Még mindig jobb,mint amikor a szocialisták idején a bársonyszékekben csupa vadszamár konzultált egymással.

Aszter, az alkotmányozás biznisz kiteljesedése idején gondoltam tanácsot kérek egy jogállam szakértőtől, hogy hogy is van ez? Hogyan is kell erről gondolkodnom ? és miért úgy? Mit néztem eddig el? A legkompetensebbhez fordultam a témában, a szellemi atyához Immanuel Kanthoz.GYÉK elő, közjog átrág újra, hátha valami elkerülte eddig a figyelmemet.
de nem, miden maradt a régiben: Kant is csak úgy tudta megoldani a hatalmi ágak szétválasztását, hogy behívott a rendszerbe egy szuverént- istent, a törvényhozót. A nép ugyanis nem tud szuverén lenni, abból a kis problémából eredően, hogy viselnie kell döntésének következményeit, önmagáról dönt, nem másról, nem tud önmaga fölött állni senki. Emiatt aztán az öreg mester fel is hívta a tisztelt nagyérdemű figyelmét arra, hogy a képviseleti parlamentáris demokrácia nem egyéb mint egy igen szellemes megoldás az önkény elfedésére.
Ha gondolod olvasd el, megpróbáltam összefoglalni a szuverenitás lényegét:
ellenszek.nolblog.hu/archives/2010/05/20/A_szuveren/

mondjuk, ezek ketten jól ellennének.
ráadásul a derék mén néz ki intelligensebbnek:-)

Kedves KerekesZS!

Nekem Arisztotelész Politikája jut eszembe, ami szerint a demokrácia a demagógok uralma a primitív csőcselék felett.

Sosem tudtam egyetérteni vele. De azért a választók túlnyomó többségének ijesztő befolyásolhatósága azért probléma. Hiába vigasztalnak azzal, hogy ez a befolyásolható tömeg eloszlik és kiegyenlítődik a pártok között.

Képtelenség lenne önmagunkról dönteni? Nem hiszem. Mindenki ezt teszi. Sokan egészen jól boldogulnak.

Köszi: el fogom olvasni.

Aszter, az én apám arra tanított engem, hogy amit az ókori görögök és latinok nem tudtak az emberről, azt nem is nagyon érdemes valószínűleg tudni.. nem a levegőbe beszélt amikor ezt mondta, tökéletesen írt és olvasott ógörögül és latinul is, eredetiben olvasta a régi műveket, és nem nagyon hagyott ki semmit.. Arisztotelész is beletartozik ebbe a sorba, a demokrácia valóban nem egy kívánatos hatalommegosztási forma szerinte, lévén hogy ottan a hatalom bár mindenkié, de mindenki magánelőnyére gyakorolja azt.. tapasztaljuk is rendesen ennek a bajait. Szokás ugyan emlegetni a Churchillnek tulajdonított mondást, hogy a demokrácia ugyan nem jó dolog, de még nem talált kis senki jobbat, ami ugye tételes hazugság, mert hát ottan van mindjárt a politeia..
Nem, nem képtelenség önmagunkról dönteni, csak hát a döntés és a tipmix nem ugyanaz :)
Azt hiszem a megoldásra Hegel jött rá:
A szabadság a felismert szükségszerűség..
.

Nekem pl nagyon tetszik ami Svájcban van: amikor valamiről dönteni kell, akkor a polgárok legalább hetekkel előtte mindenféle anyagot kapnak, amiből tájékozódhatnak a témában, esetleg segítséget kérhessenek, átrághassák- elemezhessék, hogy ez döntjük akkor ez lesz, ha meg azt, akkor az, melyiket is akarjuk?
Ez már egészen közel van az arisztotelészi politeiahoz..

Köszönöm. Elolvastam a cikket.

Bevallom, nekem ez túl elméleti. És nem nagyon tudok mit kezdeni az olyan általánosításokkal, hogy mit jelent a népszuverenitás, mikor a nép az nem egy dolog. Ezért nagyon nehéz általános következtetéseket levonni ilyen homályos fogalmakra vonatkozóan. Főleg akkor van tériszonyom, mikor ezek a következtetések még egymásra is épülnek, és a végkövetkeztetés pedig egy másik homályos fogalomra vonatkozik.

A demokrácia problémái közül én azt látom fontosnak, hogy ez nem az állampolgárok demokráciája, hanem a polgárság (hazai és főleg nemzetközi nagytőke) osztályuralma. És különféle módszerekkel manipulálják a társadalmat, hogy formálisan és látszólag a saját akaratából tegye azt, ami a polgárság osztályérdeke.

Aztán a társadalom jó részének a teljes vagy legalábbis részleges közömbössége.

Aztán a társadalom másik nagy részének döbbenetesen könnyű befolyásolhatósága.

Ezekhez képest persze lehet vitatkozni a parlamentáris demokrácia működésének hatásfokáról és hibáiról, de ezzel csak a lényeget kerüljük meg.

Svájcban a demokrácia működését és fenntartását nagyban elősegíti az ország gazdagsága, és hogy a javak egy részét a polgáraik korrumpálására fordítják.

Meggyőződésem, hogyha veszélybe kerülne vagy valamiért el is tűnne ez a gazdagság, és ennek nyomában megjelennének a társadalmi és etnikai feszültségek, a svájci demokrácia is kimutatná a foga sárgáját, és megmutatná a jónépnek, mi a különbség a mézesmadzag és a kancsuka között.