitáselmélet egyik következménye, mely szerint a test nyugalmi energiája (E) megegyezik a tömeg (m) és a fénysebesség (c) négyzetének szorzatával:

E = mc2,

azaz a tömeg és az energia arányosak egymással.

A tömeggel rendelkező részecskéknek nyugalomban is energiájuk van, ún. „nyugalmi energiája”, mely különbözik a mozgási és a helyzeti energiától. Ennek ellenére a legtöbb tudós ezt csak egy különlegességnek tekintette az 1930-as évekig."

Az elemirészecskék e,p,P,E "nyugalmi energiája"

m(e) c^2 és m(P) c^2

NEM TEKINTHETÖ energiának, az elemirészecskék tömege m(e) és m(P) NEM változtatható át energiáva. Az elemirészecskék ezen tömege mindig MEGMARAD ,mert összefügg a megmaradó elemi g-töltésekkel! Az elemirészecskék tehetetlen tömeg viszont nem marad meg, változik pl. a sebességgel.

Amikor 1905-ben Einstein felírta (NEM vezette le) az E = mc^2 egyenletét, csak az elektront ismerte a fizika. A protont Rutherford pár évvel késöbb fedezte fel. A proton magától nem bomlik szét, a megfigyelt élettartama 10^30 év (!), jóval hosszabb, mint az univerzum feltételezett életkora (1.4x10^10 év).

A proton az eltonnal (="antiproton") nem semmisíti meg egymást, ha egymásra találnak, hanem egy kötött állapotot, a 3.83 x10^-17 cm nagyságú protonneutrínót, képezik.

Elég az hozzá, hogy a tömeg-energia elvivalenciának E = mc^2 semmilyen fizikai alapja nincs. Ez a szerencsétlen reláció csinált az atomisztikus fizikából energisztikus részecskefizikát, ami nem helytálló a természetben! Mégis a részecskefizikusok ezt a relációt lovagolják meg, egészen a mai napig!

Ilyen ostobaságok látnak napvilágot:

"A Science tudományos hetilap legfrissebb száma közölte egy 12 tagú német-magyar-francia tudóscsoport közleményét a Világegyetem látható tömegének 99%-át kitevő protonok és neutronok tömegének meghatározásáról. A protonok és a neutronok összetett részecskék, de tömegük sokkal nagyobb, mint alkotóelemeiké. A kutatók szerint az alkotóelemek, a kvarkok és gluonok mozgásainak, kölcsönhatásainak energiája képviseli a hiányzó tömeget. Ezzel első ízben sikerült igazolni, hogy az Einstein-féle tömeg-energia ekvivalencia (E=mc2) a mikrovilágban is pontosan érvényesül."

Ez különösen pofonvágó: "A protonok és a neutronok összetett részecskék, de tömegük sokkal nagyobb, mint alkotóelemeiké." Hát elment a fizikusoknak az egész eszük?

E = mc^2

"Több, mint 100 éve ismerjük a híres képletet. Azt jelenti, hogy a tömeg és az energia nem két különböző dolog, hanem egymásba átalakítható. Kiszámítható, hogy egy kenyér teljesen átalakítva energiává egész Budapestet ellátná 100 éven keresztül.

Ennek megfelelően jött létre az atombomba és az atomerőmű, ahol a nehéz atommagok felbomlásánál a keletkező atommagok tömege kevesebb, mint az átalakuló, és a különbség energiaként hasznosul. De így működik a Nap és a hidrogénbomba is, csak itt könnyű atommagok egyesülnek.

Az ősrobbanás elmélete szerint először csak energia volt, de már az első másodpercben elkezdődött a tömeggel rendelkező elemi részek kialakulása. Ma már a világegyetem megfigyelésénél szinte kizárólag a valahol tömegből keletkező energiát látjuk, így talán jogos a híres képlet.

Einstein érdeme, hogy az addig teljesen két külön dolognak tekintett dolgot – az energiát és a tömeget – egyesítette, és kimondhattuk, hogy az Univerzumban a tömeg és az energia összege állandó.

Ideje lenne megnézni, hogy mit jelentene, ha megfordítanánk az egyenletet: m=e / c2

Azt jelentheti, hogy a tömeg csak az energia egyik formája, és csak energia van !

Az univerzum minden pontját elfoglalja egy energiabuborék, és ezek sűrűsödése alkotja azokat az "elemi részeket", amelyek létrehozzák az égitesteket, galaxisokat.

500 évvel ezelőtt még csak tömegről beszéltünk, 200 évvel ezelőtt külön tömegről és energiáról, 100 éve a tömeg és az energia egységességéről, ma pedig arról, hogy csak energia van, és minden, ami körülöttünk van, csak energiabuborékok halmaza."

100 év óta csak ostobaságról beszéltek! A magfizikát meg távolról sem értettétek meg!

Egy A tömegszámú és N(p) pozitront tartalmazó elektromosan semleges izotóp nyugvó tehetetlen tömege képletét

m(A-izotóp;i) = A (m(P) + m(e)) + 2 N(p) m(e) - E(A-izotóp;kötés)/c^2

nem ismeri a magfizika!

A deuteron, a nehéz hidrogén atommagja két protonból (P), két elektronból (e) és egy pozitronból (p) áll

D = (P,e,p,e,P).

A tömegszám A = 2, a pozitronok száma N(p) = 1, így a nehéz hidrogén atom tehetetlen tömege

m(nehéz hidrogén;i) = 2(m(P) + m(e)) + 2 m(e) - E(nehéz hidrogén; kötés)/c^2,

amiböl, a tehetetlen tömeg ismeretével a kötési energiát ki lehet kapni és ezt ab initio számítással, a h(0) = h/387 Lagrange multiplikátor segítségével ellenörizni lehet.

A deuteron tömege 1876.14 Me/c^2, tehát a deuteron kötési energiája 3.04 MeV és nem 2.24 MeV, mint amit a magfizika megad!

A magfizikában gondok vannak a mag kötési energiája kiszámításával

hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%B6t%C3%A9si_energia

mert, az uralkodó véleménnyel megegyezöen, a magfizika a proton tömegét m(P) és az elemi részecskének vélt instabil neutron tömegét m(N) veszi alapul. A magfizika azt hiszi, hogy a magok protonokból és neutronokból állnak. Ez nem helytálló.

Minden ismertetett kötési energiát a magfizikában korrigálni kell. Természetesen az ismertetett tömeghiányt is. A tömeghiány általában az A tömegszámra lett viszonyoztatva. Az új elméletben a tömeghiányt lehett az össztömegre

A(m(P )+ m(e)) + 2 N(p) m(e)

vagy a súlyos tömegre

A (m(P) - m(e))

vonatkoztatni, A második esetben nem szerepel a pozitronok száma N(p) a kifejezésben.

Az atommagok e,p és P-okböl állnak, az instabil neutron N = (P,e,p,E) úgy hogy e neutron kötési energiája is kiszámíható a kísérleti adatokból. Egy kezdeti nehézség ugyan fennn áll.
A priori nem ismerjük a pozitronok számát N(p) a magokban. Ezt modell számításokkal kell meghatározni.

Még egy szót az új ab initio számításokról.

Elöször is a Planck állandó h helyett a h(0) = h/387 állandó kell bevenni a Lagrange formatizmusba. (Az eddigi magfizika, helytelenül, mindig csak a h-t használta a magok szerkezete meghatározásánál. A Planck állandónak semmi keresnivalója sincs a magfizikában!)

A Lagrange függvényt a véges Minkowski-térben kell felállítani, tehát ez eleve egy relativisztikus megfogalmazás. A három részecske, az e,p,P, három töltés-áram sürüséggel J(e), J(p) és J(P) írható le. Ezek négyes vektorok. Ne felejtsük el, hogy az elektronok és pozitronok több mint 80%-os fénysebességgel mozognak az atommagban. A variáció számitásnál a töltés-áram sürüségeket természetesen négyes hullámfüggvények fogják reprezentálni.

A variáció számítás stationáris egyenleteinek meg van az a különlegessége, hogy ezek közösen kezelik a stabil kötött állapotokat és az instabil állapotokat. Ez egy óriási elöny, mert nem csak a stabil magok kötési energiája számíható ki, hanem az instabil magok kötési energiája és élettartama. Így kezelhetö a magok stabilitás kritériuma is.

Az eddigi magfizika masírolhat a szemétkosárba.

Bezárólag meg kell nyomatékosan jegyezni, hogy az eddigi magfizikának nem létezett még egy megközelítöen sem helytálló modellje!

Itt egy rövid összefoglaló az elfogadott magfizikáról

gerinc.tvn.hu/goto/fizika/magfizika.pdf

Itt követhetö hogyan csúszott el a magfizika!

Ez a megállapítás különösen kiemelendö:

"1927-ben W. K. Heisenberg határozatlansági relációja kimutatta,
hogy az atommagban nem lehetnek elektronok, ugyanis egy atommag méretű pályán az
elektronnak akkora lenne a centrifugális gyorsulása, hogy azt a Coulomb-erő nem tudná
ellensúlyozni."

De Heisenberg határozattlansági relációjának a Planck állandóval semmi keresni valója sincs az atommagban!!!

Még egy fontos következtetést le kell vonni a rossz magfizikából:

Azonnal be kell zárni az összes atomreaktort, mert a magfizikusok nem értik, mi is történik ott. Ráadásul nem is tudják az ott keletkezett rádioaktiv szennyezést kezelni! A németek kb 10 év múlva teljesen fel akarják adni az atomreaktorokat. Igazuk van!

A részecskék között CSAK az elektromágneses és a gravitációs kölcsönhatás létezik. Nincs erös-kölcsönhatás a "nukleonok" között, nincs gyenge-kölcsönhatás sem a béta-bomlásnál.
A magok számitásánál a nagyon gyenge gravitációt ki lehet hagyni, egy lényeges tényen kívül:
Az elemi tömegek m(P) és m(e) megmaradnak.

Hraskó Pétertöl:

"A tömeg Newton mozgásegyenleteiben nyert pontos fizikai jelentést mint a tehetetlenség mértéke, amely az egyenletekben a gyorsulást szorozza. De a tömeg a súlyerö képletében is megjelent a gravitációs gyorsulás szorzófaktoraként. Abban a gondolatmenetben, amellyel Einstein 1905 szeptemberében eljutott az E = mc^2 képlethez, az ma gyorsulást szorzó tehetetlen tömeg volt. Tíz évvel késöbb az általános relativitáselmélet megalkotásával azonban azt is megmutatta, hogy ennek az új gravitáció-elméletnek a fényében a súlyerö a tömeg és a gyorsulás szorzatát tartalmazó tagból ered és ennek következtében a g-t szorzó súlyos tömeg azonos a tehetetlen tömeggel. Ezért ma már nem különböztetjük meg egymástól ezt kétfajta tömeget és mindkettöt egyszerüen tömegnek hívjuk. Ez az a tömeg, amely az E = mc^2 képletben a fénysebesség négyzetét szorozza és amelyet mikrorészecskékre a táblázatok tartalmaznak."

Adja vissza Hraskó az akadémiai tagsága kinevezését!

Térjünk vissza a fizika alapjaihoz. Nem tünt fel a fizikus kutatóknak 400 év alatt, hogy a mozgásegyenletben

m x a = F, (tömeg x gyorsulás = erö)

sem a tömeg m, sem az erö F nincs definiálva? Ráadásul a fizikusok a gyorsulást nem tudják mérni.

Igy nem is csoda, hogy ha az erö a statikus gravitációs erö

F(grav.) = - G(grav.) M(Föld;g) m(test;g)/r^2

a mozgásegyenlet így néz ki

m(test;i) a(test) = F(grav.) = - a0 m(test;g),

mert minden más összetételü test tehetetlen és súlyos tömege különbözik, tehát a gyorsulás a(test) függ a test tulajdonságától!

Aztán a fizika az energiamegmaradásra épített, de ez csak zárt rendszerekben alkalmazható és ilyen rendszer az univerzumban nem létezik. Ráadásul az elektromágnetizmus, mint egy alapvetö kölcsönhatás, maga már nem konzervatív (a gravitáció sem!).

A részecskefizikában, helytállóan, már nem eröröl, hanem kölcsönhatásról beszélnek a fizikusoka részecskék között, De a fontos tömeg-fogalmát a mai napig nem tudták rögzíten, nem tudják a fizikusok honnan is ered a részecskék tömege (Higgs-bozon szerepe a Standard Modellben). A gravitációt meg egyáltalán nem tudták beépíteni a részecskefizikába, de az elektromágnetizmust sem tudták helytállóan betenni. Mégis a fizikus kutatók azt állítják, hogy a Standard Modell minden kísérleti eredményt tetszöleges pontossággal megmagyaráz. Elöször is ez nem igaz, másodszor meg a Standard Modell ezer-egy ad hoc hipotézist foglal magában. Ilyen hipotézis az E = hv és a hirhedtt E = mc^2 is.

A fizikusok a gravitációt, nagy léptékben, a tömegkörüli tér meggörbülésének tartják (áltrel), ami következménye a Big Bum, és a rengeteg fekete lyuk létezése az univerzumunkban. Hogy valami nem stimmel a gravitációval, azt a sötét anyag létezése bevezetése is kimutatja. Elég az hozzá, hogy az univerzum kb. 4%-át teszi ki a normális anyag, a többiröl nem tud a fizika semmit sem. Minden erölködés (húr elméletek) ellenére nem is tudta a fizika a gravitációt egyesíteni az elektromágnesességgel. Még párhuzamos univerzumok létezéséröl is komolyan tárgyalnak a fizikusok.

Ez a siralmas állapot a fizikai tudományban és a fizikusok kiutat nem is látnak. De nálam más a helyzet, én feladtam a nem helytálló alapokat és más eredményre jutottam a természeti jelenségek magyarázatánál. Az elméletem a két alapvetö kölcsönhatásra, az elektromágnetizmusra és a gravitácóra épül, ezek egyesítve vannak és a gravitáció is megtalálta a helyét a részecskefizikában. A természeti törvények nem-determinisztikusok, de kauzálisak. A megmardási törvények meg az elemi töltések megmaradására épülnek.

Az elmondottak alapján már következtetni lehet arra, hogy a fizikus kutatók nem várták tárt kézzel az én új elméletemet. De az is kitünik, hogy én mit tartok az "elfogadott" fizikáról. Ezt összefoglaltam a "Physics of Elementary Processes" könyvemben, ami 2005 óta a fizikus kutatók rendelkezésére áll.

A jövö fog dönteni kinek van igaza a természet leírásánál.

Az UFF további falszifikálását a brémai ejtötoronyban, ami az elemi gravitációs töltések egyértelmü bizonyítéka, eddig tiltják a befutott fizikusok. Ezt annak ellenére nem engedik meg, hogy kísérleti adatuk nincs is. Pesze hogy tiltják, mert kihúzná a talpuk alól a talajt a fizikában.